Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
606 H. HARASZTI fi VA sikertelennek tart, vette célul. A középosztály a birtokaristokrátiával osztozván a hatalombefolyásban, törvényes úton kereste a győzelem gyümölcseit kifejleszteni."9 6 1832 valóban polarizálta az angol társadalmi rétegeket. Azország „kétnemzetre" szakadt. Disraeli 1845-ben kelt híres mondása szerint „Anglia már nem volt többé egy nemzet, hanem kettő, melyek közt nem volt kapcsolat, nem volt megértés, melyek oly tudatlanok voltak egymás szokásairól, gondolatairól és érzéseiről, mintha két teljesen különböző övezetben laknának vagy különböző planéták lakói lennének." Az angol munkásság az 1832-t közvetlen követő időszakban szakszervezeti és szövetkezeti mozgalmakon keresztül kereste politikai célkitűzései megközelítését és erőinek egyesítését a régi és új uralkodó osztályok ellen. A középosztály, az ipari és kereskedelmi burzsoázia nagy része megelégedett a Reform Törvénnyel. Elérte célját: a hatalomban való részvételének törvényes biztosítását. További harcot azért folytatott, hogy törvényes jogainak, s az új erőviszonyoknak érvényt szerezzen, hiszen az arisztokrácia, a régi uralkodó osztály még mindig döntő súllyal rendelkezett az állam vezetésében. Ahogyan az Angliában időző, szinte még ismeretlen fiatal francia nemes, Alexis de Tocqueville megfogalmazta: „Ereje bár megrendült, de még mindig óriási."97 Ez a háttere annak a küzdelemnek, amely az 1832-t követő években folyt le a whig párt két szárnya, a whig arisztokraták és a polgári radikálisok között, valamint a burzsoázia frakciói: a tőkések és gyárosok között,98 s amely végül az ipari burzsoázia hatékony képviselőinek bekapcsolódásával a gabonatörvények elleni küzdelemben csúcsosodott ki. A whig Reform Törvényt azonban mindkét réteg véglegesnek fogta fel és erre vonatkozó álláspontjukat legmaradandóbban a whig minisztérium kiemelkedő tagja, Lord Russell fogalmazta meg 1837-ben, miáltal a „Finality Jack" gúnynevet nyerte el. A reform parlamentnek ugyanilyen végleges és megmásíthatatlan álláspontja volt a munkások és mezőgazdasági dolgozók szervezkedésével és mozgalmaival szemben. A whig kormány már 1830 — 31-ben tanújelét adta ,,a rend és tulajdon" elszánt védelmének. Ekkor a déli és keleti megyék mezőgazdasági vidékein, a legendáshírű „Swing kapitány" vezetésével, elviselhetetlen életfeltételeik ellen fellázadtak a kétkezi munkások. A whig kormány különleges bizottságainak vizsgálata alapján 7 munkást végeztettek ki, csaknem 500-at börtönbe vetettek és további 457-et száműztek. E drasztikus intézkedések bevezetőül szolgáltak az 1833 elején összeülő reform-parlament népellenes Új Szegény Törvényének megalkotásához (1834) és a szakszervezeti munkásság üldözéséhez (1834). Az antikapitalista és owenista eszméken nevelődött angol munkásság a Reform Törvényhez vezető mozgalom kiábrándító tapasztalatain és a reform-minisztérium munkásellenes intézkedésein keresztül világosabb fogalmat nyerve az osztályharcról, figyelmét ismét a politikai harcra összpontosította: forradalmi szakszervezeti mozgal-96 Erdélyi Híradó, 1843. máj. 9. 97 Alexis de Tocqueville : Journeys to England and Ireland. London, 1958. 70. 1. 98 Ld. ehhez: F. Engels: Az 1847-es év mozgalmai. „Deutsche—Brüsseler Zeitung". 1848 jan. Marx Engels Művei. 4. k. Bpest. 1959. 476. 1.
