Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
152 BORSÁNYI К ÁROLY zetnek az Afrikai Egyesült Államokhoz.21 2 A casablancai hatalmak bizton számítanak arra, hogy újabb társak csatlakoznak hozzájuk. Afrika jövőjét legtalálóbban Sékou Touré, a guineai köztársaság elnöke határozta meg: „. . . Afrika népei éppúgy kiteszik a neokolonializmus szűrét, mint ahogyan a kolonializmusét kitették. . . Bízunk ebben, mert tudjuk, hogy a történelem igazi mozgató ereje a nép. . ,"21 3 Ш. AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖREKVÉSEK ELLENTMONDÁSAI Afrika, amely egykor az európaiak vadaskertje volt, ahol a feketék ellen folytattak kereskedelmi vadászatot,21 4 a második világháború után párját ritkító lendülettel kibontakozó felszabadulási tömegmozgalmak színtere lett. A tömegmozgalmak a gyarmati szabadságharc folyamán már Indiában és Indonéziában is döntő jelentőségűek voltak,216 ám egy egész világrészre kiterjedő szervezettségre először Afrikában tettek szert. A gyarmati rendszer felszámolására szervezkedő afrikai egységtörekvéseket: a szakszervezetek, pártok és államok összefogásait bonyolult ellentmondások jellemzik. Az ellentétek harca a fejlődés hajtóereje. E harc során a fejlődés egyes történeti szakaszaiban más-más ellentmondás kerül előtérbe. Afrikában most a kolonializmus és álcázott alakja: a neokolonializmus a fő ellentmondás. A hidegháború egyik fontos bázisának tekintett Afrika nyílt vagy burkolt gyarmati kizsákmányolása a világrész gazdasági fejlődésének gátja, s velejárói: a parasztság megnyomorítása, a munkásság i elnyomása és a polgárság visszaszorítása a népek társadalmi haladásának kerékkötője. Ennek az ellentmondásnak a leküzdése Afrika fejlődésének jelenlegi szakaszán a fő feladat. A gyarmattartó és gyarmati ország ellentéte az afrikai egységtörekvések számára külső ellentmondás. Az egységtörekvések sikerét a külső ellentmondás leküzdésében a belső ellentmondásoknak egymáshoz és a külső ellentmondáshoz való viszonya határozza meg. A törzsi ós feudális tényezők szemben állnak a haladással, a parasztok és ' munkások közé vallási ellentétek vernek éket, a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentét az egyes afrikai területek ipari fejlettségétől függően alakul. A burzsoázia finánctőkés részlege az újgyarmatosítás szálláscsináló ja. Nem közömbösek az osztályokon belüli ellentétek sem. Áz afrikai munkásokat megosztják a különböző nemzetközi szakszervezetek. A nemzeti burzsoázián belüli ellentmondások forrása az egyes országok közötti gazdasági és hatalmi súrlódás, műveltségi és nyelvi ellentét; sőt a mai Afrikában nem jelentéktelen tényező a politikai vezetők személyi vetélkedése ( sem az afrikai „leadership" kérdésében.216 Az egységtörekvések sikerének feltétele | az afrikai társadalom belső ellentmondásainak a külső ellentmondás megszüntetése idején a haladó társadalmi osztályok együttműködésével megnyilvánuló viszonylagos egysége. Az egységtörekvések magja az egyes afrikai országokban a kispolgárság paraszti, iparos, kereskedő, értelmiségi, hivatalnok és katonatiszti rétegeiből kialakult nemzeti burzsoázia vezetésével megvalósult nemzeti egység.21 7 Az afrikai felszabadulási mozgalom nemzeti jellegét a polgári szemlélet kétségbevonja; teszi ezt különösen Fekete-Afrikával kapcsolatban.21 8 Ez az álláspont célzatos, tudománytalan, mert nem veszi figyelembe, hogy Fekete-Afrika gyarmatellenes forradalma olyan időszakban megy végbe, amikor ott még nincsenek vagy éppen a harc folyamán vannak alakulóban nemzetek.21 9 Európában ós egyebütt a független nemzeti államok kialakulása a nemzetté válás folyamatát tetőzte be, Fekete-Afrikában viszont a gyarmati rendszer megakadályozta a nemzetté válást; itt a független államok megalakulása és tömörülése a nemzetek kialakulásának feltétele.22 0 A nemzeti egység: az egész társadalom érdekközössége a függetlenség megszerzésének és megtartásának s egyúttal a nemzetté válás meggyorsulásának a biztosítéka. L'Unità. 1961. jan. 8. Sékou Touré : ... et demain? (Temps Nouveaux. 1961. jan. No 6.), 6. 1. 214 Karl Marx : Das Kapital (Kiepenheuer. Berlin, 1932), 694.1. 115 Mundo Obrero. 1950. szept. 7. 116 J. Phillips : i. m. 207—211, 242. 1. Sékou Touré : La Guinée et l'émancipation africaine. Paris. 1959. 8—10, 75—76.1. — VS.: Erklärung der Beratung von Vertretern der kommunistischen und Arbeiterparteien (Probleme des Friedens und des Sozialismus. I960, dec.), 16. 1. "*Lord Hailey : An African Survey. London. 1956. 251. 1. — W. Sulzbach : i. m. 191.1. — Ferdinand Otto Miksche : Pseudonationalismus aus Schwarzafrika(Aussenpolitik. 1960. nov.), 738.1. — Vő.: V. da Cruz: Des responsabilités de l'intellectuel noir (Présence Africaine. 1959 aug.—nov.), 333—334. I. ,и К. Ivanov : Present-Day Colonialism: Its Socio-Economic Aspect (International Affairs. 1960. Okt.), 21.1. Jean Suret-Canale : L'Afrique à l'heure de l'tadépendance et la „communauté renovée" (Cahiers du Communisme. 1960. nov.), 1735. 1.
