Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPROMONTE ËS A HAGYAB, EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 47 lezési kapcsolatban állt Pulszkyval is, aki széleskörű tájékozottságával informálta nemcsak a turini kormánykörök fontosabb lépéseiről, a monarchia fellegvárának politikai atmoszférájáról, az ottani közhangulatról, de képet nyújtott az általános nemzetközi helyzetről, az európai hatalmi erőviszonyok alakulásáról és különösképpen Párizs várható állásfoglalásairól.4 2 A magyar emigráció kiemelkedőbb vezetőinek, Kossuthnak, Klapkának, Tiirrnek véleményéről, elképzeléseiről, politikai irányvonaláról nemcsak Pulszky informálta Turinból, hanem többek között Tanárkv Gyula is, akivel állandó levelezési kapcsolatban állt.4 3 A légió belső helyzetéről, az ott felmerült nehézségekről, problémákról, a legénység és a tisztek hangulatáról, a vezetés módszereiről szintén megbízható tájékoztatásokat kapott, hiszen számos legionistával levelezett. Többek között Varga Zsigmond volt elsősorban rendszeres és hű tájékoztatója.4 4 A keleti eseményekről a Galacban időző Vidats József számolt be Dunyovnak leveleiben. Nemcsak a román fejedelemség területén élő magyar emigránsok tevékenységéről, terveiről kapott felvilágosítást, de bőséges tudósításokban ismerhette meg a hazai helyzetet, a magyarországi közhangulatot, az egyes politikai pártok és csoportok törekvéseit, az elnyomó t rendszer intézkedéseinek következményeit, az egyes nemzetiségek körében fellelhető mozgalmakat.4 5 Túlzás nélkül állítható, hogy Dunyov István sajátos helyzeténél fogva egyike a magyar emigráció legértesültebb tagjainak, aki nemcsak az emigráció hivatalos politikai irányával volt tisztában, de megismerte az emigráció különböző politikai árnyalatait és nagyon is alaposan behatolhatott az emigráció balszárnyának, a nemzetköziség, a népek demokratikus összefogásán alapuló politikai mozgalmaiba. Az a tény, hogy Dunyov mozgásra képtelenül egy helyhez volt kötve, hosszú hónapokra, sőt évekre szinte ágyhoz volt láncolva, szükségszerűvé tette, hogy az emigráns társaihoz fűződő kapcsolatait minél sokirányúbban kiépítse, sokakat meghallgasson és elvi tanácsokat nyújtson. Éppen ezért leveleit, írásait nagyfokú meggondoltság, higgadtság, körültekintés jellemzi. Minden sorát átfűti ugyan az egyetemes emberi haladás, a népek függetlensége és szabadsága iránt érzett oldhatatlan rokonszenve, az igazi szenvedély és határozottság, de ez egyáltalán nem állott ellentétben azzal, hogy nemes célkitűzéseit ne józan átgondoltsággal, szinte platonikus nyugalommal, magabiztonsággal képviselje. Ez az ízig-vérig ember nemcsak körültekintő és messzelátó politikusnak bizonyult, aki nemcsak sokat tudott, de sokat is látott az eseményekből, azok mozgató rugóiból — de egy igaz megértő szivet is hordozott magában, mélységesen megértve, átérezve a legkisebb emberi mozzanatokat, a léleK vergődését, fájdalmait. Dunyov több volt, mint egy sokoldalú katona és politikus, mert mindig és minden körülmények között ember tudott maradni, egy megértő lélek társai nehézségeivel, fájdalmaival, örömeivel és bánataival kapcsolatban egyaránt. Mint katonai szervező és vezető szinte csodákra volt képes — ezt Garibaldi 1860. évi hadmenetében már megmutatta, mikor szinte napok alatt küzdőképes ezredet állított talpra. Katonái rajongásig szerették, tisztelték — megbecsülték benne nemcsak a nagytudású vezetőt, de az igaz szabadságharcost, hazafit. 12 Úo. 43 Uo. 44 Uo. 45 Uo.
