Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1259 hassa a nemzetiségeket. Bár meg kell jegyezni: Beksics mindvégig ellene van az erőszakos módszereknek, s a nemzetiségekkel szemben egyedül kulturálisegyházi téren sürget határozottabb „nemzeti" politikát. II. A „kibékítő nemzeti politika'' A liberalizmus és a nacionalizmus első igazi erőpróbáját a kilencvenes évek hozták meg, olyan konfliktusok felidézésével, amelyeket a korszak korábban alig ismert . Az egyházpolitikai viták, a nemzetiségi és az agrárkérdés nemcsak az elnyomók és elnyomottak, de a hatalmon levők ellentéteit is kiélezte. Beksics igen korán felismerte, hogy a kormány reformjavaslatai olyan erőket hoztak mozgásba, amelyek az uralkodó osztályok hatalmát, a dualista rendszert s egyben a „nemzeti állam" megvalósítását veszélyeztetik. Kétségbeesetten tiltakozik az események ilyen tendenciája ellen, de mert liberális meggyőződése még most is erős, nem zárkózik el a reformoktól sem. Sőt, ezekkel éppen a helyzet konszolidálását kívánja elérni. Célkitűzése ugyanaz, mint 1884-ben volt: valamennyi társadalmi ellentét megfékezése úgy, hogy a polgári fejlődés és a „nemzeti állani" megteremtése egyidejűleg haladjon előre. De míg akkor ennek alapján belsőleg nagyjában logikus koncepciót tudott kiépíteni, a kilencvenes évek válságos időszakában, éppen, amikor programjának aktualitása is megnő, kibontakoznak koncepciójának feloldhatatlan belső ellentmondásai. Beksics vergődve próbálja összhangba hozni terveinek ellentétes elemeit, s a maga belső küszködését felnagyítva látja az országos eseményekben. Talán ez is hozzájárul, hogy aggasztóbbnak ítéli a dualizmus sorsát, mint kortársainak nagy része, hogy a kilencvenes években már felismeri a Monarchia felbomlásán munkálkodó erőket. 1. Egyház és nemzetiség Amikor a nyolcvanas évek reformhangulatán felbuzdulva 1889-ben a polgári házasságkötés bevezetését, az egyházpolitika megváltoztatását, az oktatás államosítását követeli, még aggályok nélkül fejtegeti korábbi egyházellenes gondolatait. Sőt, ezeket össze tudja egyeztetni „a nemzeti állam" céljaival is: hiszen reformjai elősegítenék „a nemzetiségi és faji ellentétek leggyorsabb megszüntetését", a zsidók beolvadását a magyarságba, az egységes kultúra, egységes értelmiség kialakulását.9 2 így értelmezve az egyház hatalma ellen irányuló liberális reformokat, arra számított, hogy a kormány törvényjavaslatai egyházi körökben is megértésre, támogatásra találnak. Közismert azonban, hogy e helyett heves küzdelem lángolt fel. Beksics távoltartotta magát a közvetlen politikai akcióktól. Közvetíteni, békíteni igyekszik állam és egyház között, mert úgy látja, hogy az éveken át dúló egyházpolitikai vita, a kormányválság (Szapáry helyét Wekerle foglalta el) gyöngíti Magyarország pozícióját Ausztriával szemben s a magyarság tekintélyét a nemzetiségek előtt. A kormányzat és az egyház megegyezését 92 Atlicus : i. m. 146 — 147. 1. Febronius : Ultramontanizmus és nemzeti állam. 96. s к. 1., Beksics : A dualizmus története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink. 295. 1.
