Századok – 1963
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610
630 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS Schlauch tanulmánya 1872-ben jelent meg, egy esztendővel az után, hogy Buckle jóslatainak hitelét halomra döntötte a történelem. A Párizsi Kommün merőben más jövőt rajzolt a társadalom egére, mint amilyent a pozitivista történetírók egyik legradikálisabbika vetített a polgárság elé. A munkásosztály harcának — amint Marx írja — új szakasza nyílott, „világtörténelmi fontosságú kiinduló pontot" nyert.43 A vagyon birtokosainak viszont, akik magukat a hatalom és a tudomány örökkévaló letéteményeseinek hitték, odalett minden biztonságérzetük. „Olyan ez a forradalom, mintha a föld remegne: semmi szilárdat nem érez többé az ember. . . "4 4 vallja Taine. 1864-ben még lelkesedik a francia forradalomért, most, mikor a kommün hatására ismét tollat ragad s keresi kora Franciaországában a szilárd pontot, ahol osztálya megvethetné a lábát, már csak a rosszat látja benne. A megrendült burzsoázia szemében gyanússá vált a történelem törvényszerű folyamatáról vallott elv is, hiszen a Párizsi Kommün semmiképpen sem illett a fejlődés rendjéről kialakított szemléletükbe. A feudalizmus ócsárolt és gúnyolt bástyáiban most új támaszt remél: az egyház, az állam tekintélye, az uralkodó felkent személyének védelme mindmegannyi örök erkölcsi törvénynek tisztelt elv lesz, amelynek hitelét Buckle műve kegyetlenül kikezdte. Buckle már nem dolgozthatta át művét. Am mégis mintha a történelem írta volna újra, annyira mást látnak meg benne, olvasnak ki belőle az uralkodó osztály képviselői. Tudjuk, hogy Magyarországon a Párizsi Kommün a munkásosztály és néhány radikális értelmiségi körében nagy visszhangra talált, de 1 nem késett a burzsoázia ellenakciója, sőt a megtorlás sem.4 5 Ideológiailag tükröződik az a „History of Civilisation" 1871 után megsokasodó kritikáiban is. Schlauch tanulmányát a hasonló bírálatok és durva támadások egész sora kísérte. Andrássy Kálmán már úgy cáfolja Buckle elveit, hogy a pszichológiai < szempontokból kiinduló „német iskola" tanait állítja ellenébe.46 Pauler Gyula viszont még a „pozitivista" szemlélet jegyében bírálja Bucklet. Mikor a „Comte Ágost és a történelem" c. tanulmányában a pozitivizmusnak a változott körülményekhez simuló elméletét fejti ki, forradalomellenes nézeteit hangsúlyozza, még élesen elhatárolja álláspontját a német történetírás szélsőségesen idealista felfogásától. Ám az általa konstruált, főleg Comte késői, vallásos korszakának nézeteiből összeállított pozitivizmusba Buckle gondolatai semmiképpen sem simulhattak bele. Pauler el is határolja a „valósi pozitivista" szemléletet a Bucklehöz hasonló „gyenge epigonok" nézeteitől. Ő, aki két évvel ezelőtt Buckle hívének vallotta magát, most csupán „nagyszorgalmú elmének" tekinti, „ki azonban feladatának nagyságát el sem birta". „Vajon Buckle több-e mint angol radikál, kit egy Ruge örömmel fordít, ámbár kissé korlátoltnak tartja continentális fogalmainkhoz képest." Szemére veti, hogy hiába biztatta olvasóit a háborúk megszűnésével — ime új háborúk támadtak. Pauler, akit kortársai logikus gondolkozásáért is csodáltak, most magának állít csapdát; szemrehányásában olyan vélekedés 43 Marx levele L. Kugelmannhoz. London. 1871. ápr. 7. •— Marx—Engels : Válogatott levelek 1843—1895. Bpest. 1950. 310—311. 1. 44 H. A. Taine. Sa vie et sa correspondance. 3. t. L'historien (1870—1875). Paris. 1905. 67. 1. 45 Erényi Tibor : A Párizsi Kommün hatása a magyar munkásmozgalomra. Bpest, 1951. 55. 1. 46 Andrássy Kálmán : A közerkölcsiségi statisztika és a szabad akarat. UMS, 1872. A bírálatok közül: (J. J.) : A Hon. 1871. szept. 29. sz. A haladás eszméje a történelemben. Bpest. Athenaeum. 1873. 47. sz.
