Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
A MAGYARORSZÁGI NYILAS MOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ 797 latainak feladására s a hitleri Németországhoz való közeledésre készteti: kialakul a két fasiszta hatalom háborús blokkja, a Berlin—Róma tengely, amelyen belül Olaszország hatalmi szempontból egyre inkább Németországnak alárendelt helyzetbe kerül.79 1936 nyara meghozza a két fasiszta hatalom első — és a „tengelyt" még jobban összekovácsoló — közös „vállalkozását", a spanyol polgárháború kirobbantását. A fasiszta Németország megkezdi keleti terveinek a végrehajtását is: az 1936 nyarán kikényszerített német—osztrák szerződésben az osztrák kormány magára vállalja saját külpolitikájának a német érdekek alá rendelését s ezzel megnyílik az út az Anschluss felé.80 Az Anschluss-törekvések mögött pedig már kirajzolódik a Szudéta-kérdés, Csehszlovákia meghódítása. A fasizmus nemzetközi sikerei szorosan összefüggnek a nyugati hatalmak, elsősorban Anglia reakciós „be nem avatkozási" politikájával és a chamberlaini külpolitikai vonalvezetéssel. Ennek irányát s szovjet-ellenesség determinálja, az a törekvés, hogy a Szovjetuniót minden eszközzel, a fasiszta hatalmaknak tett messzemenő engedmények árán is, távoltartsa az európai nemzetközi politikától. Az agresszorok elleni kollektív biztonság megteremtésére tett szovjet kezdeményezések ilyen körülmények között a nyugati imperialista hatalmak vezető köreiben rendre visszautasításra találnak; ez a nemcsak reakciós, de a saját szempontjukból is szűklátókörű felfogás politikailag és katonailag teljesen erőtlenné teszi a nyugati hatalmakat, „ellenállásukat" az agresszorokkal szembeni formális tiltakozásokká és az agresszív lépésekbe való utólagos beletörődéssé silányítja. A változások sorsdöntőén kihatnak Kelet- és Délkelet-Európa kis államainak életére. A kisantant szövetségi rendszerén egyre szélesebb rések tátonganak. A Délkelet-Európában elsősorban érdekelt francia diplomácia kísérletei a kisantant megerősítésére, Ausztriának és Magyarországnak a kisantanthoz való közelítésére, — megtörnek Anglia szovjet-ellenes hátterű közömbösségén s a délkelet-európai államok egymás közötti ellentétein, nem utolsó sorban a magyar kormány revíziós törekvésein. A magyar uralkodó körök külpolitikáját mindenekelőtt a revízió, Nagymagyarország imperialista álma irányítja. Ez a törekvés Gömbös idején az olasz és a német fasizmusra való egyidejű támaszkodásban s abban az elgondolásban nyert kifejezést, hogy az esetleges német túlsúlyt az olasz orientációval ellensúlyozzák. A német—olasz szövetség megerősödésével, s ezen belül Olaszországnak fokozatosan a fasiszta Németország alá rendelődésével azonban nemcsak Ausztria veszíti el függetlensége biztosnak vélt támaszát, hanem Magyarország is új helyzetbe kerül. A területi revízió vágyától eltelve, a magyar uralkodó körök most már egyre egyértelműbben kapcsolódnak a fasiszta Németországhoz, ami annál könnyebb számukra, mert az immár „hagyományos" olasz orientáció a revízió kérdésében egy évtized alatt semmiféle kézzelfogható eredményre nem vezetett. Az olasz—osztrák—magyar szövetség, amelynek Németországhoz való közelítését a magyar uralkodó körök erőteljesen szorgalmazták, de amelynek bizonyos védekező jelleget is szántak egy esetleges német túlsúllyal szemben, gyakorlatilag elveszíti jelentőségét. A német „sikerek" fényében változáson megy át a magyar uralkodó köröknek a német külpolitikát illető lélektani magatartása is: az addig sokak szemében 79 A Berlin —Róma tengely formálisan 1936 ószén alakul meg. 80 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936—1945. I. 121., 127. stb. irat. 4*
