Századok – 1963
Tanulmányok - Rácz Béla lásd Kirschner Béla - Ránki György: Küzdelem a tervgazdaságért 68
KÜZDELEM A TEKVGAZDASAGÉIÎT 71 használni azokat az előfeltételeket, melyek adva voltak, s a többi tényezőt — nem utolsósorban éppen a tervgazdaság keretében — kellett biztosítani. A kommunista párton belül a stabilizáció előkészítésére alakult Szanálási Bizottság foglalkozott 1946 őszétől a 3 éves gazdasági terv előkészítésével is. Gerő Ernőt bízták meg a terv kidolgozásának irányításával, bár a közvetlen feladat Berei Andorra hárult.8 Ezzel egvidőben a 3 éves terv részleteinek kidolgozására 2—3 emberből álló szakértői albizottságokat állítottak fel, avval az elképzeléssel, hogy ezeknek munkájába pártonkívüli szakértőket is be kell vonni. Az első elképzelés szerint öt ilyen albizottságot kellett volna létesíteni — az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a pénzügy és a külkereskedelem területén^—, a későbbiek folyamán további albizottságok felállítása vált szükségessé. így mindenekelőtt a szociálpolitika területén.9 A kommunista párt gazdasági szakértőinek munkájával egyidőben — éppen abból a célból, hogy a nem kommunista gazdasági szakértők véleményét és elképzelését az újjáépítés menetére vonatkozóan minél szélesebb körben hasznosítani lehessen — a Gazdasági Főtanács főtitkára, Vas Zoltán, felszólította a Gyáriparosok Országos Szövetségét, próbálják összegezni az ipar egészének s az egyes iparágaknak helyreállítására vonatkozó elképzeléseiket valamiféle terv formájában. A felszólítás, melynek — tekintettel arra, hogy a Gazdasági Főtanácstól származott — eleget kellett tenni, meglehetősen vegyes érzelmeket keltett a GyOSz kebelén belül. Önmagában a célkitűzés, hogy I valamiféle egységes tervvel próbálják biztosítani a háború előtti ipari termelési színvonal elérését — 1946 őszén a magyar ipar az 1938-as termelési szint 60%-án állott — nem ellenkezett a GyÖSz céljaival, annál is kevésbé, mert ebben az időben Európa más országaiban is születtek a háborús károk újjáépítését célzó tervek. De felmerült az aggály is, vajon egy ilyen terv olyan körülmények között, midőn a munkásosztály, a kommunista párt a hatalom — ha nem is kizárólagos — birtokosa, megfelel-e a tőkések elképzeléseinek, megelégszik-e azzal, hogy állami támogatással, állami pénzzel segíti helyreállítani a tőkések megrongált termelőeszközeit, hogy azután szabad folyást engedjen a tőkés gazdaság további menetének. így, midőn 1946 novemberében a GyOSz egyes szakosztályai tanácskozást tartottak a kérdésről, néhány "konkrét, hasznosítható javaslat mellett (pl. alumínium-ipar, vasipar) számos elutasító állásponttal is találkozhattunk. „Tervgazdálkodásra ... a gyógyszer-, vegyészeti iparban alig van lehetőség" — hangzott a Wander-gyár irányítóinak álláspontja. Még határozottabban adtak kifejezést a magyar gazdasági fejlődés további menetére vonatkozó elképzeléseiknek a Ruggyantagyár tőkései, leszögezvén „.. .a gumiiparban szűkebb értelemben vett tervgazdálkodás bevezetésére szükség nincs...", ezzel szemben „célravezetőnek átszik az eddigi megkötöttségek fokozatos megszüntetése !"1H Ily módon ter-8 Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban P. I. Arch.) 2/9 23. dosszié. Szanálási Bizottság. 1946. okt. 2, A Szanálási Bizottság utóbb Gazdasági Bizottság néven dolgozott. Tagjai: Rákosi Mátyás — általában nem vett részt az üléseken —, Gerő Ernő, Vas Zoltán, Antos István, Friss István, Berei Andor, Kossá István. A bizottság később kibővült. 9 Uo. Szanálási Bizottság. 1946. okt. 8. Egyes albizottságok vezetői: ipar: Bíró Ferenc; mezőgazdaság: Nagy Imre; külkereskedelem: Háy László; közlekedés: Bebrics Lajos, pénzügy: Antos István; szociálpolitika: Nemes Dezső. A kérdésről — néhány kisebb, dátumbeli tévedéssel — lásd még Szabad Nép, 1947. jún. 14. 10 A kérdésről lásd GyOSz anyag, 7. csomó.
