Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
A KÖZÉPKOIil MAGYAR „MAGÁNJOGJ" ÍRÁSBELISÉG 3 többé-kevésbé megbízható királyi oklevél maradt ránk: az 1055-i tihanyi8 és az 1075-i garamszentbenedeki.9 2. Ha a királyi oklevél iránt ilyen mostoha volt a sors, kutathatunk-e egyáltalában már a XI. században a magyar jogi magánírásbeliség nyomai után? Az az érzésünk, hogy igen. Van ugyanis néhány biztos adatunk arról, hogy már a XI. század második felében magánoklevelek is készültek nálunk. Kár, hogy a Gudenén (1079 k.) kívül10 nem maradtak ránk eredetiben, vagy legalábbis teljes és pontos szövegükben. A legrégibb a Rado palatínusé (talán a XIV. században hozzászerkesztett dátumformulája szerint) 1057-ből11 (adomány a pécsi püspökség és a pécsváradi monostor részére), a második Atha somogyi ispáné 1061-ből1 2 (a zselicszentjakabi monostor alapítólevele), a harmadik Péter comesé 1067-ből1 3 (a százdi monostor alapítólevele). Diplomatikai kritikánk eddig alig nyúlt hozzájuk.1 4 Fejérpataky a Radó-ét gyanús hitelességűnek, Pauler pedig első részében hitelesnek és valódinak fogadja el, s adatait értékesíti is.15 A Péter comesé ellen Fejérpataky nem emel kifogást, Pauler, Karácsonyi és Csánki is használta, Szentpétery pedig Oklevéltanában „kevésbbé megbízható" oklevélnek, Kritikai jegyzékében viszont magánoklevélnek tartja.1 6 Mind formai, mind tartalmi szempontból hasznavehetőbb számunkra 8 Szentpétery : Regesta 12. sz. — Szentpétery : Oklevéltan 41—42. 1. — Mivel Szentpétery regesztagyűjteménye levéltári lelőhelyén és külső leírásán (eredeti, átírás, másolat stb.) kívül valamennyi kiadását is közli az okleveleknek, közülük a tanulmányomban szereplőket csak Kritikai jegyzékének (Regesta) a számával jelölöm. Ez a (közvetett) jelzési mód lehetővé teszi, hogy az érdeklődő a legkönnyebben hozzáférhető szövegek közül válogathasson. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intezete most készíti elő valamennyi XI—XII. századi magyar eredetű vagy magyar vonatkozású oklevélnek a teljes szövegű kritikai kiadását „Diplomata Hungarica Antiquissima. 1000—I 196" címmel. Ez a (közeljövőben megjelenő) oklevéltár tehát értekezésünknek egész anyagát egy kötetben fogja nyújtani. 9 Szentpétery : Regesta 20. sz. — Szentpétery : Oklevéltan 43. 1. 10 Fejérpataky László : Oklevelek II. István korából. (Akadémiai Értekezések a történeti tudományok köréből. XIV. 4. sz.) Budapest. 1896 (a továbbiakban II. Istv. oklevelei) 7—8. 1. Fényképe uo. — Janzsó Tihamér : Szent László király oklevelei. Szombathely 1917 (a továbbiakban Sz. László oklevelei) 14.1. — Guden oklevelében találkozunk az első hazai magisterrel, Gerardusszal. 11 Georgius Fejér : Codex diplomatieus Ilungariae ecelesiastieus ac civilis. 1. Budae. 1829 (a továbbiakban: CD.), 394—397. 1. — Szentpétery : Regesta 14. sz. Dátumára vonatkozólag olv. Györffy György : A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. (M. Tud. Akad. Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 3 [1963] 87—95. 1.) 12 Fejér : CD. I. 398—399. 1. — Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteménye (a továbbiakban: Dl.)_36.119. sz.; Ühtr'itz-Amadé-cs. lt. Lad. 10. Fase. 5. Nr. A. 13 Wenzel Gusztáv : Árpád-kori Új Okmánytár. I. Pest 1860 (a továbbiakban: ÁUO.) 24—27. 1. — Foltin János : A Zázty-i apátság. Eger. 1883. 20—25. 1. 14 Szentpétery csak az egészen megbízhatókkal foglalkozik Oklevéltanában (37. 1. ]. sz. jegyzet). Mi már témánk miatt sem zárkózhatunk el a kevésbé megbízhatók elől sem, bár érezzük, hogy ezek az oklevelek mind még sok tekintetben részletekre- menő vizsgálatot igényelnek. Azonban meg vagyunk győződve, hogy a jövő e részben is a mi véleményünket fogja igazolni, mint legújabban Györffy kitűnő tanulmánya. (Ld. all. jegyzetben i. m. 87—91. 1.) 15 Fejérpataky László : A királyi kancellária az Árpádok korában. Bpest. 1885. (a továbbiakban: Kir. kancellária) 13. 1. — Pauler : i. m. I. 137. és 439. 1. (276. sz. jegyzet); II. 591. 1. 16 Fejérpataky : Kir. kancellária 13. 1. •— Pauler : i. m. T. 137. 1. •— Karácsonyi János : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Bpest. 1900. 37. 1. — Csánki Dezső : .Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Bpest. 1890. 179. ]. — Szentpétery : Regesta 8. 1. — A régiek közül egyedül Sörös Pongrác fejezte ki aggá-1*
