Századok – 1963
Tanulmányok - Kónya Sándor: Az első Gömbös-kormány megalakulása és programja 332
. 336 KÓNYA SiNDOK tos támaszát jelentette. Ez az államhivatalnoki réteg érdekeit féltve fokozatosan szembefordult a kormánnyal. A városi kispolgárság, mivel a kormány gazdasági intézkedései tovább súlyosbították anyagi helyzetét, nem hogy támogatójává nem vált a kormánynak, hanem egyre inkább eltávolodott tőle. Milotay István szélsőjobboldali újságíró így jellemezte az uralkodó osztály tehetetlenségét, kapkodását, tanácstalanságát 1932 elején: ,, . . .kétségbeesett kísérletek folynak, hogy lehetne a meglevő pártok, töredékek, frakciók és a még egészen el nem használt, vagy már nem használt politikusok új csoportosításával fölszámoltatni, fölváltani a mostani rendszert, amelynek sivársága, tehetetlensége, passzivitása százszor kétségbeejtőbb, mint a Bethlenék nyílt »agressív rosszasága« volt".1 8 Gömbös így emlékezett vissza a kormányra kerülése előtti hónapokra: „Itt mindenféle tanácskozások voltak, mindenféle komiték, mindenféle bizottságok létesültek, amelyek majdnem a szétdarabolás veszélyét jelentették a nemzetre nézve . . ."1 9 A kormány 1932 nyarán elszigetelődött, tömegbázisa veszélyesen összezsugorodott. A francia kölcsönhöz fűzött remények nem váltak valóra, mert a Franciaországban kirobbant válság lehetetlenné tette a kölcsön folyósítását. A fokozódó terror ellenére sem tudta a kormány a tömegek megmozdulásait elfojtani, nem tudta megsemmisíteni a kommunista pártot. A dolgozó tömegek hangulata, megmozdulásai egyre nagyobb aggodalommal töltötték el az uralkodó osztály minden csoportját. Maga a belügyminiszter engedmények megtételére szólította fel az uralkodó osztályt, figyelmeztetve, hogy a terror nem elegendő a tömegek fékentartására. A 33-as bizottság július 27-i ülésén mondta: ,,. . . a szociális nyomorúság, a munkanélküliség problémája olyan méreteket öltött, hogy azokat közigazgatási eszközökkel, rendőrséggel eliminálni és fékentartani nem lehet."2 0 Az uralkodó osztály aggodalmát, a kormány eredménytelen politikája feletti elégedetlenségét fejezte ki Wolff Károly, a keresztény gazdasági párt egyik vezetője a 33-as bizottság ugyanezen ülésén: „A belpolitikában nagy aggodalommal látom a politikai vezetés hiányát. Itt nem történik semmi." . . . „Szinte olyan stagnálást látok, mint láttam 1918-ban, amikor mindenkinek megbénult a cselekvő ereje, bizonyos fatalizmussal nézik a viszonyok alakulását, de nem cselekszenek."21 Munkaalkalmak biztosítását sürgeti, mert a kapitalista rend védelme azt követeli. „Megengedem, hogy ez viszont a költségvetés egyensúlya szempontjából igen nehéz kérdés, . .. de bocsánatot kérek, ebben a kérdésben teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy itt a magántulajdonról, a kapitalista rendről van szó. Végeredményben lehet rendkívüli intézkedéseket is tenni, ha ezt meg akarjuk menteni, de hogy nem adunk sem munkát, sem munkanélküli segélyt és mindent leépítünk, a költségvetést továbbra is leépítjük és minden dologi kiadást megszorítunk, ez végeredményben a halál. (Ügy van ! Ügy van !)"2 2 A kormány azon kísérletei, hogy a kisgazdapárttal, a Rassay-féle szabadelvű párttal, a demokrata párttal szorosabban együttműködve koalí-18 Milotay István : i. m. 5. 1. 19 A nemzeti öncélúságért ! Gömbös Gyula miniszterelnök tizenkét beszéde-Bpest. Stádium 1932. 56. 1. (A továbbiakban: A nemzeti öncélúságért !) 20 A 33-as bizottság jkv. XII. 175. 1. 21 Uo. 162. 1. 22 Uo. XII. 160. 1.
