Századok – 1963

Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293

AZ 1859. ÉVI MAGYAR—liOMÁN EGYEZMÉNY 295 a dunai fejedelemségek egyesítésének kérdését — több mint három esztendőn keresztül a román egységes nemzeti állam ügye szakadatlan erjesztő anyagát jelentette az európai diplomáciának. Ezt a kérdést többé nem lehetett félretenni; azok az erők, melyeknek elsőrendű érdeke volt, hogy Oroszország, Törökország és Ausztria között egy erős, életképes román állam jöjjön létre mintegy ellensúlyozójaként az említett hatalmak terjeszkedésének, gondoskodtak róla, hogy a román egység ügye többé ne kerüljön le a napirendről, de gondjuk volt arra is, hogy a román fejedelemségek jövő sorsát ne a hagyományosnak tekinthető módon — tehát vagy az orosz vagy a török befolyás túlsúlyba jutásával — oldják meg, hanem az önálló állam útjait egyengessék. A kezdeményező lépések a francia külpolitikához fűződnek, s indokaik között nem nehéz felfedezni a francia nagyburzsoázia Balkánra irányuló expanzív törekvéseit.1 valamint III. Napoleonnak a párizsi békekonferencia után mindinkább erősbödő Ausztria-ellenességét.2 Az események további menetében meglehetős súllyal esik latba két másik ország: Oroszország és Szardínia támogatása. Az előbbi önként folyik a szorossá váló francia—orosz szövetségből, valamint a cárizmusnak Ausztriát és Törökországot gyengíteni kívánó törekvéséből. Az önálló román nemzeti állam ugyanis végzetes csapást jelentett az agresszív osztrák pénzügyi körök régtől kidolgozott balkáni expanziós gyarmatosító terveire, s a dunai fejedelemségekben berendezkedő osztrák tőke alól egyszeriben kihúzta a talajt.3 A fekete-tengeri kereskedelemből kiszoruló П. Sándor cárt természtesen nem pusztán a bécsi kormánynak a krími háború során tanúsított hálátlansága indította arra, hogy a román kérdésben — ha néha hangfogóval is — támogassa a francia külpolitika leplezetlen irányvonalát, a szubjektív szándékoknál fontosabb volt, hogy az Ausztriától független, de Franciaországtól nagyonis függő új román állam az orosz külkereskedelemnek szélesebb lehetőségeket biztosít majd, mint Ausztria, mely régtől fogva a leghevesebben ellenezte az orosz tőke balkáni térhódítását.4 1 A francia burzsoázia kelet-európai — s ezen belül a dunai fejedelemségekre irányuló — aspirációi már sokkal korábbi keletűek a párizsi békénél. Vö. Ed. Thouvenel: La Hongrie et la Valachie. Paris. 1840. 262. 1. Biztatja honfitársait, hogy aknázzák ki Délkelet-Európa nagy természeti kincseit. -'Milyen célokat követett III. Napoleon a párizsi békekonferencián? Angliát nem erősíteni, de nem is ingerelni. Oroszországot gyengíteni, de a cárral jó barátságba kerülni, Ausztriára azonban nem volt szüksége, mert a háború alatt elérte, amit akart. Az osztrák diplomáciának már a párizsi békekonferencián keservesen kellett tapasztalnia, hogy Velence és Lombardia kórdósében hiába remél támogatást a franciáktól, mint ahogy a dunai fejedelemségek ügyében sem számíthattak segítségre. Buol és Hübner erőfeszítései kudarcba fúltak. Cavour 1856. április 8-án heves beszédet mondott Ausztria ellen, s ezt majdnem teljes egészében közölte a francia sajtó. Lehetetlen volt ebből ki nem olvasni a burkolt fenyegetést. 1857-ben III. Napoleon közös háborút tervezett Oroszországgal — Ausztria ellen. Novemberben elküldte Pétervárra La Roncière Le Nouryt, s titkos tárgyalásokat folytatott. A cél: Ausztriának, mint nagyhatalomnak a megsemmisítése. A terv a cári udvaron bukott meg s nem a császáron. V. L. Tapie : Études d'histoire moderne et contemporaine, V. 1953. 3 Az osztrák agresszív pénzügyi körök balkáni behatolási terveit ismerteti: H. Friedjung : Der Krimkrieg und die oesterreichische Politik. 1907. 175. 1. Stein professzor még 1856-ban, a párizsi békekötés után is, azt fejtegeti, hogy a fejedelemségek birtoka szükséges Ausztria fejlődése számára. A fegyveres megoldás helyett ajánlja a dunai hajózás monopolizálását, a bányák ós erdők kihasználását privilegizált társulatok útján, a posta, távíró kézbevevését, a konzuláris bíráskodás kiterjesztését. A program a bécsi udvar helyeslésével találkozott. 4 „Amilyen szilárdan ellenzi Ausztria a dunai fejedelemségek egyesülését, olyan szilárdan támogatja Oroszország." Marx—Engels : Szocsinyenyija XI. 202. 1. (oroszul).