Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
140 ÜORSÁNYI KÁROLY teken. Algériában fajirtás folyik. De nem kevésbé pusztító az afrikaiakra a fehér telepesek földrablása. Angolában, Mozambiqueban, Belga Kongóban, Dél- és Délnyugat-Afrikában kényszermunka tizedeli a lakosságot. A faji megkülönböztetés rendszere megakasztja az afrikai népek fejlődését, és megakadályozza Afrika problémáinak megoldását. Minthogy a gyarmati hatalmak semmibe veszik az emberi jogokat, lábbal tapodják az emberi méltóságot, s megtagadják az Egyesült Nemzetek Alapokmányában kifejtett demokratikus jogokat, ezért a konferencia tiltakozását fejezi ki, és felhívással fordul az Egyesült Nemzetekhez a faji kérdés kivizsgálása végett. Ha a felhívás eredménytelen maradna, az értekezlet a független afrikai államok segítségét kéri.106 Afrikát önkényesen felosztották egymás között az európai imperialisták a bennszülött afrikai népek kárára. A gyarmatosítás folyamán kétfajta gyarmati terület alakult ki. Az egyik csoportba tartoznak azok a területek, amelyeket külföldi központból kormányoznak. Ilyenek: Francia Nyugat-Afrika, Francia Egyenlítői Afrika, Nigéria, Sierra Leone, Gambia, Belga Kongó, Portugál Guinea, Bazutóföld, Swaziföld és Becsuanaföld. A másik csoportba tartozó területek lakosságát olyan külföldiek nyomják el, akik állandóan letelepedtek Afrikában és magukénak tekintik a kérdéses területeket. Ezek: Kenya, a Dél-Afrikai Unió, Algéria, Rhodézia, Angola és Mozambique. A gyarmati elnyomás többféle módon nyilvánul meg. A faji elnyomást elítéli a világ közvéleménye. A gazdasági kizsákmányolás a bőség közepette nyomorba dönti az afrikai lakosságot. A gyarmatosítók nem átallanak felhasználni afrikai katonaságot afrikaiak ellen. Ez történik a többi között Algériában. Az afrikaiaktól megtagadják az alapvető emberi jogokat: a szólás, szervezkedési, mozgás, vallás és az emberhez méltó élet szabadságát. Megtagadják az afrikaiaktól a szavazati jogot, s így válik lehetővé az imperialistáknak és ügynökeiknek a Közép-Afrikai Szövetségben, Kenyában, a Dél-Afrikai Unióban, Algériában, Angolában, Mozambiqueban és Kamerunban maroknyi fehér telepesnek sokmilliónyi afrikai bennszülött nyakába ültetése. Újabban az imperialisták összehangolják tevékenységüket katonai és gazdasági szervezetek létrehozásával, mint a NATO, az Európai Közös 1'iac, a Szabadkereskedelmi Övezet, az Európai Gazdasági Együttműködés és a Szaharai Közös Szervezet. Ezeknek az a céljuk, hogy általuk az imperialisták fokozhassák tevékenységüket másutt is, de különösen Afrikában.107 A faji elnyomással szemben az értekezlet felkéri a független afrikai államokat, hogy vegyék áru- és munkaerő-bojkott alá a Dél-Afrikai Uniót és szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatot mindazokkal az afrikai államokkal, amelyek faji megkülönböztetést gyakorolnak.10 8 Az értekezlet követeli az afrikaiak gazdasági kizsákmányolásának és az erőpolitika céljára ágyútöltelékként való felhasználásának megszüntetését. Követeli az alapvető emberi jogok kiterjesztését minden afrikai férfira és nőre, különösen a földhöz való jog érvényesítését. Fajra és nemre való tekintet nélkül meg kell adni a választójogot Afrika minden felnőtt lakosának. A független afrikai államok ebben követendő példaként állnak.10 9 Az értekezlet visszautasítja Portugáliának azt az állítását, hogy gyarmatai az anyaország részei, s a portugál területek számára azonnali függetlenséget követel. Délnyugat-Afrikának hasonlóan. Erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a Dél-Afrikai Unió akár Délnyugat-Afrikát, akár Becsuanaföldet, Bazutóföldet vagy Swaziföldet bevonja ,,apartheid"-rendszerébe. Elítéli a Közép-Afrikai Szövetséget, s felhívja a brit kormányt, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogok nyilatkozatát, és oszlassa fel a Közép-Afrikai Szövetséget; Kenyában pedig vessen véget a brit kormány a rendkívüli állapotnak, és bocsássa szabadon a politikai foglyokat, s valósítsa meg a demokratikus jogokat.110 Az összafrikai népi konferencia élesen elítéli a gyarmati elnyomás és az imperializmus minden fajtáját. Sürgeti Afrika összes területeinek a függetlenség azonnali megadását. Felszólítja a független afrikai államokat, hogy nemzetközi tevékenységüket úgy alakítsák, hogy siettessék az összes afrikai függő terület és gyarmat függetlenségének megvalósulását.11 1 Alakítsanak Afrikai Légiót önkéntesekből Afrika népei szabadságának védelmére.11 2 Az értekezlet teljes támogatásáról biztosítja Afrika minden szabadságharcosát, azokat is, akik békés, nem erőszakos eszközökhöz ós a polgári engedelmesség megtagadásához nyúlnak, azokat is, akik kénytelenek erőszakra erőszakkal válaszolni a nemzeti függetlenség és a népszabadság elérése végett. A konferencia elítél minden ,0 « Uo. 41—42.1. Uo. 43.1. ,0 » Uo. 42.1. Uo. 44.1. 110 Uo. 42—43.1. 1,1 Uo. 43—44.1. 1,1 Uo. 42.1.
