Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
758 BA RT A ISTVÁN pálfordulását nem anyagi, hanem tisztán elvi okokkal magyarázza. Sőt, magát a pálfordulás tényét is kétségbe vonj a: Nagy Pál nem köpönyegforgató, elvei vagy szándékai sohasem változtak, ellenkezőleg, abban hibázott, hogy „politikai rendszerében a természetszerű kifejlődésnek helyet nem engedett, s az ó magyar alkotmányt nem mint folyton alakuló életművezetet, hanem mint az élet változásain kívül helyezett művet, mint befejezett tényt tekintette." Csak a régi alkotmány keretem belül kívánt reformokat, s megdöbbent, megmerevedett, amikor a tőle független fejlődés a rendi, feudális alkotmány gyökres megváltoztatását is napirendre tűzte. „Nagy Pál váratlanullőn meglepetve a gyors nemzeti ébredés által. . . S ha 1825-ben az ősi alkotmány túlconservativ hívei által gyanúsíttatott, most más oldalról keletkeztek vádak ellene. Politicai színváltozást vetettek szemére; holott csak körüle változott a világítás, mellyben feltűnt. A szemüveg lett más, mellyen keresztül bírálták; ő ugyanaz maradt, ki azelőtt volt." Különös jelentőséget tulajdonít a tanulmány Nagy Pál megmerevedésében a júliusi francia forradalom által okozott megdöbbenésnek, valamint annak a valóban sokakat megtévesztő enyhe változásnak, amit az új kancellár, Reviczky Adám gróf hajlékonyabb rendszere jelentett az ország kormányzásában. Állást foglalt Bezerédy a Pálffy-féle zárgondnokság kérdésében is. ,,E kinevezésben — írja — az apostasia jutalmát tekintették. Nem jutott eszökbe, hogy ha politicai működését Nagy Pál áruba akarta volna bocsátani, nem egy zárgondnoksággal kezdte és végezte volna hivatali pályáját. Ez állásra ő, mint gróf Pálfinak barátja, pártfogója neveztetett ki. Ő volt ugyanis, ki az érintett zár gondnokai s a cancellária e tárgyban tett intézkedései ellen 1825-ben legerősebben kikelt. S ezért kinevezése Pálfi részére némileg elégtételül tekintethetett. Ha Nagy Pál a közéletet jövedelmi forrás gyanánt kívánta volna használni, nem tette volna ezt, midőn büki jószágának igen kedvező eladása őt vagyoni állapotára nézve sokkal jobb karba helyezte, mint azelőtt volt." Hatásos érvek ezek, helyet is kaptak valamennyi későbbi, Nagy Pál értékelésével foglalkozó írásban. S jól szolgálták Csengerynek azt a célkitűzését is, hogy a harmincas-negyvenes évek hányódó, meghasonlott politikusával szemben az 1830 előtti Nagy Pálnak, a nemzeti jogok, a magyar nyelv és az elnyomott parasztság védelmezőjének biztosítson tisztes helyet az utókor történelmi köztudatában.34 Csengery szándékát igazában a magyar reformkor klasszikus történetírója, Horváth Mihály váltotta valóra azáltal, hogy Bezerédy és Csengery szellemében a lehetőségig kidolgozta és érdemének megfelelően méltatta Nagy Pál pozitív szerepét a korábbi országgyűléseken,3 5 a személyével kapcsolatos problémákat illetően pedig magáévá tette — sokszor szószerint is átvéve — Bezerédy értékelését.3 6 Horváth Mihály könyvének óriási népszerűsége a következő évtizedekben megtette a hatását, a tudományos közvéleményben 34 Vö. Bezerédy István id. tanulmányával a Csengery A. által szerkesztett Magyar szónokok és státusférfiak o. gyűjteményes kötetben, 3. s köv. 1. 35 Horváth Mihály odáig ment a gondosságban, hogy Nagy Pál 1807 körüli működéséhez az akkor még hozzáférhetetlen kancelláriai iratanyagot is felhasználta. (Vö. Magyarország története, VIII. köt. 334. 1.) Ehhez az anyaghoz akkor juthatott hozzá, amikor 1848 decemberében Kossuth engedélyével rövid ideig kutatásokat végzett a feudális kormányszervek levéltáraiban. (Vö. Kossuth Lajos Összes Munkái XIII. köt. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, I. köt. Bpest. 1962. 752. 1.) 36 Vö. Horváth M. : Huszonöt év ... I. köt. 284. s köv. 1.
