Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
A KÖZÉPKORI MAGYAR. ..MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 7 írni, vagy legalább is írnokot tartottak, vagy ha írásra volt szükségük, ilyenhez fordultak segítségért. Az I. László III. decretumának tulajdonított törvény (2. c.) például elrendeli, hogy akik András király és Béla herceg kora, valamint a Sarkas iudex összeírása óta cíviseket vagy olyanokat tartanak maguknál, kiket ewneJc-nek vagy szolgáknak neveznek, záros határidőn belül szolgáltassák vissza őket a királynak.37 Kálmán első törvénykönyvének 79. cikkelye pedig (1100 körül) előírja, hogy az ispánok a beszedett dénáradóról jegyzéket készítsenek, s küldjék föl Esztergomba. Lehet, hogy ez a kívánalom csak jámbor óhaj, de esetleges végrehajtásának a lehetőségét mégsem tagadhatjuk, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az ispánoknak capellanusaik is voltak,38 kik uruknak ezt az egyszerű, de nagyon fontos munkáját ekkor már tényleg elláthatták. A Kálmán-féle „cartula sigillata"-ról még többet tudunk. S ez azért fontos, mert az már perjogi célzatú pecsétes magánoklevélnek tekinthető.39 Kálmán II. törvénye (2. és 3. §) szerint a keresztények és zsidók kölcsönüzleteit kétféleképpen: szóval vagy írásban lehet megkötni, a szerint, hogy 3 pensanvi vagy ennél nagyobb kölcsönről van szó. Az első esetben (2. §) elegendő a tanúk jelenléte és zálog vétele (vadimonium), az utóbbiaknál (3. §) azonban már pecsétes írás is szükséges, hogy per esetén, a tanúk mellett, az írás és pecsét is bizonyítsa a tényállást. Hasonló az eset az ingóságok adás-vételénél, avval a különbséggel, hogy a keresztények és zsidók által kötött szerződések adatait értékre való tekintet nélkül, tehát minden esetben pecsétes írásba is kell fog( lalni (4. §). Ha perre került a dolog, a „beírt tanúk hite alatt" felmentették a vádlottat (5. §), ellenben írás hiányában a lopás bűntettét állapíthatta meg a • bíróság, s mellékbüntetésként még a perelt érték tizenkétszeresének megfizetésével sújthatta a vesztest.40 Ezért nem valószínű, hogy akadt volna olyan vásárló, aki ilyen magas értékek vétele esetén4 1 nem élt volna a pecsétes cartulával, mint a bizonyítást megkönnyítő perjogi biztosítékkal. Ujabb diplomatikai irodalmunkban eddig Illés J. és Jakubovich E. értékesítették Kálmán II. törvényét, megállapításaikat azonban a törvény szövegén kívül más adatokkal nem támasztották alá.4 2 37 „. . . quod a tempore regis Andree et ducis Bele et a descriptione iudicis Sarkas nomine aput quemeumque aliqui civium vel illorum, qui diountur eumek vel servi detinentur, . . . omnes regi presententur . . ." Závodszky : i. m. 174. 1. — E népkategóriák értelmezésére von. olv. Szilágyi Loránd : Árpád-kori törvények. Bpest. 1957 (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettud. Karának rotaprint kiadványa) 16—17. 1. 38 Kálmán I. törv. 5. c.: "Episcoporum et comitum capellani vel reliquorum per sigillum episcopi vel archiepiscopi ad causandum cogantur". Závodszky : i. m. 184. 1. — Géza hercegnek is volt clericusa. Szentpétery : SRH. I. 385. 1. -— Ilyenek lehettek akkoriban már az ispánok (mellérendelt) papjai, akikről az I. László korabeli egyházi (szabolcsi) zsinat (1092 körül), az ún. I. törvénykönyv 18. fejezete is megemlékezik. Závodszky : i. m. 161. 1. — fíyörffy : i. m. 30. 1. — A XI—XII. századi magyar politikai vonatkozású írásbeliségről (Szentpétery : Regesta 19., 31., 34., 35., 36. és 45. sz. kívül) tanúskodik a Képeskrónika 90. (Szentpétery : SRH. I. 348. 1., Miklós püspök), 114. (uo. I. 381. 1., XI. század második fele, Willermus szekszárdi apát), 117. (uo. I. 385. 1., I. Géza), 130. (uo. I. 403.1., I. Géza) és 161. c. (uo. I. 450. l.,II. Béla) is. Erre von.olv.még: Makkay László—Mezey László: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Budapest 1960.81—105.1. 39 A „cartula sigillata"-ról szóló alábbi fejtegetéseimet bővebben a 36. sz. jegyzetben idézett tanulmányom tartalmazza. 40 Závodszky : i. m. 195—196. 1. 41 Erre von. olv. Hóman Bálint : Magvar pénztörténet. Bpest. 1916. 159-—160., 497., 499., 520. és 524. 1. 42 Illés József : A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Bpest. 1910. (Magyar Jogászegyleti Értekezések, 194. sz.) 9—11. 1. — Jakubovich-—Pais : i. m. XII—XIII. s XXIX. 1.
