Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAG Y AB—BOMiN EGYEZMÉNY 321 Alecsandri. A magyar szövetség rájuk támaszkodott, de már Klapka is megállapította, hogy e pártból hiányzott az erély és a kezdeményező készség. Annál erőteljesebben lépett fel a magyar — román szövetség ellen Dumitru Brätianu. Már Klapka Iasiba érkezésekor arra kérte Çtefan Golescut, hogy írjon III. Napoleonnak és Klapka helyett más tábornokot kérjenek. Brätianu ugyanis — noha ezekben a napokban még külügyminiszter volt — nem ismerte Klapka küldetésének valódi célját, azt hitte, a román hadsereg szervezése végett érkezett a fejedelemségekbe, s ellenszenves volt számára a gondolat, hogy egy magyar jöjjön a román hadsereg élére.90 Brätianu elképzelhetetlennek tartotta a magyar —román szövetséget anélkül, hogy Erdély és az ottani románok kérdését kielégítően ne rendezzék előbb. Ö, aki 1848 óta annyi alkalommal állott szembe a magyar tárgyaló féllel, körülbelül ugyanazzal az intranzigenciával közeledett Erdély kérdéséhez, mint magyar részről Kossuth. Kossuth az Iratokban idézi egy kijelentését idő és hely megjelölése nélkül, s ezek a szavak mind magyar, mind román részről bele kerültek a történeti munkákba: a magyar nacionalista történetírás Brätianu hajthatatlanságát és ellenséges érzéseit kívánta illusztrálni a nyilatkozattal, román részről pedig annak alátámasztására szokták idézni, hogy a román nemzeti párt nem viseltethetett bizalommal a magyarok iránt. A nyilatkozat ugyanakkor kiélezetten veti fel Erdély kérdését is, mint a meg nem értés legfőbb tárgyát, ami lehetetlenné teszi a magyar féllel való mindennemű egyezkedést. „Én nem hiszek a magyar urak szabadelvűségében és mérsékletében — jelentette ki D. Brätianu. — Álarc az, mely arra van számítva, hogy a császárt megcsalják. Én tudom, hogy kizárólagosabbak, mint valaha, s én nem hiszek Magyarországnak. . . De ha még másképpen volna is, mi sohasem juthatunk egyetértésre Erdély iránt, melyet mi Magyarországnak át nem engedhetünk semmi szín alatt. A Kárpátokon túli románok velünk akarnak egyesülni, mi megígértük nekik, hogy támogatni fogjuk; árulás volna, ha őket Magyarországnak átengednők. A történelmi jog, melyre Magyarország hivatkozik, nevetséges."91 i Eltekintve attól, hogy az idézet pontosan adja-e vissza Brätianu szavait, kétségtelen tény, hogy párizsi ég olaszországi diplomáciai küldetését felhasználta Turinban arra, hogy megpróbálja Erdély kérdését előtérbe helyezni és a > magyar —román szövetséget megingatni. Járt Cavournál is ebben az ügyben, de az olasz miniszterelnök közölte vele, hogy amennyiben ő és pártja Erdély kérdését még csak meg is pendítenék, úgy Cavour a román dolgokról többé hallani sem akar.92 Brätianu ezután Franciaországba utazott, hogy hazája számára pénzt és erkölcsi támogatást szerezzen.93 Útközben találkozott Bäläceanuval, a magyar szövetség lelkes támogatójával, aki hasonló diplomáciai megbízatással utazott nyugaton Cuza megbízásából, s aki igen lesújtó képet festett Brátianuról. Telekinek azt írta, hogy diplomáciai misszióját befejezettnek tekintené, ha nem félne Brátianutól. Úgy látta, hogy az exminiszter 90 Cretzianu : i. m. II, 237. 1. 91 Kossuth : Irataim, I. 285. 1. Urechia: i. m. 6. 1. kétségbe vonja a Brátianunak tulajdonított szavakat. 92 Czetz—Kossuth 1859. júl. 2. Kossuth : Irataim, I. 385. 1.; Koltay-Kastner : Iratok, 114. 1. 93 A román kormány 1859. máj. 31-én bízta meg D. Brätianut a franeiaországi diplomáciai misszióval. Feladata volt, hogy V. Alecsandri munkáját folytatva biztosítsa Franciaország támogatását a románoknak, francia instruktorokat is kellett kérnie a hadsereg számára és kölcsönt 16 millió piaszter értékben. Jún. 23-án járt Jérómenál, júl. 1-én Cavournál, Carteggio, II, 469. sz. S
