Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
770 BA RT A ISTVÁN lőzésével rövid úton adományozza neki a kérdéses birtokot. A király azt válaszolta, hogy nem szívesen vesz ki bármit is a szokásos ügyintézés köréből, de megnyugtatta, hogy végül is őhozzá kerül az ügy, és ő nem fog Nagy Pál kárára dönteni.7 2 Nagy Pál tehát nemcsak Wirknerrel és a kancellárral kötött megállapodást a kormány ügyeinek támogatására, hanem — a jelek szerint két ízben is — megjelent a király előtt is. De mennyire más találkozás volt ez, mint az 1807-i, amikor a makacs ellenzéki vezér magatartását kegyvesztett -ség és a közügyektől való eltiltás követte ! Kérésének további sorsa azonban azt mutatta, hogy jutalomra csak akkor számíthat, ha megtérésének és szolgálatkészségének további, újabb és újabb bizonyítékát adja. Kérvényét a kancellár több mint két éven át nem véleményezte, s amikor végre 1833. június 29-én felterjesztette a királyhoz, véleményében nyíltan kifejtette, milyen szerepet szánt Nagy Pálnak a nagyfontosságú 1832/36-i országgyűlésen. Elmondta felterjesztésében, hogy bár nagyra értékeli Nagy Pálnak az 1830-i országgyűlésen teljesített szolgálatait, mégis visszatartotta kérvényét, mert továbbra is figyelni akarta magatartását, különösen a következő, a reformmunkálatokat tárgyaló országgyűlésen. Örömmel állapította meg, hogy Nagy Pál nagyszerű képességeit és befolyását olyan formában használta fel, hogy méltónak bizonyult a legfelsőbb kegyre. Neki lehet köszönni például azt, hogy az országgyűlési újság ügye elbukott, s a vallásügyben tartott beszédei is a legjobb szelleműek voltak. Arra kérte tehát a kancellár a királyt, hogy — lia nem kívánja Nagy Pál kérését, tekintettel már eddig teljesített és ezután teljesítendő szolgálataira, további tudakozódás nélkül rövid úton teljesíteni — , úgy továbbítsa a kérést kéz jegyé vei ellátva az udvari Kamarához.73 Vessük egybe ennek a felterjesztésnek az adatait azzal a bírálattal, amivel Kölcsey illette — csaknem ugyanezekben a napokban — naplójában Nagy Pál vallásügyi magatartását,7 4 s bámulattal kell adóznunk a költőpolitikus éleslátásának, amellyel szinte hajszálpontosan ki tudta következtetni Nagy Pál viselkedéséből annak indító okait. Egyben igazolva látjuk a közvéleményt is, amely — ugyancsak apró jelekből és a kulisszák mögött lefolyt alkudozások tényeinek ismerete nélkül — kialakította és fenntartotta Nagy Pál körül a gyanakvás légkörét. A jutalom elnyerése azonban a kancellár kedvező javaslata ellenére is sokáig elhúzódott még. A király 1834. január 24-én kiadta a kérvényt a Kamarának, s ezzel a döntést évekre elodázta. Nem tudni, hogy a késedelemben milyen szerepet játszott a kamarai bürokrácia természetes lassúsága, s menynyire volt részes a kormányköröknek az a taktikája, hogy egyrészt Nagy Pál kérésének függőben tartásával továbbra is a kormány érdekeihez kapcsolják, 72 „Seine Majestät erwiderten mir in dem bekannten huldvollsten Tone folgende gnädige Worte: Ich ziehe die Sachen nicht gerne aus dem gewöhnlichen Geschäftskreis; seyen Sie aber ruhig, versprechen Sie das nähmliche, damit Sie bey meiner Kammer nicht durchfallen, am Ende muss es doch zu mir kommen, und ich werde Sie gewiss nicht drücken." (M. Kanc. ein. 071/1840. sz.) Ezt a ígéretet Nagy Pál később is úgy értelmezte, hogy a birtok becsértékénél kedvezőbb feltételek mellett kapja majd meg az adományt. (Vö. Kanc. ein. 87/1840. sz.) 73 Reviczky a felterjesztésben olyan formában foglalta össze Nagy Pál érdemeit, amilyenben azokat Nagy Pál hozzá intézett 1831. febr. 25-i levele tartalmazta. (OL, M. Kanc. ein. 129/1834. sz.) 71 Vö. előbb, 754. 1.
