Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖR KKVÉSEK 145 „Afrika éve" a második összafrikai népi értekezlettel kezdődött. Ezt Tuniszban tartották 1960. január 25. és 30. között.147 Az értekezletnek nemcsak a tárgyköre, hanem a résztvevők összetétele is tükrözte az afrikai felszabadulási és egységmozgalom kettősségét: a mozgalom nagy eredményei ellen már megkezdte felvonulását a neokolonializmus. Francia Fekete-Afrika majdnem teljesen távolmaradt.14 8 A 29 résztvevő ország politikai szervezeteinek küldöttségei között ott találjuk a harcoló Algéria, a függetlenné válásához már közeledő Kongó s a bilincseit lerázni készülő Angola képviselőit. Az 56 politikai szervezet közül 44 párt-, 2 ifjúsági szervezet és 10 szakszervezet. Nagyfontosságú tény volt az, hogy harmincadik területi résztvevőként ott volt Fekete-Afrika Általános Munkásszövetsége.149 » Az értekezlet az előző óv tapasztalatai alapján az addiginál élesebben hangoztatta az afrikai egység megteremtésének szükségességét, hogy eredményesen tudják visszaverni a neokolonializmus támadásait . A politikai önállóság gazdasági függetlenség nélkül csak látszat. Tiltakoztak minden olyan terv ellen, amelynek az a célja, hogy Afrikát belevonja az európai közös piacba. Eurafrika megszervezése idegen tőkés érdekeket szolgál. Megállapították, hogy a kapitalizmus útja nem járható a felszabadult afrikai országokban. A visszamaradottságból csak mélyreható agrárreform, gyors és nem látszatiparosítás és általában tervgazdálkodás emelheti ki Afrikát. Ennek megvalósítása érdekében egyrészt be kell vetni a munkába tervszerű együttműködés keretében a dolgozó tömegeket és az értelmiséget, másrészt ugyancsak tervszerűen kell kiépíteni a gazdasági és technikai együttműködést a külfölddel.16 0 Az új országnak ilyen módon történő építésére akkor már példát mutatott Guinea.15 1 A tuniszi pánafrikai konferencia Afrika gazdasági függetlenítése végett javaslatokkal fordult a független afrikai államokhoz. Ajánlotta afrikai beruházási bank, közös afrikai piac és afrikai szállítási vállalat létesítését. A vámhatárok megszüntetésének nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentősége is van: a gazdasági és politikai egység megvalósulását mozdítja elő.16 2 Az értekezlet nyomatékosan figyelmeztette a független országok kormányait arra, hogy ne tűrjék meg az imperialista országoktól való gazdasági függést, és tartózkodjanak az idegen hatalmakkal való minden olyan együttműködéstől, amely közvetlenül vagy közvetve árthatna a felszabadulási mozgalom és Afrika egysége ügyének.15 3 Az afrikai egység előmozdítására 196l-re nőkongresszust és ifjúsági találkozót határoztak cl. Megvitatták a kultúra és a sport kérdéseit, és tárgyaltak csereösztöndíjakról, népi színjátszásról és művészeti tárlatokról.15 4 A legfontosabb határozatot Tuniszban az afrikai szakszervezeti egység megteremtésére irányuló felhívással hozták.15 5 Harc az afrikai szakszervezeti egységért. Afrika gazdasági"elmaradottságának a következménye az, hogy a földrész lakosságának legfeljebb 3%-a tartozik a munkásosztályhoz.15 6 A munkások és alkalmazottak létszámát együttesen is alig tehetjük 12 milliónyira, ennek is nagyobb része Észak-Afrikában a Maghreb országaiban és az Egyesült Arab Köztársaság egyiptomi tartományában van.157 A több mint kétmilliónyi szervezett munkásból mintegy 650 000-et találunk Marokkóban, 350 000-et Ghanában, 300 000-et az EAK-ban, és körülbelül 150 000 van a Fekete-Afrikái Általános Munkásszövetség kötelékében, elsősorban Guineában. Ezek a szakszervezetek vagy területi szövetségekhez tartoznak — ilyen a Fekete-Afrikái Általános MunkássiÖvetség vagy az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége —, vagy a Szakszervezeti Világszövetség tagjai (Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Szudán), vagy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével (Maghreb, Közép-Afrika, Nigéria) vagy a Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével állnak kapcsolatban.158 A brit, az amerikai és a nyugat-német szakszervezetek, amelyek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének legtevéke-Pierre Luizard : Tunis: premlers plans pour l'Afrique de demain (Démocratie Nouvelle. 1960. márc. 40. 1. Uo. 43.1. Uo. 41.1. ls ° Uo. 41—42.1. 151 Yves Renot : L'Afrique en mouvement: La Guinée à l'heure du Plan (La Pensée. I960, nov.—dee.), 3—36.1. Isa pierre Luizard : i. m. 44.1. 151 ldris Cox : Africa's Wind of Change (Labour Monthly. I960, márc.), 125. 1. m pierrc Luizard : i. m. 44.1. lst Uo. 42 —43.1. Diallo Seydou : Le syndicalisme africain dans la lutte pour la libération nationale (Lf Mouvement Syndical Mondial. 1959. júl.—aug.), 34. 1. ls? Hoger Clain : La classe ouvrière et ses organisations (Démocratie Nouvelle. 1960. dec.), 46. 1. 161 Uo. 48. 1. 10 Századok
