Századok – 1963

Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68

•80 EÁNKl GYÖItGY megakadályozza, illetve a tervet maximálisan saját elképzeléseihez igazítsa, s ezzel életképességétől, tartalmától megfossza. 1947 márciusától tehát a terv kérdése ismét a sajtó és a politikai közvélemény érdeklődésének középpontjába került. A parasztpárt, mely a munkáspártokkal való együttműködés talaján állt, hangoztatta, hogy nem kíván önálló tervet kidolgozni, csupán a munkáspártok tervjavaslatán kíván kisebb — nézetük szerint — a parasztság érdekét erősítő módosításokat. Első álláspontjuk, mely szerint a mezőgazdaságnak a beruházások 40%-át kell juttatni, meglehetősen szűk látókörű, átgondolatlan, mezőgazdaságcentrikus volt.49

De midőn április 14-én a két munkáspárt összeült a parasztpárt képviselőivel — Erdei Ferenccel és Farkas Ferenccel —, álláspontjukat minden különösebb nehézség nélkül közös nevezőre hozták.5

0 A kisgazdapárt ezzel szemben újabb kampányt indított a munkáspártok javaslata ellen, annak állítólagos irrealitását, paraszt-ellenességét hangoztatva igyekezett olyan hiedelmet kelteni, mintha ezzel szemben elkészült volna saját reális, parasztvédő terve. A kisgazdapárt újságjai március 22-én nagy kampánnyal adták hírül, hogy elkészült a kisgazdák 3 éves terve, mely „elsősorban a mezőgazdaságra, a magyar földre és a mezőgazdasági ipar fejlesztésére alapítja a magyar gazdasági élet újjáteremtését".5

1

Ezzel egy időben ismét megindultak a támadások a mezőgazdaság s a külföldi kölcsön ügyében. Nemcsak követelték a mezőgazdaság részesedésének növelését a beruházásokból,52

de egyes demagóg állásfoglalások odáig mentek, hogy egyedül a mezőgazdaság számára 7 milliárd forint beruházást követeltek, tehát többet, mint amennyit a munkáspártok javaslata az egész nemzetgazdaság számára előirányzott.5

3 Napirendre tűzték a külföldi kölcsön kérdését is, s jóllehet a békeszerződés körül nacionalista kampányt indítottak, ebben az esetben úgy vélték, nem szükséges a nemzeti szuverenitás védelme. A burzsoázia álláspontját fejezte ki a kommunista véleménnyel szemben az egyik gazdasági újságíró, midőn hangoztatta „...teljesen elhibázottnak, rosszul hangsúlyozottnak tartom az adós ország szuverenitásának és függetlenségének emlegetését akkor, amikor a hitelezők évszázados természetes jogáról és kötelességéről, az ellenőrzésről van szó".5

4 49

Szabad Szó, 1947. márc. 30. 50

P. I. Arch. 253/1. 177. d. SzDP Gazd. Pol. Oszt. 1947. ápr. 17-i feljegyzés. 61

Magyar Nemzet, 1947. márc. 22. 52

Kis Üjság, 1947. márc. 23. 53

Közgazdaság, 1948. márc. 21. Természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének számos részletkérdését helyesen vetették fel. így, úgy véljük, helyesen kritizálták Rákosi Mátyás álláspontját, ki véleményünk szerint inkább népszerűség-hajhászás szempontjából az MKP hároméves tervjavaslatának előszavában átvette a „Kert-Magyarország" gazdaságilag megalapozatlan jelszavait. (Rákosi Mátyás: A magyar demokráciáért. 412.1.) Reális magva volt annak az állításnak is, hogy a szemtermelés kérdését kell elsősorban a mezőgazdaságban megoldani (Magyar Nemzet, 1947. márc. 23.). 64

Közgazdaság, 1947. márc. 30. A kölcsön kérdésében a szociáldemokrata pártban végül felülkerekedett az az álláspont, hogy nem kell minden áron kölcsön; csak politikai feltétel nélkül, igen kedvező gazdasági feltételek esetében támogatták volna ezt az elképzelést. Feltehető, hogy Káldor véleményezése meggyőzte az SzDP jobboldali frakcióját is, hogy a kölcsön felvételére 1947 elején a nemzetközi pénzpiacon amúgy sem volt kilátás. Káldor mindenesetre a kölcsön körüli vitában ezt az álláspontot képviselte: „Leghelyesebb, ha úgy építjük fel a hároméves tervünket és úgy koordináljuk azt a szomszéd államok gazdasági terveivel, mintha még évekig nem volna meg a lehetősége a külföldi tőkebehozatalnak." Közgazdaság, 1947. ápr. G.