Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
A KÖZÉPKORI MAGYAR. ..MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 25 négy szabad szolgálmányogának 28 hold földet adományoz.16 2 A másodikban, amely szintén chirographum, Fulcmarus comes tesz adományt a bakonybéli apátság részére.163 1184-ben a székesfehérvári káptalan (mint istenítéleti próbahely) egy ispánokból álló királyi delegált bírói bizottságnak a tihanyi monostor javára hozott ítéletét foglalja írásba chirographált formában.164 1186 táján Hoda adományoz földet a pannonhalmi apátságnak.16 5 A róla szóló oklevél valószínűleg a monostor szerkesztése. 1192-ben a veszprémi káptalan (úgy látszik szintén mint istenítéleti próbahely) foglalja intercidált oklevelébe Mochu nádornak a Hohold miles birtokperében hozott bírói döntését.166 A két ítéletlevél egészen olyan, mint amilyenek később a Váradi registrumból ismeretesek.16 7 Ez amellett szól, hogy a káptalanok az istenítéletek lebonyolítása mellé most már az igazságügyi írásbeliség egy részét is vállalták. Az 1184-i székesfehérvárival együtt16 8 mind (a pannonhalmit csak másolatban bírjuk) chirographum (s egyikük sem beszél pecsétről), tehát a korabeli nyugati, főként francia egyházi oklevelek hitelesítési gyakorlatát követi,16 9 amit a királyi kancellária is alkalmazott 1181-ben Froa asszony 102 Veszprémi kápt. m. lt. Keszi 3. — Wenzel : ÁUO. II. 75—76. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 75—77. 1. 163 Pannonh. lt. I. fasc. 24. sz. —- Pannonh. rendtört. VIII. 277. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 75—77. 1. 164 Pannonh. lt. Tihany, fasc. I. 4. sz. — Pannonh. rendtört. X. 500—501. 1. ! Szentpétery : Oklevéltan 76—77. 1. 165 Pannonh. It. Liber ruber 11.1. — Pannonh. rendtört. I. 61 I—612. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 76. 1. ! 106 F e jé r . CD. II. 277—278. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 76. 1. 107 Joannes Karácsonyi et Sámuel Borovszky : Regestrum Varadiense examinum ferri eandentis . . . Bpest. 1903. Ld. péld. a 112. számot 1215-ből (93. 1.) stb. 168 A Pannonh. rendtört. (X. 500.1.) szerint pecsétjének csak ibolya és zöld színű selyemfonata van meg (az oklevél maga azonban megpecsételésről nem tesz említést). I " Ez arra vall, hogy valószínűleg csak jóval később (és talán nem is a káptalan?) utólag i pecsételték meg, mert az első pecsétes káptalani okleveleken ez még csak pergamenszalagon íügg, amit igazol az a körülmény is, hogy az oklevél hártyáján két egyvonalban ( ) haladó bevágás látható, amilyeneket később csak a pecsétnek sodraton való felfüggesztésénél alkalmaztak. A duplex caudás ráfüggesztés esetében egy vagy két, de párhuzamos bevágást ( = ) alkalmaztak korszakunkban. Véleményünket IV. Bélának egy 1252-ből való parancslevele is igazolja (Szentpétery : Regesta 975. sz.), melyben a király meghagyja a fehérvári káptalannak, adja ki Lőrinc ispán fia Sándornak a camerájában őrzött s még a régi mód szerint (secundum modum antiquum) kiállított oklevelét, még pedig már az új szokásnak megfelelően (secundum consuetudinem modernam): megpecsételve. A káptalan meg is találja ezt az 1211-ből való pecsételetlen írását, s 1252. augusztus 21-én kelt pecsétes oklevelében — belefoglalva a királyi mandatum szövegét is — a parancsnak megfelelően újra kiállítja. Az 121 l-es pecsételetlen oklevél Bors fia Miklós ispán királyi delegált bírónak Chama és testvére: Lőrinc, valamint rokonaik: Pál és Benqua birtokperében hozott ítéletét tartalmazza, melyet az ügy pristaldusa ,,per litteras . . . iudicis testimonio canonicorum Albensium fecit corroboraré". Hans Wagner : Urkundenbuch des Burgenlandes. I. Graz—Köln 1955 (a továbbiakban: Urkundenbuch) 90. és 333. sz. — Az első 1181-es veszprémi oklevelet is utólag pecsételték meg, szintén (lila színű) selyemsodratos ráerősítéssel, mégpedig nem az oklevél alsó szélén, hanem a hártya felső margóján. Mivel pedig a második 1181-i veszprémi kiadványon (Fulcumarus-fcle oki.) a megpecsételésnek még a nyomát sem találjuk, joggal vallhatjuk, hogy valóban nem pecséttel, hanem chirographalással hitelesítették a káptalanok okleveleiket írásbeliségük megindulásának a kezdeti korszakában. 109 Franciaországban az egyházi hatóságok a XII. század utolsó negyedében kezdik kívánni az oklevél megpecsételését vagy legalább intercidálását. III. Sándor pápa 1166-ban azt írja a St. Denis-i monostornak, apátjuk használjon pecsétet „quia non est illi honestum vei conveniens sine sigillo manere". P. L. CC. col. 1196—1197. nr. 1375. 1178-ban pedig Berry valamelyik egyházát utasítják, hogy egy oklevelét „eo quod sigillo
