Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAG Y AB—BOMiN EGYEZMÉNY 325 kinek a háború kiterjesztésének szándéka miatt,10 7 az orosz kormány sem titkolta, hogy nem nézi jó szemmel a magyar mozgalmakat és az egyesült fejedelemségekben folyó előkészületeket, melyek zavargásokat vonhatnak maguk után Lengyelországban. A pétervári kormány nem akart interveniálni, de kifejezésre juttatta, hogy nem fogja tétlenül nézni, amint a veszély birodalmát fenyegeti. Az angol és orosz követek értésére adták Walewskinek, hogy a forradalmi tervek igazi tűzfészke a Palais Royalban van és Jérôme az, aki a háború balkáni kiterjesztésének gondolatát felszinen tartja; az ő palotájában találkoznak az olasz, a lengyel, a szerb, a magyar forradalmárok, ő adott ajánlóleveleket Klapkának keleti útja előtt.108 Ezek olyan tények voltak, melyeket a francia külügyminiszter nem tagadhatott le, értesítette tehát a császárt az angol és az orosz kormány indokairól, s megpróbálta rábírni, szerelje le Jérôme terveit. A Tuileriák szfinxe ez alkalommal is mély hallgatásba burkolózott, s ez feljogosította a külügyminisztert, hogy saját hatáskörében intézkedjék. Sajtónyilatkozatban igyekezett elhatárolni kormányát a forradalmi szándékoktól, és utasította a konstantinápolyi követet, hogy tekintse Jérôme rendelkezéseit semmiseknek, majd egy lépéssel tovább ment, és a bukaresti francia ügyvivőt felszólította: tiltakozzék Cuzánál a magyar emigránsok támogatása miatt.109 Ennek nyomán íródott Cavour kétségbeesett levele Jérômenak: „Konzuljaink a fejedelemségekben rémülten írják, hogy francia kartársaik Walewskitől éles tiltakozást kaptak a Cuza által a magyaroknak nyújtott támogatás ellen. A hoszpodár-fejedelem nem tudja, mihez kezdjen. Klapka dühöng és valóban magam sem tudom, mit válaszoljak ügynökeinknek, akik majd nem tudják, mit csináljanak a 20 ezer fegyverrel, ha azok megérkeznek. Könyörgöm Fenségednek, húzzon ki a rettenetes csávából, mibe Walewski taszított bennünket. Felséged irányította ezt az ügyet, az ég szerelmére, ne hagyja azt most el. Bizonyos vagyok benne, hogy egy szava a császárnál vagy egy hozzáintézett levél is elsimítaná a nehézségeket és megengedné, hogy végrehajtsuk tervünket, melytől a háború végső kimenetele függhet."11 0 Cavour tehát az olasz—osztrák háború sikere érdekében továbbra is sürgette a császár világos állásfoglalását, és Jérômeon át próbált rá hatni. „Bäläceanunak, midőn nála járt, ugyancsak levelet adott át a herceg számára, s itt is kéri, hogv a császár világosan jelölje meg az utat, melven Cuzának haladnia kell."111 ' Walewskinak a dunai fejedelemségek ügyvivőihez küldött utasításai csak fokozták a fejetlenséget a magyar—román tervek körül. A bukaresti konzul bejelentette tilatkozását Cuzánál, de Victor Place — akinek komoly szerepe volt a Klapka —Cuza egyezmény létrejöttében — egyszerűen nem vett tudomást az újabb utasításról, és mintha mi sem történt volna, a Jérôme-féle korábbi irányelvek alapján továbbra is minden befolyását latba veti Cuzánál a magyar emigrációval való kapcsolatok fenntartása mellett. Az ügyben leginkább érdekelt Jérôme azonban semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy a nemzetközi diplomáciai szorongatással szemben próbálja a császárt a felkelés támogatására bírni, egyre inkább úgy vélte, hogy az ügyek további 107 Koltay-Kästner : A Kossuth-emigráció Olaszországban, 153. 1. 108 Koltay-Kastner : i. m. 155. 1. 109 Carteggio II, 225. 1.; Marcu : i. m. 215., 220. sk. 1. 110 Carteggio, II, 225. 1. Magyar ford. Koltay-Kastner : i. m. 155. 1. 111 Cavour—Napoleon hg. 1859. júl. 1. Chiala: Lettere VI, 408—409. 1. Koltay-Kastner : i. m. 156. 1. 5 Századok
