Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
А К С) У. F. I'К О Ii I .MAGYAK „MAGÁNJOGI" ÍRÁSBELISÉG 17 Szent István törvényei legálisan is biztosították a honfoglalás után fokozatosan kialakult magánbirtokot11 3 . Szerintük (és az általuk felállított korlátok között) kiki szabadon (vég)rendelkezhetik a saját (öröklött) vagyonából álló, vagy esetleg még a királytól is kapott adományokkal bővült birtokáról; feloszthatja, feleségének, fiainak s leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozhatja (hagyományozhatja) azt (I. 6.), halála után pedig fiai hasonló tulajdonjoggal öröklik (II. 2.)114 . Az egyházi vagyont a király 113 A magyar feudális földtulajdon (ki)alakulására (XI—XII. század) vonatkozólag olv. Molnár Erik : A magyar társadalom t örténete az őskortól az Árpádokig. Bpest. 19492 . 124., 129., 131—144. 1. — Eckhardt Ferenc—Bónis György : Magyar állam- ós jogtörténet (Kézirat). Bpest 1952. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának jegyzetei) 55—57.1. — Elekes Lajos—Lederer Emma—Székely György : Magyarország története a korai és virágzó feudalizmus korszakában (A honfoglalástól 152(i-ig). Magyarország története. 1/1. Bpest. 1957 (a továbbiakban: Magyarorsz. tört. 1/1.) (Az istvánkori állam gazdasági alapja. 26—30. 1.) — A feudális földtulajdon monopóliumának kifejlődése. (A világi magánnagvbirtok. Az egyházi birtok. 39—49. 1.) A mű ezen fejezetei Lederer Emmától valók. — A feudális földtulajdon kialakulásáról, a feudális magánnagybirtok szervezetének alakulásáról, a XI—XII. századi királyi és egyházi birtokról ugyancsak Lederer Emma ad kimerítő tájékoztatást ,,A feudalizmus kialakulása Magyarországon" (Bpest. 1959) c. könyvében. — A magyar egyházi vagyonnal foglalkozó régebbi irodalom: Erdélyi László : Az egyházi vagyon eredete és jellege Magyarországon. Bpest. 1913 (a továbbiakban: Egyházi vagyon) ós Uaz : Magyar művelődéstörtó, net. II. Kolozsvár. 1918. 186—208. 1. — Meg kell jegyeznünk, hogy itt (és a következőkben) csak a XI—XII. századi birtokjogra (és csak diplomatikai vonatkozásban) lehe-I tünk tekintettel. A tárgyalt okleveleken, továbbá Molnár E., Lederer E. és Erdélyi L. megállapításain kívül véleményünk kialakításában még a következő munkákra támaszkodtunk: Illés József : A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Bpest. 1904 (Akad. Ertek, a társadalmi tudományok köréből. XIII. 3. sz.) — Holub József : A halálesetre szóló ajándékozások régi jogunkban. A Szent István Akadémia Értesítője 5 (1920) 142—150. 1.; Uaz : Végrendeleti jogunk kialakulása. Akadémiai Értesítő. 37 (1926) 232—240. 1. — Franz Eckhart : Staatsrecht und Privatrecht in Ungarn im Mittelalter. Ungarische Jahrbücher 9 (1929) 426—432. 1. — Eckhart F. : Jog- és alkotmánytörténet (A magyar történetírás új útjai. Bpest. 1931) 286—293. 1. — Waldapfel Eszter : Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban. Századok 65 (1931) 134—167., 259—272. 1. — Váczy Péter : A hűbériség szerepe Szent István királyságában. Századok 66 (1932) 369—392. 1. —- Murarik Antal : A szabadrendelkezési jog Szent István törvényeiben. Századok 68 (1934), pótfüzet 497—509. 1. — Uaz : A lélekváltság (Donum pro salute animae). Regnum II ( 1937) 155—167. 1. — Huszti Dénes : A szabad földbirtok kérdéséhez az Árpád-korban. Domanovszky-Emlékkönyv, 1937. 251—265. 1. — Eckhart Ferenc : Somogyi Ferenc : Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000—1715-ig. Pécs. 1937.'ísm. Századok 72 (1938) 80—87. 1. — Hóman Bálint : Szent István király. Szt. István-Emlékkönyv II. Bpest. 1938. 20—25. 1. — Domanovszky Sándor : A mezőgazdaság Szent István korában. Uo. 329—332. 1. — Bónis György : Szent István törvényeinek önállósága. Századok 72 (1938) 433—487. 1. 114 1. törv. 6. c.: „Decrevimus . . ., ut unusquisque habeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori, filiis filiabusque atque parentibus sive ecclesiis, nec post eius obitum quis hoc destruere audeat". Závodszky: i. m. 114. 1. — II. törv. 2. c.: ,,. . . unusquisque propriorum simul^et donorum regis dominetur, dum vivit, excepto, quod ad episcopatum pertinet et comitatum, ac post eius vitám filii simili dominio succédant . . ." Závodszky : i. m. 153. 1. — A szentistváni „szabadrendelkezési joggal" kapcsolatban két ellentétes felfogás Uralkodik szakirodalmunkban. Ali inkább mellette foglalunk állást, Erdélyivel (Egyházi vagyon 17. 1.) vallván, hogy a magántulajdonnak törvényben elismert jogát nem kellett mindenkinek igénybe vennie: „Maradhattak továbbra is nemzetségi' közös birtokok, földközösségek." A szabadrendelkezési jog gyakorlásának ezért csak a magántulajdonnak nagyobbmérvű térfoglalásával s a keresztény vallás meggyökeresedésével egyházi viszonylatban kezdenek mutatkozni írásos nyomai, melyekből azonban visszafelé is következtethetünk. Rado palátinus (1057) például múlt időben beszél oklevelében (dedi, edificavi stb.), írása tehát inkább alapítólevél, mint végrendelet. Atha ispán (1061) csere vagy adomány útján szerzett alkalmas helyen építteti fel zselici 2 Századok
