Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

KRÓNIKA 741 kális reakciót túlzottan Mindszenty személye köré csoportosítja a szerző. Úgy vélte, hogy a disszertáció e részében nem tűnnek ki kellően azok a vonások, körülmények, okok, melyek 1948-ig a felső klérus egységes állásfoglalásait kialakították. Ezért, mint az opponens rámutatott, válasz nélkül marad az a tény, hogy Mindszenty után miért volt képes a felső klérus olyan sokáig, majdnem egységesen ellenállni a megállapodás kérdésében. A fentiek után Korom Mihály néhány részletkérdésre, kisebb hiányosságra muta­tott rá. Ezek között említette, hogy a felvetett kérdésekre nem mindenütt kapunk meg­felelő pontos választ. Sőt, a kérdések leegyszerűsítése néhol egyoldalúságra vezet. Pél­dának hozta fel a Mindszenty és Shvoy által megtartott 300—300 holdnyi földbirtokot. A leegyszerűsítésre pedig a kisgazdapárt felszámolás előtti „bizonyos látszat ellenzéki­ségét" említi. Eámutatott, hogy ez nem is mindig volt látszat, mint pl. Bajcsy-Zsilinszky és Dobi István esetében sem. Rátért még arra, hogy a szerző értekezésének 120. oldalán a Katolikus Népszövetség három irányzatáról beszél, de egyiket sem mutatta be. Ugyanígy nem látja világosan a provokatív céllal a kisgazdapárt részéről felvetett fakultatív hitoktatás és az egyház közötti kapcsolatot sem. Véleménye szerint helyes lett volna az esztergomi káptalani helynök „szerény és móltányos" földreform-javas­latát ismertetni. Helyesnek látta volna kifejteni a katolikus autonómia kérdésére vonat­kozó terv meghiúsulásának okát is. Hangsúlyozta opponensi véleményében, hogy hasznára vált volna az értekezés­nek, ha több összehasonlítást tartalmazott volna, mind belföldi, mind külföldi vonat­kozásban. Korom Mihály, véleményét összegezve, ismét rámutatott arra, hogy Orbán Sándor disszertációja általában jól sikerült munka, mely alapos történelmi, eszmei, politikai felkészültségről tesz tanúságot. Hangsúlyozta, hogy megjegyzései nem érintik a munka alapvető lényegét, Orbán Sándor disszertációját elfogadja és a bírálóbizottságnak is elfogadásra ajánlja. Balogh Sándor kandidátus opponensi véleményének bevezetőjében szintén rámu­tatott arra a sajátos helyzetre, amelyet az idéz elő, hogy már megjelent munkát kell bírálat tárgyává tenni. Megállapította, hogy a disszertációt hasznos és jó munkának tartja, mely eredményesen gazdagítja az utóbbi 2—3 évben egyre izmosodó magyar történeti kutatásokat. Helyeslőleg említette, hogy a szerző a hazai sajtóanyag és a kül­földi irodalom felhasználása mellett eddig még fel nem használt levéltári anyagot is fel­dolgozott. A munka mind elvüeg, mind a történeti előzményeket figyelembe véve jól mutatja be az egyház ós az állam viszonyának kérdését. A problémát a szerző a magyar­országi sajátosságokból kiindulva mutatja be. Ismerteti a megegyezés feltételeinek érle­lődését, .létrejöttének körülményeit és a megegyezés tartalmát. Meggyőzően igazolta azon lenini tétel helyességét, hogy nem lehet megelégedni „az egyháznak az államtól és az iskoláknak az egyháztól való . . . különválasztásával, vagyis olyan rendszabályokkal, melyeket a burzsoá demokrácia megígért, de . .. sehol a világon nem vitt végig". Balogh Sándor opponens a tanulmány értékei közé sorolta azt is, hogy a szerző mind a munka egészét, mind ezen belül az egyes fejezeteket gazdag tényanyagra építette és világos gondolatkifejtéssel bizonyít. Megemlíti a megkülönböztetést, mellyel mindenkor külön­választotta a klerikális reakció képviselőit és a vallási befolyás alatt álló tömegeket. Úgyszintén helyesli a különbségtételt a politizáló egyházi vezetők és a vallásos ideológia között. Rámutatott arra, a szerző részletesen bizonyítja, hogy míg a népi demokrácia nagy körültekintéssel és türelemmel igyekezett a kérdéseket megoldani, addig az egyház vezetői sorozatosan szembefordultak a párt ós a munkásosztály törekvéseivel. Az oppo­nensi vélemény különösen sikerültnek tartotta az egyházi iskolák államosításával, vala­mint az állam és egyház megegyezésének létrejöttével foglalkozó fejezeteket. Áttérve a kritikai megjegyzésekre, Balogh Sándor megjegyezte, hogy a munka nem mentes a fogyatékosságoktól sem. Előrebocsátotta azonban, hogy ezeket a helyen­ként fellelhető kisebb jelentőségű pontatlanságokat, vagy részletkérdéseket nem kívánja részletes észrevételek formájában a bizottság elé tárni. Megjegyezte, hogy ennek csak akkor volna értelme, ha a disszertáció kézirat és nem könyv alakjában kerülne bírálatra. Ezért megjegyzéseit inkább egy új kiadás esetére tes^i meg. Bírálatában megemlítette, hogy a könyv tanulmányozása során elég sokoldalúan végigkísérhető a püspökig kar és különösen Mindszenty magatartása és tevékenysége a tárgyalt időszakban. Kevésbé találta azonban kielégítőnek a szerző által az alsópapságról nyújtott képet. A szerző elég nagy figyelmet fordított erre a kérdésre, amikor az egyházi iskolák államosításá­ról és az egyház és állam megegyezéséről szól, de a felszabadulás utáni évek folyamán általában alig érinti az alsópapság magatartását. Véleménye szerint az alsópapság útjának felvázolásánál még hiányosabb a vallásos tömegek állásfoglalásában végbement

Next

/
Oldalképek
Tartalom