Századok – 1963

Történeti irodalom - Szovetszkaja Isztoricseszkaja enciklopedija. I. (Ism. Niederhauser Emil) 202

202 TÖRTÉNETI IRODA I.OM СОВЕТСКАЯ ИСТОРИЧЕСКАЯ ЭНЦИКЛОПЕДИЯ. I. ААЛТОНЕН—АЯНЫ (Москва, Советская Энциклопедия. 1961. 1024 hasáb, 6 térkép) SZOVJET TÖRTÉNETI ENCIKLOPÉDIA Az egyetemes történet már megjelent 8 kötete s a készülő egyetemes kultúrtörténet mellett a szovjet történettudomány újabb összefoglaló munkával jelentkezik, egy 12 kötetre tervezett Szovjet Történeti Enciklopédiával. Talán nem szükséges bevezetőben azt kifejtenünk, hogy elvben milyen haszna lehet egy történeti szempontú enciklopédiának, amely az egyetemes történet minden jelentősebb kérdésében tájékoztatja a szakembert és az érdeklődő olvasót. A kérdés az, hogy ez a szovjet enciklopédia mennyiben tud megfelelni ennek a feladatnak, ill. milyen feladatokat vállal magára és old meg. Az egészében mintegy 25 000 címszót tartalmazó munka kettős feladatot vállalt: egyrészt összefoglaló címszókat nyújt egy-egy ország történetéről, egy tudományág fejlődéséről, vagy egy jelentősebb történeti fogalomról, másrészt kisebb cikkeiben személyeket, eseményeket, városokat, mitológiai alakokat magyaráz. A tervek szerint az egész anyagnak mintegy 38%-át foglalja majd el a Szovjetunió népeinek történetére vonatkozó anyag. A külföldre szánt terjedelem kb. 40%-át az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek történeti eseményei foglalják el. A súlypont persze minden esetben az új- és a legújabb kor, amely az egész anyagon belül mintegy a 2/3 részt teszi ki. Más szovjet történeti összefoglalásokkal szemben az Enciklopédia szűkebben értelmezi a történeti fogalmat, tekintettel a párhuzamosan megjelenő filozófiai, irodalmi, művészettörténeti és egyéb szaklexikonokra, a kultúrtörténet, a tudománytörténet stb. tényei és szereplői nem kerültek feldolgozásra. Ez a leszűkítés (amely elengedhetetlen és indokolt) viszont lehetővé teszi a szorosabban vett történeti anyag viszonylag bővebb kifejtését. Amellett összefoglaló címszavakban (pl. arab kultúra) a kultúrtörténet leglényegesebb vonásait is magában foglalja az Enciklopédia. A legnagyobb terjedelmű címszavak egyes országok történetét tárják fel összefüggően, a szöveg mellett részletes kronológiával, a forráskiadványokra is kiterjedő bibliográfiával. Külön rész foglalkozik mindenütt az illető ország historiográfiájával. Ez a tudománytörténeti érdeklődés mutatkozik meg az elvi kérdéseket, fogalmakat bemutató címszavak esetében is (pl. abszolutizmus vagy agrárkérdés), sőt itt talán még részletesebb a historiográfiai elemzés. Az országok történetét a legújabb korig ismerteti az Enciklopédia (általában 1961 tavaszának az eseményeivel zárul a tárgyalás az adott kötetben), s a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó grafikonok teszik a legújabbkori történészek számára különösen hasznossá ezeket a részeket. De nem érdektelen az sem, hogy pl. a Levéltárak címszó nemcsak a levéltárügy elvi kérdéseit és történeti fejlődését ismerteti, hanem a jelenlegi levéltári szervezet legfontosabb adatait is, a Szovjetunióban és külföldön egyaránt, vagy az Archeológia címszó a jelenleg működő régészeti kutatóintézeteket és folyóiratokat sorolja fel. A kisebb címszók rövid tájékoztatást adnak politikusokról, történészekről, egyes csatákról stb. Sőt fontosabb dokumentumgyűjteményekről is külön címszó számol be. Afrika vagy Ázsia címszó alatt a kontinensek földrajzára vonatkozó legfontosabb ismeretek mellett felfedezésük, az egyes földrészek feltárása érdekében végzett kutatómunka található meg. Igen hasznosak az Enciklopédia bibliográfiai utalásai (amelyek nemcsak a nagy cikkek után, hanem számos esetben kisebb cikkek után is megtalálhatók). Ezekben minden esetben nemcsak a vonatkozó szovjet vagy régebbi orosz polgári munkák találhatók meg a klasszikusok útmutatásai mellett, hanem a legújabb nyugati irodalom is (s nem egy esetben esetleg csak ez, ha nincs megfelelő szovjet szakmunka az illető kérdésről). És itt általában valóban a legfrissebb munkákról van szó, túlnyomó többségükben a második világháború után megjelent művekről. S nem haszontalan megemlíteni, hogy a címszavakban szereplő személyek nevének orosz átírása mellett ott található a latin betűs alak is, ami rendkívül megkönnyíti orosz szövegek használatát, hiszen nem kell hosszasan keresgélni az orosz átírásból természetszerűleg nem mindig pontosan megállapítható latin betűs formát. • Az a»yag bősége, jó elrendezése és korszerűsége mellett még sokkal lényegesebb az, ahogyan az Enciklopédia a maga anyagát tárgyalja. Marxista elvi szilárdságát nem verbalizmussal igazolja, a negatív személyek vagy események tárgyalásánál nem a jelzők erejével akar „leleplezni", hanem higgadtan (és ezért is igen rokonszenvesen) a tények, az adatok súlyával igazolja állításait, a maga helyére állítva mindent ós mindenkit. Ahol nincs még végérvényesen kialakult álláspont, ott az ellenvéleményeket is közli (hogy