Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
750 BA RT A ISTVÁN alaptörvényeket.9 Hasonló tűzzel harcolt a magyar nyelv fejlesztéséért és jogainak kiterjesztéséért is, s amikor az országgyűlésen egy nyelvművelő akadémia felállítása körül folyt a vita, az ő november 3-i felszólalását követően, annak hatására tette meg Széchenyi ismeretes felajánlását, amely a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Akadémia létrejöttét eredményezte.10 Ismételten védelmébe vette az adózó népet is, sürgetve a rendeket, hogy már csak az alkotmány megszilárdítása érdekében is szüntessék meg a parasztságot sújtó visszaéléseket és könnyítsenek az úrbéri terheken.1 1 Felszólalásait azonban még az 1807-ben tapasztaltnál is sokkal nagyobb ellenérzés fogadta, s talán ez a fellépése hintette el sokakban a gyanú magvát, hogy a paraszti sors romlását előidéző nemesi bűnök emlegetése mögött a kormánnyal való titkos egyetértés húzódik meg. Parasztvédő magatartásából fakadt az az igyekezete is, amellyel az országos összeírás alapelveinek megállapítása során támogatta a kormánynak azt a kívánságát, hogy a jövőben az úrbéri telket használó nemesek is fizessék telkük után az állami adót. Az országban több ezerre rúgott a nemesek által használt jobbágytelkek száma,12 s ezek adómentessége azt jelentette, hogy a reájuk eső adóteher is a jobbágyok nyakába háramlott. Számos megye — köztük Sopron is — már régóta kivetette az adót a nemesek által használt telkekre is, Nagy Pál tehát meggyőződése mel-9 Nagy Pál 1825/27-i szerepléséről ismét csak Horváth M. munkájában (Huszonöt év ... I. köt. 149. s köv. 1.) olvashatunk összefüggően. A kerületi ülésekben elhangzott fontos felszólalásait jobbára csak kivonatos formában ismerjük; ezek egyike-másika kéziratos másolatban is elterjedt az országban. Ilyen másolat található az ÖL Széchenyi István-gyűjteményében, 626/2. csomó, valamint az Akadémia Könyvtára és a Széchényi Könyvtár kézirattárában is. 10 így tartotta legalább is a közvélemény; maga Széchenyi azonban tagadta ezt, s 1830. jan. 13-i, Nagy Pálhoz intézett levelében részletesen kifejtette, hogy már az országgyűlés előtt elhatározta „egy magyar tudós társaságot projectumba hozni s ahhoz tetemesen áldozni". Egyéb vonatkozásban azonban nagy tisztelettel és elismeréssel szólt Nagy Pálról. (Majláth B. : Gr. Széchenyi István levelei. I. köt. Bpest. 1889. 140. s köv. 1.) 11 „Indítványa felette mérsékelt, inkább csak emberies, mint szabadelvű volt" — írja Horváth Mihály. — „Csak addig terjedt, hogy, maga az ősi alkotmány fenntartása érdekében, szüntessék meg a rendek mind azon visszaéléseket, melyek az úrbéri viszonyokban a jobbágyot oly súlyosan terhelik; s adják meg a nópnek mindazt, mit az alkotmány korlátai közt megadni lehet" (i. m. I. köt. 170. 1.). — Nagy Pál fentebb említett védőiratában így emlékezett meg akkori fellépéséről: „Midőn a múlt országgyűlése elein a Constitutiónak újabb megerősítéséről és a nemesi szabadságoknak épen való fenntartásáról folyának a tanácskozások, majd minden előadásomat tapsolások követék, midőn pedig ezek után a Circularis Sessioban legjobb lélekkel és síromig tartó tellyes meggyőződésem szerént azt adám elő, hogy minden Constitutionak tökólletes bátorságára szükséges, hogy a polgári társaságnak minden tagjai annak javaiban és gyümölcsében proportionált mórtékben részesüljenek, s hogy ennek következésében minekutánna Ó Felsége az Ország Rendeit már több ízben arra provocálta, hogy az adózó nép sorsa könnyebbítésóről gondolkodjanak, czélirányosnak tartanám a népnek sorsát tanácskozásba venni, s annak vagyonát és személyét törvényes bátorságba helyheztetni; akkor a tapsolások helyett nyomban egy beszédemnek kellemetlenségét s helyben nem hagyását jelentő zaj támadott, én pedig minden tétovázás nélkül azt mondám, hogy ámbár gyakran vala szerencsém a Tekintetes Statusok és Rendeknek megelégedését minden érdemem nélkül tapasztalni, s ámbár ezen tapasztalás vala eddig életemnek fő gyönyörűsége, mégis gondolkodásom módja szerént, ez most kinyilatkoztatott kedvetlenségekben majd nagyobb megnyugvást találok." 12 Az 1828-i összeírás eredményei szerint 4170 olyan úrbéres jobbágytelek volt, amelyet nemes használt. Volt ezenkívül 2177 olyan telek is, amely elhagyottnak volt feltüntetve, valójában azonban a földesúr allodiumként használta. (OL, Nádori lt. Extraser. 1836. XLIX/8, 9. sz.)
