Századok – 1963
Vita - László Gyula: A magyar pénzverés kezdeteiről 382
A MAGYAR PÉNZVERÉS KEZDETEIRŐL 383 •gesebb, de eddigelé nemcsak hogy nem méltatott, de figyelembe sem vett eredménye az volt, hogy veje, Szent István, az általa visszaállított karoling pénzrendszert ültette át magyar talajba. Ezáltal a XI. század általános pénzromlása közepett a Karolingok és II. Henrik bajor herczeg egészséges pénzpolitikájának, a nehéz és jó pénz rendszerének örökösóvó ós fenntartójává a magyar király lett." Mindez természetesen igaz lehet, de arra gondoltam, mégsem ártana, azt az időbeli különbséget — amire halaványan már Hóman is célzott — tüzetesebben megvizsgálni. Eközben keletkeztek a következő jegyzetek és jutottam arra a feltevésre, hogy első pénzeinket Géza fejedelem verette az egykorú (II. Henrik-féle) minta és pénzláb átvételével. Jegyzeteimben négy pontban vizsgáltam a kérdést. Az elsőben a hazai pénzforgalmat figyeltem a rómaiaktól Géza fejedelem koráig; a másodikban Géza korának bel- és külpolitikai helyzetét vázoltam; a harmadikban Géza Stephanus nevének adatait summáztam, s végül a negyedik részben a STEPHANUS REX pénzeket vizsgáltam meg. Amint e felsorolásból is kitűnik, a X. századi és XI. század eleji magyar történelem kérdései szükségszerűen felvetődnek. E kérdések vizsgálatában természetesen csak a kitűzött célhoz képest mélyedhettem el, seregnyi kérdés tárgyalásáról le kellett mondanom, mert nem érintette a felvetett kérdést. Az áttekintés tehát vázlatos, pedig jól tudom, hogy az itt felvetett kérdések megnyugtató megoldása is csak X. századi történelmünk egészének átdolgozása után várható. Ezért tettem a cím alá, alcímként: „vázlat". I. Pénzforgalom hazánkban a római kortól Géza fejedelem koráig Ügy véltem, hogy a magyar pénzverés megindulásának kérdésében csak akkor láthatunk tisztán, ha az európai áruforgalomban mindig jelentős hazai területoken megvizsgáljuk a pénzforgalom alakulását a népvándorlás és honfoglalás korában, továbbá felidézzük azokat az adátokat is, amelyek a honfoglalás előtti magyarságnak a pénzre vonatkozó ismereteiről szólnak. Az előbbi munkához kitűnő alapot adott az a jegyzék, amelyet Huszár Lajos közölt népvándorláskori és_honfoglaláskori sírokban talált érmekről.5 Huszár jegyzéke mind ez ideig kiaknázatlan. Ő maga nem fűzött adatközléséhez megjegyzésekét, vagy éppenséggel magyarázatokat, következtetéseket. A következő jegyzetek nem jelentik, hogy az értelmezés munkáját magunkra vállaltuk volna. Csupán feleletet kerestünk: mennyiben számolhatunk azzal, hogy a népvándorlás korában hazánk területe nem esett ki a pénzforgalomból. Ha ugyanis arra az eredményre jutnánk, hogy hazánk a népvándorlás különböző népeinek uralma alatt is beletartozott az európai kereskedelem hálózatába, akkor ebből bizonyos következtetések adódhatnak a honfoglalás utáni és az államalapítás előtti száz évre is. Tudjuk, hogy számvetésünk nem teljes értékű, sőt bizonyos tekintetben formális jellegű. A pénzforgalomnak ugyanis gazdasági-társadalmi feltételei vannak, s éppen ezeket nem látjuk tisztán a népvándorlás, sőt a honfoglalás korában sem. Számvetésünk tehát inkább csak megfigyeléseket sorakoztat fel, de adós marad a jelenségek okainak kellő mélységű elemzésével. De úgy véljük, hogy még e hiány mellett is bizonyos következtetésekhez elegendő alapot ad Huszár Lajos jegyzékének tanulmányozása. A jegyzék áttekintése során kialakult megfigyelések vázlatát következőképpen összegezhetem : Feltehető, hogy a két római provincia közé ékelt szarmata törzseknél a római pénz valóban pénzként is forgott. Igaz ugyan, hogy a sírokban gyakran átfúrva, vagy rászerelt füllel találjuk, tehát díszként, de elég gyakran a halott szájába tették, vagy kezébe szorították a pénzt, vagy éppenséggel tarsolyba vagy fazókva téve temették melléje. Hamisított római pénzek (aranyak is !) forogtak a szarmaták között, s úgy látszik, maguk is megkísérelték az utánverést (Huszár : i. m. '235. 1.), vagy aranyozással, ezüstözéssel az értéknövelést. A pénzek hosszú ideig forogtak, amint ezt egy-egy sírleletben együtt talált, nagy időt felölelő pénzek bizonyítják (pl. Szentes Rákóczi út 87. alatt talált sírban Marcus Aureliustól II. Constantinusig, tehát a II. század vége tájától a IV. század közepéig tartó pénzek). Az érmek legnagyobbrészt erősen kopottak, ez is hosszú használatot mutat. Bár a kopás sok esetben lehetetlenné teszi a verde-jegy megállapítását, mégis azt látjuk, hogy a szarmatáknál — akárcsak Pannóniában — nagyrészt keleti és balkáni verdék veretei forogtak (Viminacium, Siscia, Herakleia). Mondanivalónk szemszögéből tekintve igen érdekes az a számvetés, amelyet a sírokban talált pénzek 6 Ld. Huszár : Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. Acta Arch. ASH 5(1955). 61—109. I.
