Századok – 1963
Közlemények - Karsai Géza: Névtelenség; névrejtés és szerzői név a középkori krónikákban 666
NÉVTELENSÉG, NÉVREJT ÉS ÉS SZERZŐNÉV KÖZÉPKORI KRÓNIKÁINKBAN 673 Wittenbergben tanult. Többször járt a Szepességben; itthon is, külföldön is gyakran találkozott szepesi és erdélyi szász írókkal. Ezek körében éppen a XVI. század derekától kezdve erősen föllendült a történetírás. Felkutatták a népük történetére vonatkozó régebbi forrásokat, átvették és folytatták anyagukat. A már említett SZEPESSZOMBATI KRÓNIKA őstípusa lett az összes későbbi szepesi német krónikának. Ezek nagy része azonban elveszett. A kevés fennmaradt mü között van JOACHIM LEIBITZER ólesznai (Alt-Walddorf, Stará Lesna, Szepes m.) evangélikus lelkész ,, Verzeichnus etlicher geschehener Ding" című diáriuma a legrégibb időktől 1637-ig. Legnagyobb részét azonban a XVI. század utolsó harmadában jegyezték fel. LElBlTZER feljegyzéseinek számos fejezete szó szerint egyezik a SZEPESSZOMBATI KRÓNIKA szövegével, de nem az eredeti kézirattal, hanem annak egy későbbi, bővített változatával.33 A tatárjárással kapcsolatban elmondja a fentebb már ismertetett dolgokat, de a forrását az ,,als die Chronica Marciana vermeldet" kifejezéssel nevezi meg. Ez kétségtelenül a SZEPESSZOMBATI KRÓNIKÁBAN a tatárjárás leírása kapcsán használt forrásmegjelölés (,,als dy cronica ságit Martiniana") eltorzítása. Mivel a SZEPESSZOMBATI KRÓNIKA és leszármazottai régebbi anyaguk nagy részét a XIV. vagy XV. századi latin krónikaszerkesztósünk egyik kéziratából merítették, az elírás folytán azonosult a két forrásmegjelölés, és a MÁRK krónikája (Chronica Marciana) kifejezés átment a magyar krónikára, jóllehet eredetileg Martinus Oppaviensis akkor sokat forgatott művére vonatkozott, melyet közönségesen ,,Chronica Martiniana" néven szoktak idézni. Erről hallott, vagy ezt látta «gy szepesi német krónikakézíratban BARANYAI DECSI, és innen vette a MÁRK nevet idézett nyilatkozatában. WADDING LUKÁCS, a ferencesek .történetírója a XVH. század derokán akaratlanul is új adatokat szolgáltatott nagy művében34 a MÁRK-legenda terjedéséhez. Két helyen hivatkozik a magyar krónikára. A II. kötet 166. lapján elmondja, hogy Lajos thüringiai őrgróf, Szent Erzsébet férje a keresztesekkel a Szentföldre ment, ott elhunyt ós ünnepét Jeruzsálemben megülik. A lapszéli jegyzetben KËZAI SIMON kéziratos krónikáját és MARIANUST nevezi meg forrás gyanánt,35 KËZAI ma ismert szövegében erről semmit sem találunk. Az ún. Zsámboki-kódexben azonban, melyet évszázadokig KËZAI művének tartottak, megtaláljuk az adatot.30 Megvan a Képes, a Budai és a Dubnici Krónikában is.3 7 MÁRIANUS ferences krónikaíró volt, akire WADDING számtalanszor hivatkozik műve minden kötetében.38 —- A VII. kötet 259. lapján WADDING Nagy Lajos anyjának, Erzsébetnek j ám borságáról, jótékonyságáról és itáliai utazásáról ír. A szövegben megint KÉZAIT, a lapszélen pedig MARIANUST és MARCUST nevezi meg forrás gyanánt.39 Az eredeti KEZAIBAN és a Zsámboki-kódexben nem lehet meg ez a rész, mert korábban végződik mindegyik. Megtaláljuk viszont a későbbi folytatásokban, a Budai és a Dubnici krónikában.4 0 WADDING bizonyára nem a magyar krónikát használta, hanem azt a két írót, akikre a lapszélen .hivatkozik: MARIANUST és MARCUST. Ez utóbbi volt az, akit némelyek — teljesen " LEIBITZER krónikájának kézirata a FORGÁCH-család levéltárában található, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban van letétbe helyezve. A SZEPESSZOMBATI KRÓNIKÁRÓL és a többi szepességi német krónikáról ld. Béla v. Pukánszky : Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. I. köt. Münster i. W. 1931, 76—78. és 383—387.1. 