Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

KRÓNIKA 463 lom erőteljesebb történeti ábrázolását, majd az aktualizálás helyes értelmezéséről beszélt, mely csupán a múlt és a jelen között meglevő valóságos párhuzamok és hasonlóságok vagy ellentétek megvilágításával történhet, nem pedig úgy, hogy a történeti tényeket igazítjuk a napi agitációs szempontokhoz. Pamlényi Ervin, a Történettudományi Intézet osztályvezetője „A marxista forráskritika néhány problémájáról" szólva, előadása bevezetésében rámutatott arra, hogy a személyi kultusz időszakának áldozatai között megtalálható a forráskritika elve ós tudománya is. A XX. kongresszus rehabilitálta a forráskritika elvét és azóta, éppen a dogmatikus hibák leküzdése során, a forráskritika principiális jelentőséget nyert. A továbbiakban át kell hatnia egész történettudományunkat annak a gondolatnak, hogy a források gondos, körültekintő, sokoldalú értékelése, kezelése, felhasználása, jó kiadásuk módja éppen nem másodrangú kérdés, hanem a marxista történettudomány lényegéből, tudományos jellegéből folyó követelmény, amelynek hiánya a történettudomány hitelét is veszélyezteti, helyes alkalmazása viszont a történettudománynak a társadalmi tudat formálására irányuló hatóerejét megsokszorozza. Ismertette a marxizmus—leninizmus klasszikusainak forrásfelhasználási, forráskritikai módszerét, majd rátért azoknak a torzulásoknak az elemzésére, amelyeket a forráskritika nem kielégítő alkalmazása a felszabadulás utáni évtized történetírásában okozott. Készletesen szólt a forráskritika, forráskiadási munka színvonalának emelkedéséről az elmúlt öt évben. Néhány példán, a sajtóanyaggal, a kérvényekkel és levelekkel, a rendőri jelentésekkel kapcsolatban felmerült problémákon vázolta a forráskritikai vizsgálatok előtt álló feladatokat. Végül két elméleti kérdésről szólt a forráskritikával kapcsolatban: arról ti., hogyan kell a forráskritikai munkában a lenini pártosságnak érvényesülnie, másrészt pedig azt vizsgálta, hogy a lényeges ós lényegtelen adatokról vallott felfogásunknak hogyan kell érvényesülnie a források értékelésében ós kiválogatásában. A tudományos ülés Molnár Erik zárószavaival fejeződött be. M. Kondor Viktória A „MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK" KIADÁSA A marxista magyar történettudomány az elmúlt 15 évben rendkívüli energiát fordított a XVII—XVIII. századi magyar történet problémáinak tisztázására. Ebből a tárgykörből számos könyv és tanulmány jelent meg, mégis —kétségtelen részleteredményeink ellenére — e bonyolult korszaknak éppen a főproblémái maradtak megoldatlanul. Olyan kérdésekről van szó, mint Habsburg-ellenes ós függetlenségi harcaink jellege, társadalmi tendenciái és konkrét osztálytartalma; a centralizáció és a rendiség harca, a Habsburg-abszolutizmus, illetve a Habsburgok abszolutista törekvéseinek érvényesülése Magyarországon és a magyar nemzeti abszolutizmus megvalósítására irányuló esetleges törekvések; a társadalmi osztályok harca, a katonáskodó rétegek elhelyezkedése; .Magyarország gazdasági helyzete és függő viszonya a Habsburg-birodalomban stb. Ezeknek a problémáknak a megoldása nélkül a XVII—XVIII. századi magyar történet marxista igényű feldolgozása lehetetlen, az egyes kérdések tudományos alapossággal történő elemzése viszont csakis hatalmas mennyiségű új forrásanyag feltárásával valósulhat meg. A forrásanyag terjedelme különböző (összbirodalmi, országos, táji, megyei, városi stb.) szinteken úgyszólván áttekinthetetlen, s az egyes felsorolt problémák kutatásához különböző kutatóknak gyakran ugyanazt a kiadatlan forrásanyagot kellene, nagy idő-és energiaveszteséggel, átnézniök. Az eddigi kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a korszak valamennyi lényeges problémája — nem egyszer ismételten, évtizedeken keresztül — szóbakerült az országgyűléseken, az országgyűlési bizottságokban és az országgyűléseket bizonyos időszakokban pótló concursusokon és rendi gyűléseken. XVI—XVIII. századi történelmünk már említett kérdéseinek marxista értékeléséhez a szükséges alapvető forrásanyagot tehát legjobban a Magyar Országgyűlési Emlékek 1917-ben félbeszakadt közzétételének folytatásával tudnánk a kutatók közkincsévé tenni. Országgyűlési emlékeinket a Magyar Tudományos Akadémia a múlt század második felében és századunk elején két sorozatban tette közzé: A Magyar Országgyűlési Emlékek (MOE) Fraknói Vilmos, majd Károlyi Árpád szerkesztésében megjelent tizenkét kötete 1526-tól 1606 végéig haladt. Az Erdélyi Országgyűlési Emlékek (EOE) Szilágyi Sándor szerkesztésében huszonegy kötetben ]699-cel /árult. Az EOE XVIII—XIX. századi részének kiadása egyelőre nem időszerű, s lia a jövőben sor kerül rá, a román—magyar tudományos együttműködés keretében volna megvalósítható. А MOE