Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399

1416 FOI.VÓIIÍATSZK.MI.H kutatásról (3 — 17. 1.) címen röviden áttekintik a helytörténeti kutatás fejlődését a szovjet korszakban, érintik a személyi kultusz idején ezen a téren is elkövetett hibákat, s rámutatnak arra, hogy a XX. kongresszus óta milyen fellendülés mutatkozik. Gyakran laikusok végeznek igen értékes gyűjtőmunkát. Számos helytörténeti, ill. helyismereti múzeum működik, de a feldolgozások során ezeknek az anyagát nem veszik eléggé igénybe. Ezért olyan tudományos intézetekké kell ezeket fejleszteni, amelyek a történelem terén működnek, s személyzetüket is történészszakemberekkel kell megerősíteni. A különböző főiskolák, elsősorban a pedagógiai főiskolák hibájául róják fel, hogy nem foglalkoznak eléggé helytörténeti kutatásokkal. Fejleszteni kell. a további kutatások irányítására is, a helytörténeti bibliográfiákat. A megjelenő helytörténeti munkák többnyire régibb korszakokkal foglalkoznak, igen kevés a szovjet korszakot feldolgozó tanulmány. A kutatással foglalkozóknak módszertani téren nagyobb segítséget kellene nyújtani. A folyóirat szerkesztősége a cikkhez fűzött jegyzetében maga is hangsúlyozza a kutatások fontosságát, s úgy véli, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a keretében kellene olyan központot létrehozni, amely a megfelelő szakmai irányítás és a koordinálás feladatait el tudná látni. — 0. F. Szolovjov : A Szovjet-Oroszország feldarabolására irányuló imperialista tervek történetéből (Az 1917. december 23-i angol-francia egyezmény), (133 —144. 1.) c. közleményében megvilágítja ennek a szövegszerűen csak 1930-ban ismertté vált egyezménynek az előzményeit s értékelését a polgári történetírásban. Az Októberi Forradalom után a nyugati hatalmak Kalegyint és az ukrán burzsoá nacionalistákat támogatták, s Oroszország felosztására törekedtek. A szerző közli a szerződés szövegét, amely Oroszország déli részének angol és francia befolyási övezetre való felosztásáról szól. A burzsoá történetírás vagy egyáltalában elhallgatta ennek az egyezménynek a meglétét, vagy igyekezett jelentőségét csökkenteni, azzal, hogy az voltaképpen csak a németek elleni harc további teendőire vonatkozott. Holott világos, hogy az egyezmény éle a szovjethatalom ellen irányult. A szovjet történészek sem látták világosan az egyezmény jelentőségót, olykor egész Oroszország felosztására irányuló törekvést olvastak ki belőle, pedig az egyezmény csak az európai Oroszország déli területeit és a Kaukázust érintette. Persze voltak egyéb elképzelések, amelyek ennél jóval messzebb menő felosztást is javasoltak. — L. M. Zak : A szovjet értelmiség harca a fasizmus ós a háború ellen (1933 — 1937), (144— 160. 1.) c. tanulmányában részletes adatokat közöl arról, hogy a szovjet értelmiség képviselői, írók, művészek, tudósok ebben a korszakban különböző nemzetközi összejöveteleken, írókongresszusokon, tudományos ülésszakokon milyen munkát fejtettek ki a béke védelmében, a fasiszta támadók ellen vívott harcban. A különböző országokban alakult társaságok, amelyek a Szovjetunióval való barátság ápolását tűzték ki céljukul, jelentős mértékben hozzájárultak egyrészt a békeharc kibontakozásához, másrészt a szovjet kultúra külföldi megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. — Je. G. Plimak : A burzsoá komparativisztika kudarcai (A. N. Ragyiscsev és G. Reynal politikai koncepcióinak jellegéhez), (183 — 213. 1.) címen módszertani szempontból alapvető kérdést tárgyal egy konkrét probléma kapcsán. A konkrét probléma az a nagy érdeklődés, amely nyugaton Ragyiscsev iránt megnyilvánul. A szerző részletesen elemzi az amerikai ü. M. Lang tanulmányait (Lang írta egyébként az első nyugati életrajzot Ragyiscsevről). A szovjet történettudomány is ismerte azt a hatást, amelyet Reynalnak a két India történetéről szóló munkája gyakorolt Ragyiscsevre. Lang azonban az összehasonlítás ürügyén teljes azonosságot próbál felfedezni Reynal ós Ragyiscsev nézetei között, s mindkettőből forradalmár helyett felvilágosodott reformátort kíván faragni, akik visszariadnak a forradalomtól. A szerző úgy látja, hogy kétségtelenül sok azonos vonás van a két koncepcióban, bőséges anyagot is mutat be ennek bizonyítására, de azt is feltárja, hogy Ragyiscsev következetes antimonarchizmusa élesen megkülönbözteti Reynaltól, aki ugyan szintén köztársaságpárti, de hajlandó megbékélni a felvilágosodott alkotmányos uralkodóval is. Reynalban több van meg a felvilágosodás elvont, doktriner állásfoglalásából. Ragyiscsev sokkal nagyobb optimizmussal tekint Oroszország jövőjére, egy nagy népi forradalom bekövetkeztét jósolja meg. Reynal ugyan szintén beszél „nagy forradalomról", amely egyszer eljön Oroszországban, csakhogy ez nála nem népi forradalmat jelent, hanem csupán a feudális viszonyok felszámolását. A burzsoá komparativizmus, szögezi le végeredményként a szerző, idealista és metafizikus. Eleve elképzelt koncepciók keretébe szorítja az összehasonlító tárgyalást. Ezzel szemben a marxista összehasonlító módszer a konkrét anyagból, a gazdasági és társadalmi viszonyok elemzéséből indul ki, a párhuzamokat és a különbségeket egyaránt feltárja: Reynal bur-