Századok – 1963

Történeti irodalom - Childe; Vere Gordon: A civilizáció bölcsője – Az európai társadalom története (Ism. Hatos Géza) 446

KRÓNIKA 461 éppúgy nem tudta, hogy a feudális rend fenntartásához fűződő érdekei hozták azt létre, mint ahogy nem tudta annak felhasználásakor az elnyomott osztály sem. Az osztálytársadalmak történetében a haladás erői is hamis tudatformákba burkolózhatnak, ez azonban nem változtstja meg e harcok haladó jellegét. A történelmet ugyan erős egyszerűsítéssel közvetlenül az osztályharcból is le lehet vezetni, ez azonban odavezet, hogy a nem kutatott ideológiát fejből konstruálják meg a dogmák követelménye szerint. így a feje tetejére áll a történelem valóságos logikája. Ez törtónt Rákosi Mátyás szemléletében ós az azt átvevő történeti munkákban, melyekben a „honvédő' paraszt" alakját kiegészítette a „hazaáruló úr" alakja. Mindez feloldhatatlan ellentmondást rejtett magában: a paraszt, akinek „a haza" semmit sem adott, makacsul védte a hazát, az úr pedig, aki a „hazától" mindent megkapott, következetesen elárulta azt. Mindebben végső soron olyan képzelt vonások vetítődnek vissza a múltba, amelyek „mint a tömegek valódi hazafisága csak a szocialista társadalom sajátjai lehetnek". R. Várkonyi Agnes, a történelemtudományok kandidátusa „A feudalizmus nemzet- ós hazafogalmának kérdései" című előadásában megállapította, hogy az utolsó 15 óv történetírásában a török- és Habsburg-ellenes harcok történeti feldolgozása központi helyet foglalt el. Az elért tudományos eredmények azonban nincsenek arányban a ráfordított energiával, mert e kor történetének osztályharcos elemei háttérbe szorultak a függetlenségi hagyományok mellett, hangsúlyt pedig az egyetemes összefüggések helyett a sajátos, speciális vonások kaptak. A feldolgozások a nemzeti egység gondolatának modern tartalmát vetítették vissza a tárgyalt korszakokba. E felfogás „hitelót" a polgári történetírás könyvtárnyi monográfiája és forráskiadványa támasztotta alá, s történészeink sokáig nem ismerték fel, hogy a burzsoázia a század végén ós a századfordulón tudatosan a nemesi-nemzeti hagyományokat állította előtérbe történelmünk osztályharcos hagyományaival szemben. Marxista történészeink ma már elegendő tudással és tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy a dogmatizmus és a személyi kultusz nyomasztó terheitől megszabadulva, az önálló, új alkotó munkára serkentő légkörben e bonyolult korszak történeti képét szigorú tudományossággal, mindennemű kuruc vagy labanc nacionalizmuson felülemelkedve, a köznemesi és a Habsburg dinasztikus provincializmussal leszámolva, más tudományágak művelőivel együttműködve valósághűen rajzolják meg. A továbbiakban az ideológiavizsgálat módszertani kérdéseiről beszélt, majd elemezte a feudalizmus nemzeti ideológiájának osztálygyökereit s a nemesi nemzeteszme megjelenési formáit. Hangsúlyozta, hogy a nemesi nemzetfogalomban jelentős tartalmi változások tükrözik a XIII—XVI—XVII. század uralkodó viszonyait; a harcias erények a XVII. században pl. háttérbe szorulnak, ós a gazdasági érdekekhez kötött idegenellenessóg kerül előtérbe. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a társadalom elnyomott tömegeinek körében milyen történelmi események során és milyen közvetítéssel terjedt el a nemzeteszme. Megállapította, hogy a reformáció térhódítása során s főleg a török- és a Habsburg-ellenes harcok idején a jobbágyok a nemesi nemzetfogalmat társadalmi törekvéseiket kifejező tartalommal telítették. A Rákóczi-szabadságharc jobbágykatonái a maguk osztályharcos nemzet-eszményét szegezik szembe a nemesek nemzetgondolatával. A feudalizmus nemzeti ideológiája soha nem vált a társadalom különböző osztályainak közösségét hirdető, polgári értelemben vett nemzeteszménnyé. Bánki György, a történettudományok kandidátusa, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese ós Lackó Miklós, a történettudományok kandidátusa „A legújabbkori történetkutatás néhány problémája a XXII. kongresszus után" című előadása mindenekelőtt a kongresszusnak azt a szellemét hangsúlyozta, mely a tudományos munka fokozott megbecsülését sugározta, mely igényli a tudományos vitákat ós fokozottan alkotásra ösztönöz. A személyi kultusszal terhelt évek legtöbb ballasztját már maga mögött hagyta legújabbkori történetkutatásunk, ha maradt még valami, az nem annyira külső akadály a történeti kutatás előtt (mint pl. a források elzárása), hanem inkább a fejekben kísértő emlék, amit annál nehezebb elhagyni, mert hiszen a legújabbkori kutatógárda azokból a fiatal történészekből adódik, akik tanulmányaikat éppen a sztálini korszakban végezték. A Horthy-korszak periodizációs problémáiról szólva, az előadók azt az általános következtetést vonták le, hogy esetenként meg kell vizsgálni, vajon gazdasági vagy politikai tényezőkben, ismét máskor az alapban vagy a felépítményben végbemenő változások alapján szabhatók-e meg a periódushatárok. Mindez tudományos viták tárgyát képezi, megtörténhet, hogy egy-egy periódushatár konkrét megítélésében a marxista történészek véleménye is eltér egymástól. Mint történetírásunk jellemző fogyatékosságát a történeti személyiségek egysíkú, felületes ábrázolását elemezték, hangsúlyozva azt az igényt, hogy a pozitív hősök ós sötét figurák helyett valóságos egyedi tulajdonságokkal rendelkező emberekként ábrázoljuk a haladó ós reakciós történeti személyiségeket. Pl. Horthy 1944. október 15-i kudarcában nem kis szerepet játszott politikai korlátoltsága,.