Századok – 1963

Történeti irodalom - Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz (Ism. Benda Kálmán) 725

730 KRÓNIKA A levéltárak által a helyt örténetírás részére nyújtható további közvetlen segítséget a felszólaló három pontban foglalta össze: 1. Forrásfelhasználási minimum-jegyzék összeállítása. Ez a levéltárakban (államiakban és egyháziakban) található minden olyan anyagot tartalmaz, amely egy-egy terület történetének eredményes feldolgozása szempontjából elengedhetetlen. 2. Máris rendelkezésre áll a „Történeti statisztika forrásai" c„ 1957-ben megjelent mű. valamint az Országos Levéltár leltárai és repertóriumai. 3. Végül kiadásra kerül az Országos Levéltár legfontosabb sorozatainak helységek szerint i jegyzéke. — A helytörténet színvonalának emelésére javasolta megyénként egy-egy helytörténeti folyóirat és kiadványsorozat megindítását; a kulturális ügyekkel foglalkozó megyetanácsi elnökhelyettes elnöklete alatt álló szerkesztőbizottságba az illetékes állami levéltár vezetőjének, a Történelmi Társulat megbízottjának és a múzeumigazgatónak részvételét. Ennek a szerkesztőbizottságnak lenne feladata a feldolgozandó témák fontossági sorrendjének megállapítása, szerzők felkérése, lektoráltatás. A megyénként folyó munkálatok koordinálására a Művelődésügyi Minisztérium levéltári továbbá múzeumi főosztályának, a Történelmi Társulatnak, a Történettudományi Intézetnek és a Minisztertanács tanácsügyi osztályának képviselőiből létrehozandó országos bizottságnak a levéltári főosztály otthont nyújt és ügyvitelét ellát ja. Virdgh Ferenc gimn. tanár (Békéscsaba) elsősorban arra mutatott rá, hogy a helytörténetírás igényli és meg is érdemli a kritikát. Értékelte e szempontból a Századok hasábjain megjelenő recenziókat s helyeselte, hogy egy-egy helytörténeti kiadvány részletekbemenő, alapos és iránytmutató egyedi bírálata mellett újabban összefoglaló áttekintést is kapunk a kiterjedt helytörténeti irodalom termékeiről. Ez a módszer megkönnyíti a recenzióknak az ismertetett munkák megjelenési időpontjához viszonyított, sokszor igen tetemes elmaradását. Hangsúlyozta, hogy a helytörténeti kiadványok kritikájának nyilvánossága segítséget nyújt a vidéki tudományos közélet levegőjének tisztántartásához is. Vigh Károly főkönyvtáros (Budapest) hozzászólásában a könyvtárak és a helytörténet viszonyával foglalkozott. Hozzászólása a „Könyvtáros" 1963. évi júliusi számában teljes szövegében megjelent. Balassa Iván művelődésügyi minisztériumi osztályvezető (Budapest) a múzeumok és a helytörténet viszonyát vizsgálta. Megállapította, hogy a múzeumügy a helytörténet terén bizonyos nehézségekkel küzd (nines országos múzeum, amely ennek a területnek szakmai szempontból gazdája lehetne; a múzeumok személyi állományában a történészek létszáma alacsony és csak két év múlva érheti el a megfelelő szintet; a helytörténet kérdéseit felső szinten sem oldották még meg). Örömmel üdvözölte Varga Sándorné javaslatait, s hozzáfűzte, hogy a ma is meglevő, nem csekély számú és a levéltárosokkal is jó együttműködésben készülő múzeumi kiadványok nem muzeológus szerzők tanulmányaival való kibővítésének nem lenne akadálya, s ez a megoldás a központi folyóiratokat is tehermentesítené. A helytörténet színvonalának kérdése a lektorálással jelentős mértékben függ össze. Javasolja általános alkalmazásra azt a műemléki propaganda-kiadványoknál jól bevált gyakorlatot, hogy a lektorok egyike helyi, a másik központi szakember legyen. Paczolay Gyula tanár (Ercsi) a helytörténet művelésének akadályaként jelölte meg. hogy l. a tanárképző főiskolákon nem kapnak útmutatást e téren, 2. a tanárok túl vannak terhelve, 3. hiányzik a szükséges támogatás. Gyimesi Sándor levéltárigazgató (Miskolc) felszólalásában rámutatott arra, hogy a helytörténettel szemben általában kétféle igény nyilvánul meg: az egyik országos jellegű, amely több azonos témájú ós módszerű „mélyfúrás" elvégzését kívánja, céljuk általános érvényű következtetések levonása. A másik a helyi igény, mely az iskolai és iskolán kívüli oktató-nevelőmunka, ismeretterjesztés számára szeretne anyagot kapni. E két igényt kell a helytörténeti munka szervezésénél figyelembe venni, tekintettel arra is, hogy a második feladat sem nélkülözheti bizonyos „alapkutatások" elvégzését, s ehhez jól képzett szakember kell. — Annak érdekében, hogy a levéltárak fokozottabb mértékben vehessék ki részüket a helytörténeti munkából, a vidéki levéltárak anyagi és személyi ellátottságának javítását, a vidéki levéltárak kiadvány-lehetőségeinek megteremtését tartotta szükségesnek. Tóth László művelődésügyi minisztériumi főelőadó (Budapest) a referátumhoz a közoktatás szempontjából szólt hozzá, kiemelve, hogy a tantervi reform szükségessé teszi a helytörténetnek az oktatásba való bevonásét. Kérte, hogy ennek a célnak érdekében a ma szétszórtan található kutatási eredményeket megyénként gyűjtsék össze és a tanterveknek megfelelően olyan tanári kézikönyvként bocsássák ki. amelyet a pedagógusok haszonnal forgathatnak a történelem órákra való felkészülésük során.