Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
12 KUMOROVITZ L. ВЕК NAT végrendeletéről7 7 (1177 körül) szóló oklevél. Ezeket, Szentpétery szerint» a királyi nótárius az oklevélnyerő egyház és a rendelkező fél megbízottjával együttesen szerkeszthette meg. Erre vall eltérő szerkezetük és írásuk, s a bennük szereplő scriptor, scribere, dictavit, nótárius huius carte stb. kifejezések pedig csak a fogalmazásra érthetők78 . De már közelgett, s III. Bélával (1172 — 1196) be is köszöntött az az idő, . amikor az oklevélnyerőnek vagy szerzőjének (?) az oklevél kiállításában való részvétele megszűnt. Ez a folyamat természetesen lassú, de mégis észrevehető. Az eddig említett magán intézkedést tartalmazó királyipecsétes oklevelekben ugyanis túlnyomó részben az adományt tevő vagy végrendelkező fél beszél, mégpedig (mint a királyi oklevelekben) egyesszámban, Egoval kezdve. Az egész műfajban ez az általános gyakorlat. A David dux, András remete és Márton ispán oklevele harmadik személyben (nem a király nevében) szól79 . De a Fulcerius veszprémi prépost 1164-i intézkedését megerősítő királyi oklevél már a maga egészében a királyi kancellária terméke8 0 . Mindvégig az uralkodó beszél benne, bizonyára azért, mert szerzője udvari ember lehetett, aki teljesen a királyi nótárius (Bicenus) tollára bízhatta ügyét8 1 . Ugyanilyen Dobica fiának, Vidonak, a Johanniták javára tett 1166-i rendelkezéséről szóló oklevél8 2 . Jellemző az új megoldási kísérletre, hogy az oklevél végén, külön szakaszban, Vido is megszólal, s a saját, a fia és felesége javára intézkedik83 , bizonyára azért, mert a nótárius nem jegyezte föl pontosan az adatokat, s a hiányt Vido így pótoltatja. Hasonló a helyzet Benedek ispán 1171-i végrendelkezésénél is84 . Ezt is a fél kérésére Becen nótárius fogalmazta a királyi kancellária szokott stílusában8 5 , de a végén Benedek is megszólal benne, hogy valamit erőteljesebben kiemeljen8 6 . A gyakorlat azonban ekkor még nem egységes, mert utána a Caba-féle oklevélben ismét csak a végrendelkező fél beszél. Végleg lezárják a sort Simon mester veszprémi kanonok (1174—1178) végrendelkezéséről8 7 (?) és Marcell prépost nejének, Froa asszonynak a birtokeladásáról8 8 (1181) készült oklevelek, melyek már 77 Szentpétery : Regesta 128. sz. — Ebbe a csoportba sorozhatjuk még (ha hiteles eredetire támaszkodik) a III. István pecsétjével megerősített Oroz-féle végrendelettöredéket is (1398-ból való említés). O. L. DL 8389. — Komjáthy Miklós : A tihanyi apátság alapítólevelének problémái. Levéltári Közlemények 20 (1955) 33—34. 1. 78 Szentpétery : Oklevéltan 60. 1. — Hugo püspök 1074-i végrendeletében például egészen világos a különbség a ,,dictavit" ós „scripsit" között: Reinerus vero dictavit precentor ecclesie et scripsit regnante Philippo rege francorum. Gallia Christiana. XII. Instr. 329—330. col. —Az esztergomi tankönyv-jegyzetben (22. fol.) erről a következőket olvassuk: primum propone tibi materiam tuam quasi scriptam et ordinem, quem sequi oporteat. Mészáros : i. tanúim. 85. 1. 7a Szentpétery : Oklevéltan 61. 1. 80 Szentpétery : Oklevéltan 60. 1. 81 Az oklevél szerint Fulcerius a királynak és a király atyjának a káplánja volt. Fejér : CD. IX/7. 634. 1. 82 Szentpétery : Regesta 11]. sz. 83 „Alia tria predia quamdiu vixero ad usuin vite mee tenere volo; post discessum vero meum de his tribus prediis filio meo Merissa do duo, scilicet Nadech et predium sancti Michaelis et medietatem magni predii sancti Georgii, aliam medietatem uxori mee dedi." — Fejér : CD. II. 174. 1. 84 Szentpétery : Regesta 116. sz. 85 „Scriba regis Becen scripsit Benedieto." Jakubovich—Pais : i. m. 47. 1. 86 Ld. a 158. és 159. sz. jegyzetet. 87 Szentpétery : Regesta 126. sz. 88 Szentpétery : Regesta 130. sz.
