Századok – 1963
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Buckle és a magyar polgári történetírás 610
618 R. VÁRKONYI ÁGNES: В UCK" LR ÉS A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁS volt annak, hogy saját érdekeit fenyegeti veszély. „Az arisztokrácia, máilétezése feltételeinél fogva is, mint testület kénytelen minden újítást ellenezni; és pedig nemcsak azért, mivel változás által sokat veszíthet és csak keveset nyerhet", hanem azért is, mert érzelmei a múlttal forrtak össze.16 A feudális uralkodó osztály másik rétegéről, a papi rendről, amelynek érdekei az államhatalom és a nemesség érdekeivel azonosak, ugyancsak történelmi szerepe, a civilizáció előrehaladása során szembetűnő ténykedése alapján mond rendkívül elítélő véleményt. Buckle sohasem a vallásokat támadja, sőt a liit elveit, annak érzelmi, szubjektív elemeit tudatosan különválasztja a klérus tevékenységétől. Feladatának csupán azt tekinti, hogy bemutassa, milyen szerepet játszott a klérus az egyes országok és általában az emberiség történetében.17 Kifejti, hogy oly országokban, ahol az egyház nagy tekintélynek örvendett, megállt a fejlődés és stagnált a nemzeti előrehaladás. Ahol a papi hatalom nagyobb volt a világinál, ott hiányzott a vallási türelem, nélkülözték a szabad tudományos vizsgálódást, elsorvadt a világi irodalom. Megállapításait mindig konkrét történelmi események, az egyes országok belső viszonyainak vizsgálata során vonja le. Objektivitására jellemző, hogy milyen körültekintően vizsgálja, miként vált a XVI. században még iskolarendszerével, tudományos programjával a haladást bizonyos mértékig segítő jezsuita rend a XVIII. századra minden fejlődés legmakacsabb akadályozójává.18 Buckle az egyéni hősök helyett az egész társadalomra, az uralkodó osztályok helyett az alsóbb néposztályokra irányítja a történelmi vizsgálódás figyelmét. Véleménye szerint a földművelő, főleg pedig az iparűző osztály életmódján tanulmányozhatóak legjobban a társadalom nagy összefüggéseinek törvényszerűségei. Figyelme a városok fejlődése felé fordul, számbavesz minden adatot, amely az egyes városok lélekszámára vagy az iparűző foglalkozásokra vonatkozik. Nagy figyelemmel vizsgálja meg egyes országokban a 10 Buckle : Anglia művelődésének története. 4. köt. 104. 1„ — „For, the aristocracy, by the very conditions of their existence, must, as a body, always be averse to innovation. And this, not only because by a change they have much to lose and little to gain, but because some of their most pleasurable emotions are connected with the past rather than with the present." I. m. II. köt. 139. 1. 17 Buckle : Anglia művelődésének története. 5. köt. 86—88.1„ II. köt. 254—255.1. — Kritikusainak jelentős tábora ezt nem vette figyelembe. A klérust érő bírálatait egyszerűen úgy értelmezték, hogy Buckle a vallást támadja meg. J. A. Stirling például, mikor Kantban és Hegelben a vallásba vetett hit visszaállítóját üdvözli. Bucklet üres érveléssel, sekélyes tudással marasztalja el velük szemben. (The secret of Hegel. London. 1865.) Wells : i. m. 15 „In the sixteenth century, the Jesuits were before their age; in the eighteenth century, they were behind it. In the sixteenth century, they were the great missionaries of knowledge; because they believed that, by its aid, they could subjugate the consciences of men. But, in the eighteenth century, their materials were more refractory; they had to deal with a perverse and stiff-necked generation; they saw in every country the ecclesiastical authority rapidly declining; and they clearly perceived that their only chance of retaining their old dominion was, by checking that knowledge, the progress of which they had formerly clone much to accelerate." I. m. II. köt. 337. 1. („А XVI. században a jezusiták megelőzték korukat, a XVIII. században már elmaradtak tőle. A XVI. században a tudomány nagy missionáriusai voltak, mert annak hatalmával gondolták az emberiség lelkiismeretét járom alá hajtani. De a XVIII. században sokkal több ellenállást tanú-sított ez anyag. Csökönyös, makacs nemzedékkel volt dolguk. A mellett látták, mint tűnik le gyorsan az egyház hatalma minden országban, és így belátták, hogy nincs más eszköz régi hatalmok megszilárdítására, mint megállítani a tudományt, melynek eddig előbbrevitelén fáradoztak.") Buckle : Anglia művelődésének története. 6. köt. 64—65. 1.
