Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
AZ ANGLIAI Ji KFOR ME LM Él.ETE К AZ IPAIil FOHKADALO.M IDEJÉN 597 tulajdonos egy személyben, aki 1837-től Lancashireben a chartizmus egyik leghareosabb szószólójaként lépett fel, és aki munkásmozgalmi tevékenységéért kétszer is viselt börtönbüntetést.7 4 1832 elején jelent meg „Nagy Országos Szünidő és a Termelő Osztályok Kongresszusa" (Grand National Holiday and Congress of the Productive Classes) címmel az általános sztrájkot szorgalmazó nagyhatású pamfletje, amely 1838 és 1842 között, a chartizmus legforradalmibb éveiben kézikönyvként forgott a munkások körében: a chartisták zöme ismerte, a chartista szónokok szószerint idézték, s a bennefoglaltakat 1839 nyarán, a Szent Hónap (Sacred Month) alkalmával kis híján megvalósították.75 Benbow pamfletjében a hodgskini közgazdasági eszmék elemei találhatók: a gazdagság forrása a néptömegek munkája, haszonélvezője azonban a kevés kiváltságos. Ennek oka a nép tudatlansága és széthúzása. A munkásságnak fel kell szabadítania önmagát, balgaság lenne ezt munkáltatóiktól és elnyomóiktól várni. A kivezető út — Benbow szerint — a munkásság egységes fellépése: egyhavi szünidő, munkabeszüntetés. Hiszen a munkáltatók úgyis azt állítják, hogy a túltermelés és túlnépesedés a nyomorúság oka. Szüneteljen hát egy hónapon keresztül a munka, s ezalatt végezzünk népszámlálást. Kitűnik majd mindebből, hogy mekkora a munkás súlya a termelésben és társadalomban. Az általános sztrájkra, a Szent Hónapra fel kell készülni, meg kell alakítani országszerte i minden városban és faluban a munkásbizottságokat. E bizottságoknak pon-1 tosan ismerniök kell a Szent Hónap célkitűzéseit, és meg kell választaniuk a legbölcsebb embereket az Országos Kongresszusra. E kongresszus célja a társadalom megreformálásának, megjavításának eszköze, a rothadt angol társadalmi állapotoknak egészségessé tétele. Ezeknek az elveknek a népszerű-I sítése érdekében Benbow 1832-ben megindította „The Tribune of the People" című, tervét kitűnően népszerűsítő, azonban rövidéletű lapját. 1 Miközben Benbow az általános sztrájk eszméjét írásban és szóban terjesztette, az N.A.P.L. helyét betöltve, új, hatalmas, általános szakszervezet, „Az Építőmunkások Szakszervezetéinek (Operative Builder's Union, a továbbiakban O.B.U.) körvonalai bontakoztak ki 1832 elején. Az építőmunkásoknak ezt megelőzően különálló, egy-egy városhoz kötött szakmai szervezetük működött, egyedül a régi hagyományokkal rendelkező kárpitosok és aszta-74 W. Benbow (1784—1850?) manchesteri származású; 1815 után szülővárosa radikális mozgalmában tevékenyen részt vett (egy kormánykém jelentése szerint 1816-ban fegyvereket is gyártott). 1820 előtt Londonba költözött, itt Thistlewood köréhez tartozott és börtönbe is került. Szabadulását követően egyideig Cobbett kiadója volt, majd, összetűzésük után, a londoni munkásság kiemelkedő alakjaként., a reformmozgalom egyik fáklyavívőjekónt szerepelt. 1837—39 között lovastaligán beutazta Lancashiret, a chartizmus mellett agitálva szabadtéri gyűléseket tartott és pamfletjót árulta. Benbowt ekkor másodszor 1839 augusztusában, néhány nappal a chartista általános sztrájk — a „Sacred Month" — meghirdetése előtt letartóztatták, perét hosszú késedelemmel, 1840 áprilisában tárgyalták ós zendülés miatt 16 havi börtönre ítélték. Kiszabadulása után O'Connor köréhez csatlakozott. 1841-től azonban nyoma vész. Halála időpontja is bizonytalan. Cole—Filson : i. m. 230. 1. 75 A „Grand National Holiday"-t Benbow a következő szavakkal ajánlotta a munkások figyelmébe: „Kizsákmányolt szenvedő társam! A Szabadság tervezetét fektetem elétek; alkalmazzátok és megszabadultok a bűn. nyomor ós egyenlőtlenség világától. A ti ügyetek mártírjakónt felszabadulásotok prófétája lettem. A boldogság tervét tárom elétek és ajánlom nektek. Ezzel együtt testemet, lelkemet, életemet és véremet nektek szentelem. William Benbow." M. Beer : A History of British Socialism. London. 1948. Part. II. 316. 1. •— E pamfletet hosszas előszóval adta ki ismét A. J. C. Rüter, az International Review for Social History 1936. évi kötetében.
