Századok – 1963
Történeti irodalom - Sestan; Ernesto: La cittá comunale italiana dei secoli XI–XIII nelle sue note caratteristiche rispetto al movimento comunale europeo (Ism. Kubinyi András) 718
718 TÖRTÉNETI IRODALOM A mü utolsó rósze a korabeli természettudomány és technika fejlődéséről számol be. O. Volk Tschirnhausról mint matematikusról és fizikusról ír, és igyekszik helyét meghatározni a korabeli matematikában. Volk megállapításait egészíti ki Zubov, aki a cartesiánus fizika elemeit kutatja Tschirnhaus írásaiban ós gyakorlati működésében. Ugyancsak ehhez a témakörhöz simul Cenakal írása, aki a homorútükrök és lèncsék gyártási problémáit foglalja össze, míg Figurovskij az orosz porcellángyártás fejlődéséről és végül P. Hoffmann Tschirnbaus könyvtárának köteteit vizsgálva megállapításokat tesz Tschirnhaus fejlett geográfiai ismereteire és egyben utal kialakult világképének korszerű voltára is. Itt kell számot adni arról is, hogy Winter professzor Tschirnhaus-zal kapcsolatos kutatásainak összefoglalása az az emlékbeszéd is, mely a Német Tudományos Akadémia különféle osztályainak ülésén elhangzott. Ebben végigkíséri Tschirnhaus útját, megismertetve kapcsolatait a cartesiánus-spinozai Hollandiával, aholSpinoza mellett első szellemi indíttatásait nyerte, kiemeli a német tudós jelentőségót a tudományos társaságok szervezésében, egy nemzetközi tudományos szerv létrehozásában, ismerteti az Acta eruditorumban végzett munkáját, kibontakoztatja azt a közös frontot, melyet a pietizmus és a felvilágosodás alkottak a Medicina mentis szerzőjének életében, feltárja továbbá írói és fordítói tevékenységének legjelesebb alkotásait, továbbá azokat a kapcsolatokat, melyek a nevelésügy terón közte és Francke H. Ágost között létre jöttek stb. Űgy véli a szerző, hogy a sokirányú, jelentős eredményekkel dicsekvő német tudós élete az emberiség haladásáért folyó tudományos munkának mindig példaadója lesz. A kötet sok tanulsággal szolgál olvasója számára. Ezek közül mint a leglényegesebbek egyikét kell kiemelni, hogy szinte szimbólumnak kell tekinteni a 22 különféle nemzetiségű tudós együttműködését és erőfeszítését a XVII. század gazdasági, technikai, tudományos, kulturális, pedagógiai fejlődésének bemutatására. A részleteredmények, melyek sok esetben újak és beszédesek, a további munkára való serkentésen és a polémia lehetőségének biztosításán túl, igazolják, hogy eredményes volt e kooperáció, és ez is a jelenlegi tudományos nemzetközi együttműködés lehetőségét példázza. Az ilyenirányú szándékok összefogása révén követendő példát mutatott a kötet szerkesztője, E. Winter professzor. HANZÓ LAJOS A XI., STOCKHOLMI NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS KIAD VÁNYAIBÓL ERNESTO SESTAN: LA CITTÀ COMUNALE ITALI AN A DEI SECOLI XI-XIII NELLE SUE NOTE CARATTERISTICHE RISPETTO AL MOVIMENTO COMUNALE EUROPEO (Comité International des Sciences Historiques, XIe Congrès International des Sciences Historiques, Rapports, III. Moyen Âge, Göteborg—Stockholm—Uppsala, 1960. 75—95. p.) A XI—ХШ. SZÁZADI OLASZ KOMMUNÁLIS VÁROS JELLEGZETES VONÁSAI TEKINTETTEL AZ EURÓPAI KOMMUNÁLIS MOZGALOMRA Sestan professzor, a firenzei egyetem várostörténésze a stockholmi történészkongresszuson tartott előadásában összehasonlítja az olasz városok kommunális mozgalmát a többi európai várossal. Elöljáróban részletesen ismerteti és többnyire erős kritikával illeti az eddigi irodalmat. Munkája azonban a továbbiakban is inkább polemikus jellegű, problémacsoportonként foglal állást a begyökerezett, ellentétes elméletekkel szemben, s ismerteti saját felfogását. A kontinuitás kérdésénél rámutat arra, hogy az az elmélet,' amely szerint Itália — szemben Germánia limesen túli területeivel — nem az új városok földje, hiszen városai római, sőt praeromán alapokon létesültek, csak részben felel meg a valóságnak. A kommunális fejlődésben sincs különbség a római municipális előzmény nélküli Ferrara vagy az ezzel rendelkező Mantova, Bologna stb. közt. Számos, római korban jelentős város teljesen elpusztul, vagy jelentéktelenné válik a középkorban; másutt mint Közép-Itáliában az elhagyott római — többnyire tengerparton fekvő — városok helyett tőlük távolabb új városok létesülnek. Így, bár általában a középkori olasz városok többségének van ugyan valamilyen római előzménye, nem minden római városnak
