Századok – 1963

Történeti irodalom - Majszkij; I. M.: Mongolia nakanune revoljucii (Ism. Balogh Sándorné) 205

.TÖRTÉNETI IRODALOM 205 olyan jellegű felvetését és tárgyalását, amilyet Balló István adott „Megalapozottság és hatékonyság" е., a Népszabadság 1962. január 17-i számában megjelent cikkében. A fenti kisebb hibák és egyenetlenségek nem érintik a Kézikönyv a vallásról c. mű úttörő jelentőségét ós használhatóságát a tudományos ateista propagandában. Megjegyzéseink csupán e propaganda még szélesebb megalapozását és hatékonyságának fokozását kívánták szolgálni. Dr. BELLÉR BÉLA И. M. МАЙСКИЙ: МОНГОЛИЯ НАКАНУНЕ РЕВОЛЮЦИИ (Москва, Академия наук СССР. Инсттут востоковедения. 1959) I. M. MAJSZKIJ: MONGÓLIA A FORRADALOM KÜSZÖBÉN I. M. Majszkij „Mongólia a forradalom küszöbén" с. könyve jelentős munka a történelmi ismeretek terjesztése szempontjából. Mongólia példája a gyakorlatban is igazolta azt a marxista—leninista tanítást, hogy az elmaradt országok a tőkés fejlődési szakasz kikerülésével is átléphetnek a feudalizmusból a szocializmusba. Köztudomású, hogy már 1940-re felszámolták Mongóliában a feudális kizsákmányoló rendszert és egyszer s mindenkorra véget vetettek Mongólia idegen tőkétől való szolgai függőségének. Jelenleg az ország azon az úton halad, hogy hamarosan befejezze a szocialista társadalom felépítését. Nem lehet azonban kellően megérteni és értékelni azokat a kolosszális változásokat, amelyek az utóbbi 40 évben a mongol nép életében végbementek, ha nem ismerjük a forradalom előtti történetét. E tekintetben I. M. Majszkij akadémikus könyve nagy segítséget jelent az olvasónak. „Mongólia a forradalom küszöbén" az 1921-ben kiadott „Mai Mongólia" c. könyv rövidített és átdolgozott 2. kiadása. Az első kiadás azoknak a megfigyeléseknek a rögzítéséből fakadt, melyeket I. Majszkij 1919—1920-ban mint egy Mongóliába küldött szovjet kereskedelmi küldöttség vezetője tett. Az előszóban a szerző azt írja, hogy a „Mai Mongólia" megjelenése óta eltelt majd 40 év alatt a könyvben foglalt anyag és adatok egy része elavult és elvesztette jelentőségét, de azért a második rész értéke megmaradt, éppen azé a részé, amely Mongólia életét a forradalom küszöbén ábrázolja. A szerző megjegyzi, hogy a második kiadásba csak ez a második rósz került bele, amely Mongólia történetét „két teljesen különböző korszak határán" jellemzi (11.1.). A könyv négy fejezetből áll. Az első fejezetben az olvasó Mongólia fizikai földrajzával ismerkedik meg. A második fejezetben a szerző részletesen jellemzi az ország lakosságát, osztályait és rendjeit, a mongolok fizikai és szellemi képét, mindennapi életük rendjét stb. A szerző leírja, hogy mongóliai tartózkodása idején az ország népe számos csoportra és törzsre oszlott, amelyeknek eredete még a messze múltba nyúlik vissza. A legnagyobb lélekszámú törzscsoport volt a halhasz, amely a mongolok északi ágához tartozott, és az ország összlakosságának 9/10-ét tette ki. Számarány tekintetében a mongolok nyugati ágához tartozó derbet volt a második törzscsoport. A halhászokon és a derbeteken kívül Mongóliában azonban még számos kisebb törzs létezett. Mongólia a forradalom küszöbén —- a szerző véleménye szerint — olyan tipikusan feudális ország volt, amelyben az egységes állami szervezeten belül az egyes hercegi birtokok (hosunok) igen nagy önállósággal rendelkeztek. A régi Mongóliában, mint egyébként minden feudális országban, két fő osztály volt: a feudálisok és a parasztok (aratok). A feudális osztályhoz tartoztak a hercegek, a nemesek és a papság (a lámák). Míg a nemesek és a hercegek az ország egész férfilakosságának alig több mint 6%-át tették ki, addig a lámák száma óriási volt, 44,5 %-ra, az ország férfilakosságának majd felére rúgott (43. 1.). A feudális jobbágyi függőségben állott mongol parasztság maga is több csoportra oszlott: albatokra, hamdzsilgákra és sabinarokra. A különböző csoportokba kerülést az