Századok – 1963
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: A chartizmust megelőző angliai reformelméletek és mozgalmak az ipari forradalmak idején 567
AZ ANGLIAI REFORMELMÉLETEK AZ IPAItl FORRADALOM IDEJÉN 569 Az angliai ipari forradalommal egyidőben született és a XIX. század közepéig jelentkező társadalmi eszmék a kapitalizmus kibontakozásával együttjáró, kezdődő ellentmondásokat tükrözik. S az ezekkel szemben kifejezett humanista, utópista vagy szocialisztikus nézeteket — mint ahogy azt a nagy tudású, Anglián túl kevéssé ismert angol társadalomtörténész, H. L. Beales megállapította — a legkülönfélébb emberek, a legkülönbözőbb megnyilvánulási formákban hozták nyilvánosságra.7 A XIX. század elején a gazdasági blokád átmenetileg lelassította Nagy-Britannia ipari fejlődését, és kiélezte az iparosodás által okozott társadalmi problémákat. A legtöbb társadalomreformer ekkor általánosan a föld igazságtalan felosztásában, ennek fokozásában: a földrablásban és az igazságtalan adórendszerben vélte felfedezni a bajok gyökerét és a népnyomor forrását. A mezőgazdaságban végbement rohamos változások és a napoleoni háborúk elősegítették az angol gazdasági és társadalmi állapotoknak megfelelő, széles körben ható agrárreform-elméleteknek a megszületését. Az arisztokrácia kiváltságos helyzetét támadó agrárreformerek, a radikális kispolgárság és kézműipari munkásság kezdeti reformmozgalmai egyengették az utat a napoleoni háborúkat követő, már-már antikapitalista színezetű, általánosabb reform! mozgalom felé. [ i Parlamenti reformmozgalom, 1750 — 1815 A polgári, radikális és demokratikus eszmék kialakításának első kísérletei Anglia nagy polgári forradalmának időszakára esnek. A XVII. század közepén , már megfogalmazzák a rövid és szabályos időközönként összeülő parlament és az egyenlő, férfi-szavazati jogon alapuló alsóházi képviseltetés követeléseit. \ Már ekkor megnyilvánul tehát az angol radikális program néhány fő követelése: a férfi-lakosság szavazati joga, a rövid parlament és az egyenlő képviseltetés elve.8 A radikalizmust ezután a disszenterek és nonkorformisták9 tartották életben mindaddig, amíg a parlament alsóháza és a nép között egyre szélesedő szakadék, valamint a XVIII. század nagy kritikai irodalma a radikalizmus újabb virágzását nem idézte elő. 1769-től már politikai csoportok követelték a parlamenti reformokat, köztük az egyenlő képviseltetést és az évente választott parlamentet.10 1776-ban (Major) John Cartwright, a híres radikális őrnagy kezdte meg hadjáratát a parlamenti reform érdekében. Take your Choice (Válassz !) с. röpiratában körvonalazta programját; ebben az évenként újjáválasztott parlamentet, s a képviselők fizetését „az alkotmány régi gyakorlatára" való hivatkozással követelte; tervezetében ugyancsak helyet kapott az általános titkos szavazati jog és a többségi szavazatok eltörlésének követelése. A Charta négy pontja tehát már Cartwright programjában szerepelt. Az őrnagy 7 H. L. Beales : The Early English Socialists. London. 1933. 9. 1. 8 Hovell : i. m. 4. 1. 9 Disszentereknek nevezték olyan vallásos testületeknek a tagjait, akik Angliában elszakadtak az államegyháztól; nonkonformistáknak pedig azokat, akik nem szakadtak el, csupán bizonyos egyházi-vallási formaságokat tagadtak meg. Mindkét terminus-technicus használatos a XVII. század elejétől. 10 Neves politikai egyesület volt a John Wilkes és hívei táborából 1769-ben alakult Society of the Supporters of the Bill of Rights. Wilkes és a körülötte létrejött népi mozgalom kitűnő társadalmi gazdasági elemzését nvújtja O. Rudé: Wilkes and Liberty c. művében (Oxford. 1961). 5*
