Századok – 1963

Tanulmányok - Perjés Géza: Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában 528

530 PEBJÉS GÉZA Miután a raktárakban tárolt élelmet a hadsereg után kellett szállítani, viszont a szállító szekerek számát nem lehetett korlátlanul megnövelni, a szekerek ingajáratot végeztek a raktárak és a mozgó hadsereg között. Az ingajáratot azonban úgy kellett megszervezni, hogy figyelemmel legyenek a sütésre és a pékségek telepítésére is. Mindezeknek a szempontoknak a figyelembevételével alakult ki a XVIII. század folyamán az ún. öl menetrendszer, aminek az volt a lényege, hogy a sütődéket öt menetre telepítették a raktáraktól, a hadsereg a sütődéktől további három menetre távolodhatott el, tehát az ötmenetrendszer keretei között a hadsereg „akció sugara" nyolc menet volt, azaz kb. 160 km. Ilyen messze távolodhatott cl a hadsereg a raktárakat magában foglaló bázisától.5 Miután Európa népessége a XVIII. század második felében megnőtt és a XVIII—XIX. század fordulójának évtizedeiben sok ország népsűrűsége jóval meghaladta az előbb említett 35/km2 népsűrűséget, a raktárak sokszor feleslegessé váltak. A szakértők azonban még magasabb népsűrűségű vidékeken is szükségesnek tartották, hogy a hadsereg legalább nyolc napi élelmet szállítson magával. Alacsonyabb népsűrűségű vidékeken viszont 24—28 napi mozgó készletet tartottak elengedhetetlennek, de ezen kívül raktárakat is.fi A 24—28 napi készlet azonban nem azt jelentette, hogy a hadsereg ugyanannyi menetet — tehát napi 20 km-t véve, 480—560 km-t — tehetett meg, hanem legfeljebb tizennégyet-tizenötöt. A szekereknek ugyanis vissza kellett fordulniok a raktárakhoz, hogy újabb készleteket hozhassanak, mivel a vidéken elegendő mennyiségű élelmet nem találhattak. Ebből viszont természetszerűen következett, hogy a hadseregnek jóval előbb meg kellett állnia, mint amennyire készletei tulajdonképpen engedték volna, mert egyébként a szekerek nem érhették utói. Azt a távolságot, ameddig a hadsereg eltávolodhatott raktáraitól, az ellátás határának nevezték. 24—28 napi .készletnél többet viszont azért nem vihetett magával a hadsereg, mert a túlságosan sok szekér megbénította volna mozgását. Másrészt pedig ez volt az a határ, ameddig a szekereket még gazdaságosan ki lehetett használni. Gondolni kellett ugyanis a szekereket vontató igásállatok takarmányára is, ami természetszerűen a hasznos súlyt csökkentette. Egy 10 q-t szállító szekér négy lova naponta 20 kg zabot fogyasztott. A hasznos súly tehát csak 980 kg lehetett egy napi menetnél. A holtteher tehát egy napi menetnél 2%-ot, tíz menetnél 20%-ot és huszonnyolc napnál 56%-ot tett ki. Paris. 1823. I. 103, 112. és 279. 1.; — Roos, a württembergi lovasezred derék orvosa így ír: „Korn, Gerste, Buchweizen, welche man herbeibrachte, wurden meistens roh gekocht, geben sie dann Suppe oder Brei." Mit Napoleon in Russland. 3. Aufl. Stuttgart, é. n. 116. 1. Látva a nehézségeket, Napoleon már a nyár folyamán rendelt kézimalmokat Párizsból, de ezek csak novemberre érkeztek meg. A kézimalmok súlya 9—10 kg volt, és naponta 15—20 kg gabonát lehetett rajtuk megőrölni. Correspondance, XXIV. 265, 359. 1. Mindez azonban alig jelentett segítséget, mivel a visszavonulás alatt már alig találtak gabonát, de ha találtak is, a malmok forgatása igen nagy erőfeszítést kívánt meg a legyengült katonáktól és a kapott liszt minősége is sok kívánnivalót hagyott maga után. Roos írja: „Diese Arbeit war für die magern Arme sehr schwer; man bekam statt Mehl nur zerrissenes Korn, Grütze, aus der, eben so mühsam, ein dichtes, schweres Brot bereitet wurde." I. m. 1Í6. 1. — A malmok kapacitására és a népesség számához viszonyított malomsűrűségre említett dolgozatomban hozok fel néhány adatot. 5 Idézett könyvemben és „Hadseregélelmezés, logisztika és stratégia a vasutak elterjedése előtti két évszázadban" c. tanulmányomban (HK. 1963/1) foglalkozom a kérdéssel. 0 Kanerin : i. m. II. köt. 43—44. 1.