Századok – 1963
Vita - Horváth Zoltán: Kossuth Lajos emigrációs politikájának értékelése 157
164 HOBVÁTH ZOLTÁN: KOSSUTH EMIGBÁCIÓS POLITIKÁJA ráció számos variánsa is" (377. 1.). A valóság az, hogy a dunai népek konföderációjának gondolata már elevenen élt 1848-ban, amikor Teleki László Párizsba érkezett.1 8 Inkább lehet azt állítani, hogy az emigráció első éveiben, már 1851-re bebizonyosodott, hogy a konföderáció tervében az emigránsok egymás között sem tudnak megegyezni. Nem áll az sem (uo.), hogy Teleki László „és londoni baráti köre" eljutott a területi autonómia gondolatához, mert Telekin kívül ezt senki nem fogadta el sem Londonban, sem Párizsban. S az sem pontos, hogy a nemzetiségi kérdésben vallott nézeteltérés vezetett Kossuth és Teleki tartós szakítására. Sőt, Teleki úgy vélte, hogy ebben a kérdésben az ellentét nem túl nagy,19 s a szakítás tényleges oka döntő mértékben Kossuthnak a diktátorságra való igénye volt. Nem áll fenn, hogy Teleki Kossuth Cincinnatiból írt levelét a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja miatt tartotta felháborítónak, hanem „Kossuth lerontására ós porrázúzására" azért tartotta alkalmasnak, mert Kossuth csak azokat az emigránsokat kívánta anyagi támogatásban részesíteni, akik feltétel nélkül híveiül szegődtek.2 0 Szabad Györgynek azt az állítását, hogy az 1859—1861 korszakban Kossuth „eljutott a nagyhatalmak szövetségének politikájától a felszabadulásukért küzdő népekkel kötendő szövetség politikájáig" (928. 1.), semmi módon sem bizonyítja (nemcsak előadásában nem, hanem vitacikkében sem), s minden ismert dokumentum ez állítás ellen szól. Kossuth maga írja meg tárgyalását Cavourral,21 amelynek során bizonyítani igyekezett, hogy a francia segítség okvetlenül bekövetkezik, ha Torino helyes politikát követ. Az 1861 során Magyarországra küldött két utasítás2 2 félre nem érthető módon döntő kérdésnek tekinti a külhatalmi segítséget, s ennek elmaradása miatt inti türelemre kitartásra híveit. Nem is lehetett Kossuthéknak „a nagyhatalmak szövetségétől" elszakadniok — mert ez volt az egyetlen reménységük arra, hogy az egyre távolodó magyar közvéleményt a maguk oldalán megtartsák. Olyan politikai-társadalmi programot, amely az ország aktivitását eredményezhette volna, nyújtani nem tudtak — csak az az illúzió maradt tehát fenn, hogy nagyhatalmi segítséggel kivívják az ország politikai függetlenségét. Ezért meddő minden olyan magyarázat (vagy mentség keresés), hogy Kossuth elszakadt a nagyhatalmi politikától. Kossuth kitartott a nagyhatalmi szövetség politikája mellett, mert az a feltételezés, hogy a nagyhatalmak (elsősorban Franciaország) előbb-utóbb felismerik, hogy Ausztria megbízhatatlan tényező, egyetlen reménysége volt a függetlenség kivívására. Ez a feltételezés irreális volt, tudjuk a posteriori, de vajon indokolt-e ezért ma Kossuthot azzal vádolni, hogy a nagyhatalmakhoz azok reakciós politikája vonzotta, s nem az, hogy Itália egyesítése végül mégiscsak az 1859. évi háború által, tehát a francia segítség által vált lehetővé? Ha a villafrancai fegyverszünet megkötésén felháborodott Cavour írhatta félév múltán, hogy „áldott legyen Villafranca békéje",23 akkor miért tagadnánk meg Kossuthnak azt a jogát, hogy hasonló, a függetlenség kivívására szorítkozó segítséget akarjon elérni Franciaországtól? Mindkét vitázó azonban vógül is egyetértett abban, hogy múlhatatlanul szükséges a kor hazai és emigrációs történetének monografikus feltárása — sa mórhetetlen tömegű, publikálatlan Kossuth anyag közzététele. Ha Lukács Lajos szerényen arra utal, hogy pusztán ezért a tanulságért is érdemes volt a vitát lefolytatni, legyen szabad e szerény megjegyzések befejezéseül hozzátenni: ennél sokkal több ós érdemes haszna volt e vitának, ezt a hasznot kívántam о néhány megjegyzésemmel még növelni. HORVÁTH ZOLTÁN 11 A konföderációs terveket illetően lásd Kovács Eiulre : Magyar—délszláv megbékélési törekvések 1848—184»ben; Ilandelsman: Czartoryski, Nicolas Ier et la Question du Proche Orient. Paris. 1933 s még igen sok publikációt Mazzini, Czartoryski, Golescu, Bálcescu stb. konföderációs terveiről, amelyek túlnyomórészben 1848 nyarán keltek. " Teleki László levele Kossuth Lajosnak, 1850. jún. „. . . köztünk a vélemény különbség nem igen nagy a nemzetiségekre nézve.. . " — O. L. Kossuth gyűjt. 796. — Közli még Teleki László Válogatott munkái, II. 54. 1. 20 Teleki László levele Vukovics Sebőhoz Zürich, 1852. ápr. 17. „Ő— csak annak ád, ki iránta szolgai rabszolgai engedelmességgel akar lenni, attól pedig, ki gondolkozni, s okoskodni mer, még az eddig nyújtott segedelmet is vissza kéri. (Mint teszi például ama Decemberbe küldött 450 font sterlinggel.) Ha mindent elfeledett volna is, inegkellene neki arról emlékeznie, hogy mikor ő még Kiutahiában volt, az emigráció 40,000 franknál többet szerzett az ő kiszabadítására, mihez én magam Párisban szerzett 20,000 frankkal járultam. És ő nem szégyenli most az emigrációtól ki érte annyit áldozott — mindenét ! most 450 font sterlinges ajándékot vissza kérni ! ! ! ! Kossuth lerontására s porrá zúzására szerintem nem is kellene egyébb, mint Cincinnatiból írt levelének közhírűvé tétele." Világos tehát, hogy itt szó sincs a nemzetiségi kérdésről. (Közli a levelet Teleki László Válogatott Munkái, II. 91—92.1.) S1 Kossuth : Irataim az emigrációból, III. 609. 1. 11 Kossuth : i. m. III. köt. 573—582. és 596—601. I. (1861,1. 18. és III. 17.) " Bévue des deux Mondes, 1923. II. 3681. Cavour levele Jérôme Napoléon herceghez 1860. jan. 25-én.
