Századok – 1963

Történeti irodalom - Román János: A habánok Sárospatakon (Ism. Dankó Imre) 240

254 КJÓSIKA Az 1500—1500 Ft-os harmadik díjat Sári Gusztávnak (Kaba) pedagógiai és Bernáth Jánosnak (Pécs) a mosdósi (Somogy megye) Alkotmány Tsz. történetével foglalkozó dolgozata nyerte el. A bírálóbizottság Sári Gusztáv pályamunkájávai kapcsolatban kiemelte, hogy a tanulmány az ellenforradalmi rendszer nevelési koncepcióját elemezvö ügyesen állítja azt szembe a szocialista nevelés rendszerével. Röviden, mértéktartóan, de színvonalasan mutatja be az értelmi nevelés útját, majd részletesen elemzi az értelmi nevelés konkrét módszertani kérdéseit az általános iskola VIII. osztályos történelem tananyagán. Bernáth János pályamunkája a szövetkezet alakulását behatóan elemzi és beágyazza gazdaságpolitikánk országos fejlődésébe. A szövetkezet gazdasági fejlődése mellett részletesen kitér a közös állattenyésztésre, a szocialista munkaszervezet megteremtésére, a szövetkezet segédüzemeinek ismertetésére és végezetül bemutatja, hogy az új elosztási viszonyok kialakulása és megszilárdulása gazdaság-politikánk fejlődése szempontjából milyen jelentős. 1000—1000 Ft jutalomban részesült Rátkai Ödön (Hódmezővásárhely), Szabó Károly (Balassagyarmat) és dr Nyakas László (Pécs). 800—800 Ft jutalomban Csulák Mihály (Abaújvár) és Lőrincz Lajos (Miskolc). 500—500 Ft jutalomban dr. Hontert Rezső (Gyöngyös), dr. Giday Kálmán (Budapest) és Pataky László (Budapest) dolgozata. Előadások A tanári tagozat 19G2. november 14-én rendezett ülésén Hajdú Tibor, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa tartott előadást Károlyi Mihályról. Az előadás teljes terjedelmében a Történelemtanítás ezidei őszi számában fog megjelenni. 1962. december 12-ón Erényi Tibor kandidátus, a Párttörtóneti Intézet tudományos munkatársa „A magyarországi munkásmozgalom főbb kérdései (1867—1914)" címmel tartott előadást. Az előadó bevezetésként az 1914 előtti magyarországi szociáldemokrata mozgalommal kapcsolatos téves nézetekkel foglalkozott. Bírálta a dogmatikus felfogást, amely a történeti valóság súlyos sérelmére, vulgáris, leegyszerűsítő nézeteket alakított ki és a szociáldemokrata mozgalom pozitív jelentőségét úgyszólván teljesen kétségbe vonta. Kárhoztatta azokat az elgondolásokat is, amelyek a korabeli viszonyokra való hivatkozással minden vonatkozásban igazolni akarják a szociáldemokrácia politikai irányvonalát. A szervezkedés előrehaladásának kérdéséről szólva hangoztatta, hogy a szervezett munkásság a magyarországi proletariátus legöntudatosabb elemeit tömörítette soraiba és nagy szerepe volt az elért eredmények kivívásában. Az elvi kérdésekről megjegyezte, hogy az 1867 és 1914 közötti időszakban a szociáldemokrata munkásmozgalom keretében a hazai munkásság Marx és Engels számos tanításával, a történelmi materializmus több alkotó elemével ismerkedett meg. A szociáldemokrata párt politikai tevékenységével kapcsolatban utalt a választójogi küzdelem sokoldalú bemutatásának fontosságára. Beszélt az 1905-ös eseményekről; hangsúlyozta, hogy az MSZDP vezetőségének politikája kétségkívül helytelen volt. E politika bírálata során azonban — mint rámutatott — a realitásokból kell kiindulni, és tartózkodni kell a függetlenség kérdésének korábban szokásos eltúlzásától. A pártvezetőség és a tömeg viszonyáról szólva megjegyezte, hogy helyes különbséget tenni a vezetés és a tömegek között, ugyanakkor azonban magán a vezetőségen belül is a lehetőséghez képest differenciálni kell. Ezen kívül be kell mutatni a vezetés és a szervezett munkásság kapcsolatát. Nem véletlen, hogy a vezetőség az egész időszakban fenn tudta magát tartani. Elgondolásai hatottak a tömegekre, viszont a tömegek magatartása és érdeke befolyásolta a pártvezetősóget is. Befejezésül az előadó az MSZDP-n belül az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban érvényesülő osztályharcos törekvésekről és elméleti útkeresésről beszélt. 1963. február 27-én Ságvári Ágnes, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese „Népi demokráciánk fejlődésének törvényszerűségei (1949—1962)" címmel tartott előadást. Bevezetőben utalt azokra a sajátosságokra, melyek Magyarországon a proletárdiktatúra győzelmét jellemezték. Legfontosabb szempontként a nemzetközi erőviszonyok és a kelet-európai helyzet változásán kívül kiemelte azt a körülményt, hogy a forradalom nem egy aktussal, belső fegyveres összeütközések révén, hanem békésen győzött, a tulajdonviszonyok átalakítása pedig a hároméves terv újjáépítő programjának keretében valósult meg. Mindez lehetővé tette, hogy Magyarországon a szocialista forradalom széles osztályszövetséggel menjen végbe, a középparasztság ós a városi középrétegek is megtalálták számításaikat a szocialista forradalom megvalósításában. A nemzetközi helyzetben előállott fordulattal kapcsolatban az előadó utalt a nyugati hatalmak által folytatott