Századok – 1963
Történeti irodalom - Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIV (Ism. Surányi Bálint) 699
702 TÖRTÉNETI IRODALOM A főváros történetének nagyobb időszakot átfogó megvilágítására egyedül Kubinyi András vállalkozott, ő is csak egyetlen vonatkozásban. A mai Budapest területén végbement belső társadalmi harcokról adott áttekintést a korai feudalizmustól 1848-ig (XIV. köt.). E rövid cikk (és megígért készülő folytatása) nyilvánvalóan azt a célt kívánta elérni, hogy a főváros története összefüggő, monografikus feldolgozásának hiányában legalább egy szempontból végigpillantson Budapest társadalomtörténetén. Amint a tanulmányok szerzői nem vállalkozhattak a kutatások jelenlegi szakaszában korszakokon átnyúló témák történeti végigvezetósére, akként az ismertető sem értékelheti a saját kutatási területétől távoleső cikkeket. A magunk részéről csak az 1526 előtti időszak tematikájához kívántunk és kívánunk néhány tárgyi észrevételt fűzni, A mai Budapest történetének egy-egy korszakát tárgyaló munkák közül a honfoglalás előtti időkkel mindössze Szilágyi János tanulmánya foglalkozik, amely az írásos és régészeti anyag áttekintésével az Aquincum térségében lefolyt harcokról ad képet, s ezen belül elválasztja a „barbárok" elleni küzdelmeket a belső villongásoktól, amely utóbbiakat az i. sz. III. század első felében és derekán öt esetben konkrét időponthoz tudja kötni. Amint a római-korban a mai Budapest területén Aquicum volt a legjelentősebb gócpont, a korai Árpád-korban is Óbuda vált legkorábban fontossá. Ezért ha a középkori városfejlődés menetét akarjuk tisztázni, először Óbuda történetét kell megvizsgálni. Erre a feladatra vállalkozott Fügedi Erik „Topográfia és városi fejlődós a középkori Óbudán" című tanulmányában (XIII. köt.). Kiindulópontként leszögezte, hogy kontinuitásról ebben az esetben semmiképpen sem beszélhetünk, ezzel szemben a topográfia alakulásában (úthálózat, róv, városcentrum) a római örökségnek nagy szerepe volt. Óbuda várossá fejlődésében a döntő tényezőket a révben, a XII. század végén fellendülő piacban, valamint az e területen egymást váltó fejedelmi vár, régi királyi szálláshely, illetve új királyi, később királynéi vár létében ismerte fel, valamint hangsúlyozta a két fontos egyházi intézmény, a budai káptalan és később a klarissza kolostor szerepót a város topográfiai és jogi helyzetének alakulásában. Buda 1541 előtti történetéről összefoglaló tanulmányt a négy kötet egyikében sem találhatunk. Fügedi a városprivilégiumokról írott cikkében röviden vázolja ugyan a város kialakulásáról vallott nézeteit, melyek szerint Buda két különálló telep összeolvadásából keletkezett : a Várhegy északi részén egy tatárjárás előtti, királynéi tulajdonban levő vásároshelyből, valamint a tatárjárás után a déli részre telepített pesti polgárok városából. Ez azonban inkább reflexiónak tekinthető'ahhoz a budai topográfiai vitához, amely nem a tárgyalt kiadványorozatban folyt, s ezórt a kérdésre részletesebben nem térhetünk ki. Ugyanezek a problémák felvetődnek Kubinyi András Buda város pecséthasználatának kialakulásáról írott cikkében is (XIV. köt.), amelyben a sokat vitatott Kammerhof mibenlétével kapcsolatban arra a — Fügedi által is feltételesen elfogadott — eredményre jutott, hogy ez az objektum királynéi kúria volt. Kubinyi a budai városi szervezet kezdeteivel kapcsolatban is részletesebben fejti ki véleményét, s a korábbi kutatóknál árnyaltabban veti fel az évtizedeken át Buda ólén álló rectorok funkciójának kérdését. E tekintetben véleményünk szerint helyesen közelíti meg a rectorátus és az önkormányzat egymáshoz való viszonyának kérdését, ám az alaposabb tisztázást — mint jelzi — egy későbbi tanulmányban kívánja elvégezni. Cikkének azonban nem Buda kialakulása a főtémája, hanem a budai pecséthasználat kérdése, amely magába foglalja a város, sőt általában a magyarországi városok oklevóladása kialakulásának vizsgálatát. Megállapítja, hogy a városi oklevéladás a hazai hiteleshelyi gyakorlatból fejlődött ki. A hiteleshelyekre jellemző registrum-szerű városkönyv-vezetós Budán a XIV. század után is fennmaradt, a városok egyrészénél azonban a magdeburgi jogra utaló városkönyv-vezetés kiszorította a hazai gyakorlatot. Amint az oklevóladás a magyarországi szokásoknak felelt meg, a városi pecsétek közvetlen mintáit is itthon kell keresnünk. Buda XIV—XV. századi történetének fontosabb kérdéseiről egy-két olyan utaláson kívül, amelyek még a korábbi korszakhoz kapcsolódnak, semmit sem találhatunk a kötetekben. Úgy véljük, hogy ez a korszak már érintett sajátosságából fakad: Buda problémáit csak az országos összefüggésekben lehetne vizsgálni, eddig azonban a kutatás móg nem jutott el. Olvashatunk azonban cikket Kubinyi tollából, amely a kincstári személyzetről szól a XV. század második felében (XI. köt.). Ebben nemcsak a Mátyás-kori pénzügyigazgatásról és szervezetéről kapunk képet, hanem az igazgatási apparátusba kerülő polgárokról is, akiknek legnagyobb része budai volt. Ki kell emelnünk azt a megállapítását, hogy nem tekinthető általánosnak a kincstárral kapcsolatba kerülő polgárok feudalizálódása: e kapcsolatokat egyesek csak tőkéjük növelésére, állami megrendelések biztosítására használták fel, s gyakran ilyen elemekkel töltődött fel a budai és pesti magisztrátus is. Ez is mutatja, hogy e korszak budai fejlődését nem lehet elszigetelten, a kimondottan városi jellegű forrásanyagra korlátozva tárgyalni, mivel a legfontosabb összefüggések csak az.
