Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
AZ ANGLIAI liEFOKMELM ÉLETEK AZ IP AKI FOKÜADALOM IDEJÉN 593 A kiemelkedő egyéniségek — Cobbett, Hunt és Place — mellett i'ij szereplők léptek színre, nagyrészt fiatal iparosok, könyvárusok (kiadók) és munkások, akik az újjáéledő szakszervezeti mozgalomban, a sajtóilleték elleni küzdelemben vagy az új, kimondottan munkás-szervezetekben kitartóan és önfeláldozóan harcoltak a munkások érdekeiért. Közülük nem egy hasznosította e küzdelmek során szerzett tapasztalatait a chartista mozgalomban. W. Benbow, J. Doherty, VV. Lovett, H. Hetherington, J. Cleave és J. Watson az ismertebbek; az utóbbi négy, Place-szel együtt, a Népcharta megfogalmazásában és az első chartista szervezet felállításában is fontos szerepet töltött be. Az Egyesülési Törvények eltörlését követően a munkások számos titkos szakmai egyesülése nyíltan működésbe lépett, számos szakmában pedig ezekben az években alakult új szervezet. Az 1825-ös nagy gazdasági válság és az 1826-ik évi depresszió mind a bányászok, mind a textilmunkások körében széleskörű sztrájkmozgalmat váltott ki. Ezzel egyidőben több szakmai szervezet és vezető felvetette az általános, több szakmát egyesítő szakszervezet létesítésének szükségességét, mi több, lépéseket is tettek a megvalósítás irányában. Az ilyen tervek és kísérletek jelölik az újfajta vagy forradalmi szakszervezeti mozgalom kezdetét. Az egykorú angol pamflet-irodalom és sajtó határozott nyelvi különbséget is tesz, az egy szakmában jelentkező szervezkedés, szervezet, azaz régi típusú egyesülés (Trade Union) és a több szakmát egyesítő szakszervezeti egyesület, a szakszervezetek egyesülete (Trades Union), az újfajta szervezkedés között. Nem véletlen jelenség, hogy az angol munkásság legkitűnőbb képviselői ezekben az években a munkásság gazdasági és politikai céljainak elérése érdekében ez utóbbit kívánták létrehozni és országos erővé fejleszteni, míg a munkásság önálló, harcos útjának fékezői (legjellegzetesebb képviselőjeként említhető Place) a szakszervezetek egyesülését, azaz ,,néhány vagy sok szakszervezet egybetömörülését. . . igen kártékony vállalkozásnak" tekintették.62 E helyen nem jellemezzük az ezidőben végbemenő valamennyi szakmai és szövetkezeti szervezkedést, csupán azoknak a szakszervezeti vezetőknek és szakszervezeteknek tevékenységét tárgyaljuk, amelyeknek megnyilvánulásai a nagy országos szakszervezeti tömörülés irányába mutattak és, mint ilyenek, túlvezettek az egyszerű bérvitákon, a politikamentes gazdasági harcokon, távlatot nyitottak a Reform Törvény által kijátszott munkások számára, szinte egyengették az utat az újfajta politikai harc felé és forradalmi szerepüknek megfelelően hamarosan ki is hívták a kormány megtorló intézkedéseit.6 3 Több szakszervezet egyesítésének eszméjével és tervezetével már 1818-ban részben Manchesterben, részben Londonban találkoztunk, kezdeti megvalósulási formájával 1825-ben Londonban és 1826-ban Manchesterben. Az 1825-ös „Fővárosi Szakmák Bizottságát" (Metropolitan Trades Comittee) John Gast hajóács hívta életre; e szervezet indította meg az első, szakszervezeti tagok által birtokolt és vezetett szakszervezeti ii jságot, a „Trades Newspaper "-t, 62 S. and В. Webb : The History of Trade Unionism. London. I960. 113—114. 1. — A szerzők hivatkoznak W. Lovettnak, a későbbi chartista jobbszárny vezetőjének a Poor Man's Guardian-ban közzétett 1834. aug. 30-i levelére is, amelyben Lovett Placehez hasonló megkülönböztetést tesz. Uo. 114. 1. 63 Ezért nem tárgyaljuk itt a népszerű szövetkezeti mozgalmat, amely 1830-ra annyira fellendült, hogy az országban több, mint 300 Szövetkezeti Társaság működött sikeresen. Cole—Postgate : i. m. 243. 1.
