Századok – 1963
Közlemények - G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? 369
374 G. SOÓS KATALIN a Külügyminisztérium 1920 márciusában készült összefoglalója.3 8 Természetesen ennek ellenére az iratokat összeállították és Bécsbe küldték, elrendelve, hogy a követség haladéktalanul terjessze elő az osztrák kormánynál és hasson oda, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően Kunt nyomban tartóztassák le és tartsák fogva, míg a kiadatás tárgyában határozat születik. 1920 február—március folyamán újonnan előterjesztett iratokban a magyar kormány a többi népbiztost illetően is megújította kiadatási kérelmét.3 9 Gratz február 14-én értesítette Somssichot, hogy a magyar állásponttal rokonszenvező keresztényszocialistáktól nyert bizalmas információ szerint Kun kiadását a kremsi kerületi bíróság fogja a bécsi legfelsőbb bíróságnak javasolni, ha a bizonyítókok és gyanúokok rendelkezésre állnak. Ugyanezen körök azt is közölték Gratzcal, hogy nem a kiadatási viszony változott meg Ausztria és Magyarország között, hanem a bíróságok követelnek szigorúbb bizonyítékokat az emelt vád alátámasztására.4 0 Ebből kiolvasható volt, hogy a vád megalapozatlansága és az iratok hiányossága miatt még az igazságügyi tárcát kézben tartó keresztényszocialista párt is tehetetlen, ós így a magyar kormány sem számíthat Kun közeli kiszolgáltatására. Ami az antantnak a kérdésben elfoglalt álláspontját illeti, Lindley, a bécsi angol főmegbízott. akit nyugtalanított a „kommunista áramlat" erősödése Ausztriában, még január közepén úgy nyilatkozott, hogy a kommunisták kiszolgáltatásának kérdését függőben kell tartani mindaddig, míg megtörténik a munkásság lefegyverzése. Kívánatos volna — mondotta Gratznak — minden olyan akciót, amely a bécsi munkásságot felizgatná, kerülni.4 1 Az osztrák kommunista párt és a munkásság megmozdulása Kun és elvtársai szabadlábra helyezéséért az osztrák és magyar reakció közbelépése miatt egyelőre nem járt sikerrel. Kétségtelen azonban, hogy amikor az osztrák kormány a kiadatási kérelmet sem teljesítette, elsősorban a munkásságnak a magyar népbiztosok melletti szolidáris kiállását vette számításba. A magyar kormány a népbiztosok kiadatására irányuló hivatalos eljárását már 1919 őszétől terrorista módszerekkel párosította. E terrorcselekmények, amelyeket Ausztriában élő emigráns magyar kommunisták, majd később a fogvatartott népbiztosok ellen végrehajtottak, a magyarországi fehérterror bűnlajstromának kevéssé ismert oldalát jelentik. A proletárdiktatúra bukása után a bécsi antibolsevista comité nem oszlott fel, hanem „Nemzeti Ügyelő Bizottság" néven, a magyar hadügyminisztérium bécsi megbízottjának, gróf Takáeh-Tolvay katonai attasénak fennhatósága alatt továbbfolytatta ellenforradalmi tevékenységét.42 A Singer Strasse 2. sz. alatt szókelő bizottság szervezte meg — nemcsak a magyar hadügyminisztérium ós Horthy tudtával, hanem azok egyenes parancsára — több emigráns kommunista elrablását ós kiszolgáltatását a magyar nemzeti hadsereg tiszti különítményeinek. A terrorakciók végrehajtására Bécsbe vezényelték a Prónay-különítmény egy századát (maga Prónay is több alkalommal tartózkodott ott), de a Führich gassei toborzóirodájában a bizottság is szerződtetett besúgókat és provokátorokat. A terrorcsapat vezetésével Rantzenberger kapitányt bízták meg, aki mint st. pölteni illetőségű osztrák állampolgár a legtöbb helyi ismerettel rendelkezett Bécsben és a határmenti helységekben.43 Rantzenberger 1919 októberében felkereste Brandl rendőrtanácsost a magyar belügyminisztérium írásával, amely azt tartalmazta, hogy néhány, a levélben megnevezett katonatiszt „nyomozást" akar folytatni magyar kommunisták ellen.44 A bécsi rendőrség 1920. február 24-én nyilvánosságra hozott nyilatkozatában azt állította, hogy a „jogtalan erőszakosságra" vetemedő magyar tiszteket még akkor kiutasította Ausztriából.1 5 A magyar tisztek azonban nem utaztak el, sőt a Rote Fahne 1920. február 24-i száma szerint a Schober vezette rendőrség novemberben kiszolgáltatta nekik a 38 OL. Küm. pol. 1920—36. szám nélkül. A Külügyminisztérium 6. ügyosztályának jelentése Kun Béla és tár* sai kiadatási ügyében 1920. márc. 6-án. 3» OL. Küm. pol. 1920—36—540. Somssich távirata a bécsi követséghez 1920. fehr 1-én. OL. Küm. pol. 1920— 36. szám nélkül. A Külügyminisztérium 6. ügyosztályának jelentése Kun Béla és társai kiadatási ügyében 1920. márc. 6-án. OL. Köm. pol. 1920—36—925. Gratz Somssichhoz 1920. febr. 14-én. "PI. Arch. Bécsi köv. pol. 1920—67 (1920—109). Gratz Somssichhoz 1920. jan. 19-én. 43 Bécsi Magyar Újság, 1920. márc. 2. A bécsi magyar ochrana. 13 Uo. és Stenographische Protokolle über die Sitzungen der Konstituierenden Nationalversammlung der Republik Österreich 1919—1920. Wien <a továbbiakban Stenographische Protokolle). 1754—1759. 1. A Prónay különítmény ausztriai működésére lásd még: Nemes Dezső : Az ellenforradalom története Magyarországon. 1919—1921.. Bpest. 1962. 98. 1. és Pl Arch. Prónay ezredes naplója 1918—21. II. köt. 44 Bécsi Magyar Újság, 1920. febr. 24. Magyar tisztek emberrablása. " Uo.
