Századok – 1963
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyarországi nyilas mozgalom történetéhez (1935–1937) 782
792 LACKÓ MIK LÖS szociáldemokrata' pártból kiemelt értelmesebb munkásoknak szemináriumszerű előadásokat tart, agitátorokat képez ki, hogy a munkásokat pártjának megnyerje" — közli egy másik jelentés.5 1 „Szálasi a szervezkedést fokozza, főleg a munkásszervezeteket akarja kiépíteni."5 2 — „Szálasi Budapesten munkásmozgalmat szervez."5 3 — „Szálasi Budapesten a Nap utca 19-ben párthelyiséget bérelt. . .5 4 kizárólag a munkásság szervezésére fekteti a súlyt."55 Végül még egy jellemző jelentés: „Szálasi Budapesten kizárólag munkásmozgalmat csinál. Vidéki szervezeteit elhanyagolja. . . A középosztályhoz tartozó párthívei aggodalommal látják, hogy osztálymozgalmat szervez. . . Pénze van. Hogy honnan, arról Szálasi nem beszél."5 6 Ezt az irányvételt hangsúlyozza Szálasi is 1937 áprilisában, amikor a NAP feloszlatása után bíróság elé állítják: ők — jelenti ki — „a magyar munkásosztálynak az átállításáért küzdöttek a nemzeti szocialista eszmekörbe és gyakorlatba".5 7 Mint láttuk, Szálasi mozgalma 1936 őszéig összetételében és módszereiben nem sokban különbözött a többi fasiszta „nemzeti szocialista" frakciótól. Az egyetlen régebbi fasiszta szervezet, amely egy idő után a szegény néprétegek felé fordult, a kaszáskeresztes mozgalom sem gondolt soha arra, hogy a városi munkásság „beszervezésére" vegyen irányt. Az uralkodó osztályok különböző csoportjai persze Magyarországon is mindent elkövettek, hogy a terror és a félrevezetés összes lehetséges eszközét igénybe vegyék a munkásosztály és mozgalmai ellen, e törekvésükben azzal is kísérleteztek, hogy saját vezetésük alatt közvetlenül hozzanak létre ál-munkás-szervezeteket. Ezek a tervek azonban a harmincas évek közepéig rendre kudarcba fulladtak. A „keresztény-szocialista" szervezkedés már a húszas évek elején csődöt mondott, s legsikeresebb időszakában is csak néhány félig-proletár, félig kispolgári, erősen az ellenforradalmi rendszertől függő dolgozó rétegre (pl. vasutasok) tudott valamelyest hatást gyakorolni ; a magyar klérus túlságosan feudális arculatú, a városi néptől túlságosan távolálló, politikai szempontból túl kevéssé volt rugalmas ahhoz, hogy „munkáspolitikát" folytasson. A Gömbös Gyula idejében és ösztönzésére alakult „Nemzeti Munkaközpont" már fasiszta jellegű ál-munkászervezetnek készült, a munkásság soraiba azonban mélyebben soha sem tudott behatolni; mindvégig a kormánypárt jobbszárnyának, az állam és egyes szélsőjobboldali munkáltatóknak kényszer-szervezete maradt, — 1937-ben nyilvántartott 27 000 tagjából csak 1000 fizette többé-kevésbé rendszeresen a tagsági járulékot.58 Most azonban — Szálasi „mozgalmában" — veszélyesebb kísérletről volt szó. A NAP-nak a „munkásság" felé fordulása 1936 őszén és 1937 tavaszán közvetlenül arra az eredményre vezetett, hogy kezdte magához vonzani a különböző fasiszta pártok és csoportok, mindenekelőtt a feloszlatott Böszörmény-mozgalom „radikális", kispolgári-anarchista, terrorista elemeit.5 9 1937 elején Szálasihoz pártol a vezérek torzsalkodásai miatt éppen bomlófélben levő 61 Pl. Cs. j. ö. 1936. okt. 9. 52 Pl. Cs. j. ö. 1937. jan. 22. 53 Pl. Cs. j. ö. 1937. febr. 5. 54 A Nap utcai párthelyiség volt a „munkás" szervezkedés központja. 1943-ban csukta be kapuit, miután a „mozgalom" teljesen lehanyatlott. 55 Pl. Cs. j. ö. 1937. febr. 12. 56 Pl. Cs. j. ö. 1937. márc. 12. 57 Népszava, 1937. ápr. 24. 58 Népszava, 1937. dec. 19. 59 Török András : i. m. 8. 1.
