Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

470 KRÓNIKA \ t. с.-kel, amely a tanoncok tanviszonyát szabályozta. Rámutatott arra, hogy „elsősorban a tanonc-érdekvédelem jegyében bontakozott ki a magyarországi szocialista ifjúmunkásmozgalom". Ezt követően a disszertáció a múlt ^ázad utolsó évtizedeitől kezdve vizsgálta a szocialista ifjúmunkásmozgalom fejlődését, szervezeti kereteit. Megállapította, hogy a századforduló idejétől 1918 novemberéig a budapesti ifjúmunkások főként a „Szabadság Budapesti Munkásképző Egylet" égisze alatt szervezkedtek. Utalt azokra a nehéz viszonyokra, amelyek között az ifjúmunkások szervezkedtek, különös tekintettel a kormányzat elnyomó intézkedéseire. A MSzDP országos vezetősége — kezdeti, elszigetelt kísérlettől eltekintve — elzárkózott az ifjúmunkások, tanoncok problémáitól, s elutasította gazdasági és politikai szervezésüket. A XX. század elején válságba jutott ifjúmunkásmozgalom az 1905/7-es évek általános munkásmozgalmi fellendülése idején szélesedett ki ismét, amikor a tanoncok ós ifjúmunkások — fővárosban és vidéken — bekapcsolódtak a munkásság megmozdulásaiba. A hazai szociáldemokrata mozgalom belső helyzetét elemezve a disszertáció megállapítja, hogy a reformisták határozottan ellenezték az ifjúmunkás szövetség autonómiáját, míg viszont a baloldali pártellenzék támogatta őket. Ismerteti a disszertáció az 1907 márciusában megtartott I. országos ifjúmunkásértekezletet, amelyet Alpári Gyula irányított, s ahol megalapították a Magyarországi Ifjúmunkások Szabadszervezetót. A szervezet egyik alapítója lett a Szocialista Ifjúsági I nternacionálónak. A disszertáció bemutatja, hogyan vett részt a továbbiakban is az ifjúmunkásság a munkásosztály nagy harcaiban (pl. 1912. május 23.), annak ellenére, hogy az SzDP és a Szakszervezeti Tanács vezetői mindenképpen igyekeztek meggátolni az ifjúmunkásszervezet radikális tevékenységét. Űj helyzetet teremtett az ifjúmunkásmozgalom számára is a világháború kirobbanása. A korabeli statisztikai adatokat, szakszervezeti kimutatásokat felhasználva rajzolja meg a disszertáció az ifjúmunkások, tanoncok bér- ós munkaviszonyait a háború évei alatt, ismerteti a diákság helyzetét, a parasztfiatalok sorsát. A nyomorúságossá vált életkörülmények növelték a fiatalkorú bűnözők számát. Az ifjúniunkásszövetség pedig kezdetben „képtelen volt kötelessége szerint cselekedni". A háború utolsó esztendeiben azonban megerősödött az ifjúmunkások mozgalma is. majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után ós annak biztató hatására új lendületet kapott. Az ifjúmunkások részt vettek az Októberi Forradalmat köszöntő megmozdulásokban, önálló akciókat kezdeményeztek, együttműködtek a galileistákkal, a Forradalmi Szocialistákkal stb., annak ellenére, hogy tevékenységüket a kormányhatalom adminisztratív úton ós propagandával is igyekezett korlátozni. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom győzelméről szólva a szerző megállapítja. hogy „a polgári demokratikus szabadságjogok lehetővé tették oly hatalmas ifjúsági tömegek benyomulását a társadalmi-politikai harc porondjára, amilyenre az 1848/49-es forradalom és szabadságharc óta nem volt példa a magyar történelemben", így „1918 novemberében a proletárifjúság mozgalma elfoglalta az őt megillető vezető helyet az ifjúsági mozgalmak között". Rámutat a szerző arra, hogy a KMP — szemben aç SzDP-vel — nagy jelentőséget tulajdonított az ifjúmunkásmozgalomnak, és sürgette az ifjúmunkások Országos Szövetségének (IOSz) legális megalakulását, amire 1918. december 30-án került sor. Lényegében véve ez volt a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának napja is. Annak ellenére, hogy az IOSz szociáldemokrata szervezeti keretek között jött létre, vezetőségében többségben voltak a kommunisták. Rövid idő múlva azután az IOSz nyíltan szakított a szociáldemokrata párttal s annak opportunista vezetőségével, s elfogadta a KMP eszmei vezetését. Az SzDP ekkor saját ifjúsági szövetséget alakított. A disszertáció ismerteti az IOSz szervezeti kiépítését, politikai és gazdasági harcait, propaganda és agitációs munkáját. A kormány kommunistaellenes intézkedéseiről szólva bemutatja, mennyiben érintették ezek az ifjúsági szervezetet, s hogyan folytatta az munkáját a letartóztatások után. Részletesen foglalkozik a disszertáció azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a Tanácsköztársaság hozott a tanoncok ós ifjúmunkások gazdasági-szociális helyzetének megjavítására, a tanoncoktatás gyökeres átalakítására. Kitér a tanulóifjúságot érintő változásokra, a parasztifjúság életében bekövetkezett javulásra. Bemutatja a Kormányzótanács művelődési politikáját, s rámutat arra, hogy a fiatalok is politikai jogokat kaptak. Elemzi a disszertáció azokat az okokat, amelyek a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a két ifjúsági szövetség (kommunista és szociáldemokrata) egyesüléséhez vezettek. Az adott viszonyok között az ifjúsági szövetség nélkülözte ugyan a forradalmi párt irá-