Századok – 1963
Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528
540 PEBJÉS GÉZA karolásnak és az áttörésnek. A stratégiai manőver e két formájának megkülönböztetése természetesen igen fontos, egy-egy konkrét esetben való alkalmazásuk pedig döntő jelentőségű lehet. Azonban csakis a hadszíntér, illetve a terep, valamint az ellátás bázisát a hadsereggel összekötő ún. „hadműveleti vonal" mérlegelése alapján dönthető el, hogy melyik vezet nagyobb eredményre. Érzésünk szerint éppen ezt mulasztja el Osten-Sacken, és így olyan elgondolásokat tulajdonít Naploeonnak, amelyek valószínűleg meg sem fordultak a fejében. Mindenesetre kiadott levelezésének, valamint visszaemlékezéseinek tanulmányozása alapján biztosan állíthatjuk, hogy elsődlegesen nem az áttörés vagy az átkarolás lehetőségeit mérlegelte, és a Kovno—-Vilna támadási irányt nem az egyik vagy a másik formációhoz fűzött reményei alapján választotta, hanem egyedül és kizárólag az utánszállítás szempontjai miatt. Napoleon teljesen tisztában volt ugyanis azzal, hogy a Varsótól északkeletre elterülő Osztrolenka és Augusztovo környékének népesedési, művelési és közlekedési viszonyai mellett teljességgel lehetetlen lett volna a döntésré hivatott főerőt, több, mint 200 000 embert itt felvonultatni.2 2 Kelet-Poroszország jobb útja, főleg pedig a vízi szállítás előbb ismertett előnyei viszont óriási könnyebbséget jelentettek az utánszállítás szempontjából, megkönnyítették a fősereg felvonulását, ami pedig legfontosabb, reményt nyújtottak arra, hogy segítségükkel Kovnónál, majd Vilnánál új hadműveleti bázist lehessen kiépíteni.2 3 átkarolás szempontja vezette volna felvonulási tervének kidolgozásánál. Egeszén nyilvánvaló, hogy csak utólagos belemagyarázásról van szó. Ld. Chambray, Ségur, Caulaincourt és Clausewitz id. müveit. Bár Fazensac azt állítja, hogy Napoleon Barclay de Tolly és Bagratyion elválasztására törekedett, erre azonban csak Vilna után került sor, amikor kiderült, hogy Barclay de Tolly nem veszi fel a harcot. Souvenirs militaires de 1804 à 1814. < 4. ed. Paris. 1870. 222. 1. — Napoleon ugyan ezt írja visszaemlékezéseiben: „Je résolus de franchir le Niémen au point saillant de Kowno, extrêmement favorable à mon projet de percer leur centre et de les accabler ensuite successivement." I. m. II. köt. 197.1. Az igazság azonban az, hogy főerőit már sokkal előbb Kelet-Poroszország északi felébe irányította, ós innen másfelé, mint Kovno felé nehezen vehette volna útját. Hogy az orosz sereg közepe Vilna körül van, erről egészen pontos értesüléseket csak június első felében szerzett, amikor csapatai már mozgásban voltak Kovno felé. 22 Lassú István Osztrolenka környékét „sivatag pusztaság"-ként jellemzi (A lengyel királyság 6. 1.). — Egyébként az 1806—07. évi hadjárat alkalmával Napoleon személyesen is megismerte ezt a vidéket, és a legrosszabb tapasztalatokat szerezte. Az őszi esőzésben az úttalan vidéken lehetetlen volt az utánszállítást megoldani. Jellemző, hogy a Varsóban felhalmozott készleteket 60—70 km-re sem tudták előre szállítani. Obert : Die Verpflegsereignisse im Winterfeldzug 1806 bis zur Schlacht von Pultusk. Temesvár. 1895. — Egyébként a bekövetkező események igazolták Napoleon előrelátását, mert az Osztrolenkán és Augusztovon keresztül Grodno felé előnyomuló Jeromos 80 000 emberével is alig tudott átvergődni ezen a „sivatagon", ós csak nagy késéssel érkezett meg Grodnóra. Ez volt a fő oka annak, hogy Bagratyion seregét nem sikerült megsemmisíteni. Más kérdés, hogy ezt a tényt Napoleon az események idején — sőt később is —• elhallgatta, legalább is nem hangsúlyozta, és Jeromost tette meg bűnbakká a balsikerért. 23 Davouthoz írt levelében világosan megmondta Napoleon, hogy azért kelt át a fősereggel Kovnónál, mert itt folyik a Vilia a Nyemanba, és „de la plus proximité de Tilsit, d'où je dois tirer mes approvisionnements". Correspondance ХХТП. köt. 607. 1. — Egyébként többen is rámutattak, hogy milyen fontos szerepet játszott az utánszállítás szempontja Napoleon tervének kialakításában. Smitt : i. m. 371. és 374. 1. — Horsetzky : Der Feldzug 1812 in Russland. Wien. 1901. 22. 1. — Véleményét leghatározottabban Ulmann fejezi ki: „Wenn man der Armut h des Grossherzogtums Warschau nördlich Bug und Weichsel, die relative Wohlhabenheit und stärkere Besiedelung der Provinz Preussen, dann ihre geordnete Verwaltung — ein sehr wichtiger Factor bei Kriegsleistun-
