Századok – 1963
Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 236
TÖRTÉNETI IRODALOM 239 1660 áprilisában Szejdi Ahmed pasa vezetése alatt a török és tatár csapatok porig égették Hajdúszoboszló városát, feldúlták az egész Hajdúságot, iszonyú öldökléssel állva bosszút azért, hogy a hajdúk, a porta többszöri felszólítása ellenére is, megmaradtak П. Rákóczi György hűségén. A nagy pusztulás háromszázados évfordulójára jelent meg H. Fekete Péter írása: Hajdúszoboszló és a Hajdúság pusztulása 1660-ban (Hajdúböszörmény, 1960. 24 1.). Az ízléses kiállítású kiadvány világos, bár kissé leegyszerűsített formában ismerteti Rákóczi lengyel hadjáratának következményeit, az erdélyi és keletmagyarországi zavaros és tragikus politikai helyzetet, s benne a hajdúk szerepét. Ez tölti ki a tanulmány nagyobb részét. Sajnálatos, hogy magára a címben foglalt eseményre, Szoboszló ós a többi hajdúváros pusztulására alig jut néhány mondat, az is csak recitálása annak, amit Szalárdi János megírt Siralmas Krónikájában. Az ünnepi kiadvány igazi hivatása az lett volna, hogy a helyi levéltárak egykorú adatai és későbbi utalásai alapján a Szejdi-járásnak éppen ezeket az ismeretlen részleteit tisztázta volna. Így, ebben az alakban nem más, mint az irodalmi összefoglalások alapján készült ünnepi megemlékezés. * A török kiűzése után berendezkedő megyei közigazgatás problémáiba ad bepillantást Holub József, a pécsi egyetem nemrég elhunyt ny. tanárának, a kitűnő középkori kutatónak tanulmánya: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyó határper történetéhez. 1695—1720. (Különnyomat a Janus Pannonius Múzeum 1959. évi Évkönyvéből. Pécs, 1961. 151—164. 1.) A tanulmány alapos levéltári kutatások alapján fényt derít arra, hogyan sikerült a haranyai püspök-főispánoknak hatalmi szóval, hamis iratokkal, többszörös perújítások útján megyéjükhöz csatoltatni mintegy harminc olyan falut, amelyek a török hódoltság előtt Tolna megyéhez tartoztak. A tanulmány mintaszerű forráskezelése és forráskritikája, az, ahogyan szerzője helyi események országos vonatkozásait megrajzolja, például szolgálhat helytörténeti kutatóinknak. * A „Nyírbátori Báthori István Múzeum Füzetei" sorozatában jelent meg Dankó Imre kis összefoglalása: Nyírbátor hajdúváros (Nyírbátor, 1957. 11 1., rotaprint). Dankó, aki a kelet-magyarországi hajdútelepítések történetére vonatkozóan több, tudásunkat hasznosan gyarapító tanulmányt írt, ebben az áttekintésben Báthory Gábor és II. Rákóczi György nyíregyházi hajdútelepítéseit, és ezzel kapcsolatban a város XVH. századi életére vonatkozó ismereteinket fogja egybe. * Kolozsvár az 1703—1711. évi Habsburg-ellenes szabadságharc első szakaszában a címe Magyari András tanulmányának, melyben a városi levéltár iratai, főleg tanácsjegyzőkönyvei alapján ismerteti Kolozsvár történetét a tiszaháti fölkelés kibontakozásától 1704. október 28-ig, a város kuruc kézre kerüléséig. (Különnyomat a Studia Universitatis Babeç—Bolyai, 1959. Series IV. Fasciculus 1. História jelzésű füzetéből. Cluj-Kolozsvár, 1960. 12 1.) Elöljáróban vázolja a szerző az Erdélyre nehezedő császári berendezkedés jellegét, a politikai ós vallási elnyomást, majd különösen a városokat anyagilag roppantul igénybe vevő adóterheket. Ezután megvizsgálja, a város lakossága hogyan viszonyult a Habsburg-uralomhoz, illetve a kibontakozó kuruc szabadságharchoz. Aprólékos elemzéssel tisztázza a társadalmi osztályok, ezen belül a lényegesebb rétegek helyzetét, politikai magatartását, s megállapítja, hogy a város lakosságának túlnyomó része, elsősorban azonban a szegény plebejus rétegek kezdettől fogva a kurucokkal rokonszenveztek; a hatalom azonban a patríciusok és néhány arisztokrata család kezében volt, s ezek a császári helyőrségre támaszkodva, nem annyira a Habsburgok iránti ragaszkodásból, mint az elnyomottaktól való félelemből igyekeztek csírájában elfojtani minden kurucbarát megmozdulást. Ez persze egyre nehezebben ment. A szabadságharc erdélyi kiterebélyesedóse 1704 kora tavaszán megingatta a császári hadak védelmi állásait, s Kolozsvárról is egyre többen szöknek a kuruc táborba, nemcsak a szegénység, hanem a kézművesek, sőt a helyőrség soraiból is. A tanács is egyre bizonytalanabbul érzi magát, egyes tagjai titokban érintkezést keresnek a kuruc vezérekkel. A császári hadvezetés végül is, hogy el ne vágják a dél-erdélyi váraktól, magára hagyja a várost, s ez rövid alkudozás után kaput nyit a kurucoknak. Magyari András tanulmánya a maga helytörténeti eredményeivel értékes hozzájárulás a kuruc szabadságharc egészének történetéhez. *
