Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FELS'ÖBÜIil NAGY PÁL ÉS A BÉCSI KORMÁNY 753 az ercloi gyümölcsszedés stb. ügye — a királyi kívánságok mellett, a rendek többsége ellenében foglalt állást. Nem a kormányt, hanem saját, sokszor kinyilvánított meggyőződését szolgálta ezekben a kérdésekben az ellenzék többségével szemben, amelynek úrbéri elveire az volt a jellemző, hogy késznek mutatkozott jelentős erkölcsi, a jobbágyfelszabadítás és a polgári jogegyenlőség felé mutató engedményekre, mint az örökváltság, a személyes és vagyoni jogok biztosítása, vagy akár a birtokképesség is, de fázott minden olyan engedménytől, amely azonnali anyagi áldozatokkal járt volna. Ugyanakkor azonban teljes meggyőződéssel támogatta az örökváltság, az úriszék reformja s a jobbágy személyes és vagyoni biztonsága ügyét is: с tárgyakban elmondott beszédei — hasonlóan a korábbi országgyűléseken elmondott beszédeihez az országgyűlési szónoklat legszebb emlékei közé tartoznak. Múltjához méltóak a lengyelek érdekében elhangzott felszólalásai is, az arisztokrácia ostorozásában pedig talán egyetlen követ sem tudott rajta túltenni. Indulatoktól feszülő beszédeket tartott például a hitbizományok eltörlése mellett, sűrűn emlegetve megyéje és az ország legnagyobb oligarchájának, a fülig eladósodott Eszterházy hercegnek a példáját, ugyanakkor azonban nehéz volt a hallgatóságnak nem a Pálffy-birtokok zárgondnokát látni benne akkor, amikor Deákkal vitázva amellett kardoskodott, hogy a régi adósságokért ne lehessen a hitbizományokat elárverezni.1.6 Nemcsak ez az egyetlen eset juttatta azonban az országgyűlési közvélemény eszébe Nagy Pál és a kormány állítólagos kapcsolatait. Előfordult az országgyűlésen számos olyan tárgy, amelyek nem szerepeltek az országgyűlés eredeti tárgysorozatán, menet közben merültek fel, s rejtett vagy nyílt politikai jelentőségük miatt rendkívül kényesek voltak a kormány számára. Ezekben a kérdésekben — amelyekkel kapcsolatban gyakran nem is volt a követeknek határozott utasításuk — egy-egy ellenzékinek ismert követ, ha akart, .hasznos szolgálatokat tehetett a kormánynak. S Nagy Pál tett ilyen szolgálatokat. Ennek a bizonyítására elegendő, ha az országgyűlés élő lelkiismeretének, Kölcseynek a naplóját forgatjuk. Kölcsey, aki önként hagyta el az országgyűlést, amikor megyéje utasításait nem tudta lelkiismeretével összeegyeztetni, szigorú, de igazságos bírája volt követtársainak, s nézetei haladó szempontból minden felmerült tárgyban a leghitelesebb értékelésnek fogadhatók el. Kölcsey már az országgyűlés első napjaiban rámutat arra a gátló szerepre, amit Nagy Pál a sajtószabadság szempontjából annyira fontos — és a kormányra nézve annyira kellemetlen — országgyűlési újság kérdésében játszott,17 sőt egészében is súlyos ítéletet mond Nagy Pálról.1 8 Zavaró 16 Az elmondottakat igazolva látja az olvasó, lia tanulmányozza az országgyűlés viataanyagát akár Kossuth Országgyűlési Tudósításainak kiadott anyagában — amely a hivatalos naplótól eltérően a kerületi ülések és a főrendi tábla tanácskozásait is tartalmazza —, akár az országgyűlés Jegyzőkönyvei-ben, amelyek — ellentétben a korábbi országgyűlések kivonatos jegyzőkönyveivel — részletesen, néha csaknem szószerinti pontossággal tartalmazzák az országos ülésben elhangzott beszédeket. 17 Kölcsey Ferenc : Országgyűlési napló 1832 — 33. (Minden Munkái II. kiad. VII. köt. Pest. 1861) 1832. dec. 25-i bejegyzés, 19. 1. 18 „Nagy Pál felállott ; s örvendező várakozás leste minden szavát . . . Beszéde sebesen rohant, az első szótól az utolsóig csúfondáros volt; a szónoki mestersége abban állott, hogy a nem popularis állítást a kormány és a németek ellen oda vetett szabdalásokkal popularitás színébe öltöztette. Az ifjúság mai és tegnapelőtti beszédét nem hasonlítá, csak elharsogá éljeneit, de a követekre nem csinált behatást. Ezek már 1825 óta gonosznak tartják, s most, minekutáina gróf Pálffy zárgondviselőjévé nevezteték, méginkább nem szeretik." (1832 dec. 26-i bejegyzés. Uo. 22. 1.)
