Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
A MAGYARORSZÁGI NYIT. A S MOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ 803 „a magyar munkást ki fogom szabadítani a nemzetközi marxista bilincsekből és át fogom hozni a magyar nemzeti szocialista eszme szolgálatába".9 ' 1937 második felében a nemzeti szocialista mozgalmak ereje kétségtelenül jelentősen növekszik. Ez nem annyira tömegbe folyású к komolyabb kiszélesedésével, mint inkább két jellegzetes mozzanattal függ össze: egyrészt az ,,úri"-középosztályi szélső jobboldal újabb elemeinek a nyilasok felé fordulásával, másrészt a különböző fasiszta pártok és csoportok egyesülési törekvéseivel. Darányi lépései, bár néhány hónapra valamelyest csökkentik a belpolitikai feszültséget, mint láttuk, nem oldják fel a fasizmus nemzetközi előretöréséből is új-és új ösztönzést merítő szélsőjobboldal s a felső uralkodó körök ellentéteit. A szélsőjobboldal „ellenzékisége", természetesen, továbbra is sokféle, árnyalatilag eltérő politikai magatartásban jut kifejezésre, de a lényeg: az ,,úri"-fasiszta, szalon-nyilas és „radikálisabb" nyilas irányzatok egymáshoz való további közeledése. A kormánypárt jobbszárnya visszahúzódik s NEP-en kívüli szélsőjobboldali kapcsolatainak erősítésével készül egy számára kedvezőbb helyzetre, hogy újra aktivitásba lépjen. Ezek a kapcsolatok most már kiterjednek közvetlenül a nyilas mozgalomra is: Mecsér András, a kormánypárt jobbszárnyának egyik vezetője, aki már régóta a németek bizalmi embere, pl. Szálasi háttérben álló támogatójává válik;98 amikor—nem sokkal a MOVE-puccs felszámolása után — az „alkotmányvédő" Drózdy Győző képviselő, a NEP értekezletén nyilas-ellenes beszédet akar tartani, ezt a kormánypárt jobbszárnya megakadályozza.8 9 A hadsereg tisztikarának zöme, látva, hogy Németország sorra rúgja fel a versaillesi szerződés pontjait, attól fél, hogy Magyarország lekésik, s egyre elégedetlenebb a kormány szerinte „lagymatag" hadseregfejlesztési terveivel; egyes csoportjai a nyilasok többé-kevésbé nyílt támogatóivá válnak, mások — főleg a hadsereg és a vezérkar felső vezetésében — egy nyíltan ellenzéki „úri"-fasiszta állásponton a kormány és a nyilasok között helyezkednek el. Jellemző erre Rácz Jenő, a honvédvezérkar főnöke politikai magatartásának alakulása. Rácz Jenő 1945-ben, a népbíróság előtt tett vallomásában elmondotta, hogy politikai térre őt „a honvédség állapotának megismerése" vitte. 1937 májusában a vezérkarral tervet dolgoztatott ki, mely egymilliárd hétszázezer pengőt követelt a hadsereg fejlesztésére. A tervezetben kitért belpolitikai problémákra is, amelyeket a honvédség szempontjából fontosaknak tartott: a megfelelő katona-anyag biztosítása érdekében szükség van valamilyen földbirtokreformra, s meg kell szabadulni a „zsidó túlsúly" veszedelmeitől. Miután többszöri tárgyalások után kiderült, hogy követeléseit a kormány túlzottaknak tartja, 1938 januárjában felmentését kérte.100 Csakhamar egyike lett a nvilasok iránti „megértés" szószólóinak.10 1 97 „Igen kedves magyar testvérem." Szálasi 4. sz. körlevele. 1937. júl. OL. BM. Szálasi-per. Uo. 98 Sombor-Schweinitzer : i. m. 11. 1. 99 Népszava, 1937. ápr. — ,,MOVE-puccs"-nak a korabeli politikai közvélemény a kormánypárti szélső jobboldal 1937 tavaszi szervezkedését nevezte. 100 BM. NB. 4419/45. Endre László és társai népbírósági pere. Rácz Jenő 1938 januári lemondását nem fogadták el. 1938 májusában az Imródy-kormány honvédelmi minisztere lesz, bár szélső jobboldali ellenzéki álláspont ját nem adja fel. Később Imrédy Béla Magyar Megújulás Pártjának egyik vezetője, majd a Sztójay-bábkormány miniszt erelnökhelyettese. 101 Sombor-Schweinitzer : i. m. 26. 1.