Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

176 JAÍtOSLAV DUBNICKÏ Ausztriában, Magyarországon és Szlovákiában, csak külön tanulmány keretében volna lehetséges. Őszintén be kell ismernünk, hogy ezzel a feladattal alapjában véve még nem sikerült megbirkóznunk, habár végeztünk bizonyos kutatómunkát ebben az irányban. A feladat nem valami könnyű, különös tekintettel a szlovákiai gazdaságtörténet nem kielégítő feldolgozására és általában a kapitalista fejlődés bonyolultságára, egyenlőtlenségére az osztrák birodalom kiterjedt, etnikailag és nyelvileg differenciált területén, valamint a bonyolult történelmi fejlődés következtében. A szlovák feudális nemzetiség formálódási folyamatának, a gazdasági közösség kialakulásának szempontjából nyilván jelentős lesz az árutermelés és árucsere fejlődési formái alapos tanulmányozásának, ezeknek ugyanis pozitív jelentőségük volt, annak ellenére is, hogy később alulmaradtak a széleskörű kapitalista termelés konkurienciájával vívott kemény harcban. A szlovák nemzeti ébredés kezdeteit, vagy inkább az ebben az irányban történő nekilendülést már mélyen a XVIII. században észlelhetjük, jóval az 1790/91-es országgyűlés előtt. Itt néhány korai felvilágosodás-kori ideológiai megnyilatkozásra s azoknak a szlovák értelmiségieknek kulturális tetteire gondolunk, amely elj jelzik, hogy a szlovák társadalomban is hatnak már az új mozgató erők. Ezek közé azonban csak azokat számíthatjuk, amelyek a régi rendi, felekezeti és más középkori feudális korlátok letörésére törekszenek, amelyek a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés, a demokratikus társadalmi erők emancipációjának útjában állanak. Igaz, a szlovák nemzeti ébredés mozgalmának nagyobb mérvű kibontakozásáról nálunk csak az 1820-as évek után beszélhetünk, amikor megjelennek a szlovák történelem színpadán Jungmann szlovák követői, Kollár és Safárik, akik részben joggal és részben tévesen mutatnak rá arra is, hogy az előttük élő nemzedék nem készítette elő eléggé a talajt működésük kifejtéséhez. A szlovák nyelv és a szlovák irodalom felvirágoztatására, valamint a nyelv és a szlovák történelmi emlékek védelmére irányuló régebbi szlovák törekvések ettől az időtől kezdve kétségtelenül új, magasabb fokra emelkednek. Ezt a minőségi változást minden bizonnyal nem foghatjuk fel csupán úgy, mint az eddigi eszmei törekvések természetes ós logikus kiteljesedését, hanem ennek magyarázatánál figyelembe kell vennünk mindazt, ami 1789 után a világon s Magyarországon is történt. Ezt a minőségi változást még ma sem tanulmányozták és magyarázták meg érdemlegesen. Elég homályos a különböző ideológiai, politikai és gazdasági tényezők kölcsönös viszonyának ós hatásának értékelése. Ugyancsak elég homályos a kívülről jövő indítókok és a különböző pozitív vagy negatív tényezők súlyának értékelése. Tény az, hogy alapvető módszertani feltételként s vizsgálataink kiindulópontjául azt kell alapul vennünk, hogy a szlovák nemzeti ébredés kezdete és fejlődése s a szlovákok újkori nemzetté válásának alapjai a szlovák belső erők és energiák fejlődésében rejlenek. A szlovák nemzeti ébredés, amelyet a nem nemes, tehát nem teljesjogú értelmiség tagjai szerveztek és irányítottak kisnemesi származású értelmiségi követőikkel együtt, elejétől kezdve alulról fejlődött ki az osztrák és magyar állam komolyabb támogatása nélkül, sőt a mozgalom éle, ha nem is mindig nyíltan, az abszolutizmus és feudalizmus ellen irányult. Hiszen ezzel kifejezésre jutottak a néptömegek feudális álmából való ébredésének és a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen irányuló harcának első jegyei. Nem téveszthet meg bennünket itt az a körülmény sem, hogy a mozgalom élén az értelmi -ség áll, amely a nemzeti feladatokat mintegy a néptől elszigetelve oldaná meg, és amely néha spekulatív filozófiai vagy más, kevésbé érthető formában nyilatkozik meg. A problémák megoldásához, amelyek előttük álltak, egyelőre nem vehették igénybe a néptömegek közvetlen közreműködését, mert kimondottan értelmiségi kérdésekről, azaz tudományosfilológiai, ideológiai és kisebb méretű szervezeti kérdésekről volt szó. A szlovák nemzeti ébredés problémáit nem vizsgálhatjuk és magyarázhatjuk egész Ausztria és különösen Magyarország nemzetiségi kérdésétől elszakítva. Ez vonatkozik a kezdeti szakaszra is, azaz az J820-as évek időszakára, habár elismerjük, hogy az uralkodó osztályok politikai gyakorlatában akkor még nem létezett a szlovák nemzeti kórdós. A hivatalos nyelv kérdésének az 1790/91-es országgyűlésen elfogadott, egyoldalú antidemokratikus megoldása a magyar nyelv javára — a latin nyelv rovására — előbb vagy utóbb nyelvi ellentétet kellett, hogy idézzen elő Szlovákiában, mert nem gyökerezett kellőképpen a társadalmi élet messzemenő demokratizálódásában. A hivatalos nyelv kérdésének megoldására — a korabeli Franciaországgal ellentétben — nemzetiségi államban került sor és megvalósítása akkor történt, amikor már nálunk is hatni kezdett az a gondolat, hogy lehetséges a nép politikai és társadalmi jogainak kivívása. A kapitalizmus fejlődése és annak kísérő jelenségei természetesen nem kell, hogy szükségszerűen kiváltsák minden nemzetnél az önálló politikai életre való törekvést. Amíg nem követeli nyelvi és nemzetiségi jogait, a „volenti non fit iniuria" értelmében, nemzetiségi kérdés