Századok – 1963

Vita - Kristóf György: Végszó a Nagy György-féle köztársasági mozgalom ideológiájához 165

166 KRISTÓF GYÖRGY Kalmár cikke ti. nem önálló választójogi törvénytervezet, amint Dolmányos feltünteti, hanem a Tiszáék-féle javaslat kritikája, amely a választó jogosultságot 31 feltételhez kötötte. Kalmár ezzel szemben kijelenti, hogy ő mindenféle cenzust elutasít, még az államnyelvét is, ami pedig több amerikai ós európai államban érvényben van. De ha már van 31 cenzus, legyen jogot adó feltétel a magyar nyelv is. „Ám legyenek • választójogi polgárok — javasolja Kalmár -—, akik a javaslat cenzusait megütik, de ezenkívül legyenek választók azok a férfiak is, akik vagy született magyarok, vagy tudnak magyarul" (kiemelés tőlem — K. Gy.). Kalmár nem mondja meg, hogy javaslata elfogadásával kik, melyik társadalmi osztályhoz tartozó férfiak jutnának választói joghoz. .Nem kétséges, hogy nemzetiségi különbség nélkül a nincstelenek óriási tömege, a mezőgazdasági és ipari proletariátus, amelyiknek nincs hivatala, nincs földje, nem fizet adót, mert nincs keresete, nem üti meg a 31 cenzus egyikének sem a mórtókét, mert egyetlen vagyona a két keze, de magyarnak született vagy tud magyarul. Szükségtelen fejtegetni hogy ez a többi fölé (a cikk szava, kiemelés tőlem •— K. Gy.) javasolt cenzus a nincstelenek százezreit, talán milliónál is többet ruházott volna fel választói joggal, ami csökkentette volna a nemzetiségek elégedetlenségének azidétt magasra szökött hőfokát s legközvetlenebbül a Tiszáék törvényjavaslatának rideg antidemokratizmusát. Kalmár javaslatát, mint a 31 cenzusnál kiadósabbat és demokratikusabbat, a többi fölé kívánja beiktatni. Dolmányos István azonban a fölé szón átsiklott és helyébe-1 olvasott, azaz azt, hogy a 31 cenzus kihagyandó, nincs rá szükség. E feltűnően hibás olvasat értelmében igaza volna Dolmányosnak, hogy a Kalmár cenzusában a nacionalizmus parazsa ég, hogy a cenzus a nemzetiségek magyarul nem tudó óriási többségét a választói jogból kizárja, mert csak annak van választói joga —- értelmezi Dolmányos István —, aki tud magyarul. Másutt és többször is mint a nacionalizmus bizonyítékára hivatkozik. Következtetéséhez elegendő kommentár a fenti idézet egyszeri átolvasása. Egyébként a van vagy nincs kérdésében teljes a consensus köztünk. Dolmányos i.s világosan leszögezi vitacikkében a köztársasági párt nemzetiségpolitikájának hiányát. „Szembe kell nézni azzal a kérdéssel, írja Dolmányos, mi az oka, hogy a köztársasági párt folyóiratából a nemzetiségi probléma szinte teljesen kiszorult s csak 1913-tól kezdve (pontosabban tőlem: a párt betiltása óta a Kossuth Lajos pártban) foglalkoznak ismét {'!) a kérdéssel." Másutt is megemlíti a folyóirat némaságát, meg a párt, hallgatását. Nem nagy bölcsességre mutat a curiosum. Dolmányos az akkori bel- és külpolit ikai viszonyokra utalással próbálja magyarázni. Szerintem az akkori politikai viszonyok hallgatás helyett inkább hangos kiállást diktáltak az újonnan kialakult pártnak és vezérének. Bizonyos, hogy nem gondatlanságból történt így, hanem tudatosan, valami suta taktikából, amit csak találgatni lehet. Dolmányos István, mivel sehogysem tud belenyugodni abba, hogy a köztársasági párt nemzetiségi politikája fehér lap, önmagának ellentmondva, úgy találja, hogy a némaság tulajdonképpen hangosan kiáltó némzetiségellenes passzív rezisztencia. Világos azonban az, hogy ez a szinte kiszorult, hallgató, néma s csak a köztársasági párt feloszlatása után, 1914-ben, a Kossuth Lajos pártban megszólaló soviniszta és nemzet iségellenes politika az, amit én rosszul értelmezett kegycletességgel,* vétve a históriai hűség ellen, eltitkoltam — Dolmányos István szerint. Bessenyei Tarimenesében a tudós bebizonyítja, hogy a látszat szerint fehér fal — lényege szerint fekete ! * Végül néhány szót arról, ami más, különálló probléma, ami nem tartozik az én problémámhoz, a köztársasági mozgalomhoz, az Országos Kossuth Lajos párt életéről és ideológiájáról. Sértés volna feltennem, hogy vitatársam nem lett volna tisztában már kezdettől fogva azzal, hogy vállalt feladatom csak a köztársasági párt életrajza s nem egyúttal a Kossuth Lajos párté is. A két párt között természetesen sok összefüggés van: vezére, táborkara. harcosai ugyanazok a személyek, programja is, kivéve, a pártnak nevet adó s létét igazoló első pontot, a demokratikus köztársasági államforma megvalósításának célját. Ezt a fontos kivételt a törvény parancsára kellett megtenni. Parancsszóra persze * A rosszul értett kegyeletesség, mentegetés, szépítés, jóakaratú fátyolborítás kifejezések, minthogy kortársi visszaemlékezéssel is szolgálok, s Nagy Györgyről nemcsak mint politikusról, hanem mint egyetemi kollegámról is megemlékezem, nyilván elfogultságot jelentenek e párt s személy szerint a Nagy György javára. Merő tévedés azt sejtetni, hogy köztünk olyan barátság, sőt bizalmas kapcsolat állott fenn, ami befolyásolt értékelésemben. Való, hogy kollégák voltunk, amennyiben ugyanannak az egyetemnek voltunk hallgatói, de más-más fakultáson. Én Nagy Györgyöt személyesen nem ismertem, csak látásból. Kolozsvár utcáin s évek múlva, 1007-ben még egyszer Aradon a 13 vértanú emlékünnepélyén láttam, vele soha semmiféle módon szót nem váltottam.