31 Annales Minorum seu trium ordinuni Sancti Francisci (1208—1540). Lyon 1625—1654, 8 ívrétű kötet. A második kiadást első folytatója, J. M. Fonseca rendezte sajtó alá: Róma. 1731—1736, 16 kötet. Egészen új kiadása, bővítése és folytatása 1931—1935 között jelent meg Firenzében, 25 kötetben. Mi a második kiadást használtuk. 35 Wadding : i. m. II. köt. Róma. 1732a, 166. 1.: (Landgravium Ludovicum) ,,.. .miraculis claruisse, с jusque •diem festum Hierosolymis celebratum, seribunt Simon de Keza, & Marianus." Lapszéli jegyzet: „Keza in Chron. MS.", alatta „Marian, fus) citât, (us)". 33 SAMBUCÚS-KÉPES с. 175: ,,Qui.. .devote Iherosolimam pergens, ibidem migravit ad Christum. Cuius festum Iherosolimis devote celebratur." Vö. Szentpétery : i. т., I. köt., 466. 1. " Lásd Iosephus Podhradczky : Chronicon Budense. Buda. 1838, 196. 1. — .1/. Florian«»: i. т., III. köt. Pécs. 1884, 103. 1. 38 Firenzei Marián (Marianus Florentines) ferences rendtörténetíró (f 1523) „Chronica ab exoriente Reli•gione usque ad annum 1460" címmel öt ívrétű kötetben írta meg rendje történetét. Wadding az eredeti kéziratot használta az Annales írása közben. Az I. kötet CXCV. lapján említi is kéziratos forrásai jegyzékében. A szövegben és a lapszélen ,,Marianus Florentinus", „Marianus citât", ,,Marian. lib. 2. с. 2." és hasonló formában gyakran hivatkozik a belőle átvett adatokra. 3e Vö. Wadding : i. т., VII. köt., Róma. 1733, 259. 1., XV. fej.: „Elisabetha ...marito defuncto, se totam pietatis operibus, <fc tertio sancti Francisci Instituto addixit, cuius pietatem <fc sanctitatem multi depraedicant. Simon de Keza, eius genlis historicus, nullo tempore a virtutibus insectandis destitisse,.. .Ecclesias.. .decorasse Affirmât... Bonfinius eam multis elogiis commendat..." A lapszélen a ..Marian, (us) citât, (us) és alatta a ,,Marcus citât, (us), magyarul: „az idézett Marián" és „idézett Márk" forrásmegjelölés olvasható. A szövegből kitűnik, hogy Wadding nemcsak a lapszélen megjelölt két ferences rendtörténetírót, hanem BONFINIT is használta. Folytatólag, a XVI. fejezetben leírja Erzsébet anyakirályné itáliai utazását, az egyházaknak adott alamizsnáit. " Lásd Podhradczky : i. т., 269—273. 1. — M. Florianus :i. m. 3.. köt., 138—141.1. a „De peregrinatione reginae Elizabeth" с. fejezetben. A párhuzamos szövegeket összehasonlítva azt látjuk, hogy WADDING minden lényeges adatot átvett a magyar krónika szövegéből. A ferenceseket érdeklő részeket bőven és színesen hozza, a többit elhagyja. Az, hogy itt is KÉZAI SIMONT nevezi meg a magyar krónika szerzője gyanánt, arra utal, hogy a bővített és többszrö folytatott magyar krónikaszerkesztés KÉZAI neve alatt szerepelt a XV—XVI. századi ferences köztudatban.
