Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI ÁLLAM" ESZMÉI К BEKSIC'S GUSZTÁVNÁL 1253 hogy elsősorban a r. kat. egyház felháborodva szállt vitába vele.6 2 Ennek során Beksics liberális nacionalizmusát a konzervatív sovinizmus támadta, amely a (főként zsidó kézben lévő) mobil tőkét, a liberális kormányzatot kiáltotta ki minden baj forrásának, s ezzel szemben a „keresztény földbirtok" védelmezőjeként lépett fel, s a kormány megdöntését sürgette.63 A liberalizmus és a „nemzeti állam" összekapcsoltságából következően Beksicsnél ,,a politikai és társadalmi reactio trifoliuma", azaz az „ultramontanizmus, antisemitismus, agrarfeudalismus" nemcsak mint a liberalizmus és haladás, hanem egyúttal mint a „nemzeti állam" sírásói jelennek meg. Egyik legfőbb érve velük szemben az, hogy szoros kapcsolatban állnak az Ausztriából fenyegető, föderalizmusra törő erőkkel.6 4 A liberalizmus nem az egyetlen mérce Beksicsnél. Igaz, hogy eszközeiben, a társadalmi osztályok, a polgári fejlődést gátló tényezők megítélésében feltétlenül ez érvényesül. De végül is minden kérdést egy szempontból, a „nemzeti állam" szempontjából bírál. Ehhez a végső szemponthoz és célhoz keresi a megfelelő eszközöket. Éppen ezért, liberalizmus és nacionalizmus nem mint egyenrangú felek jelennek meg írásaiban ; egymással ütközve, egymást keresztezve ismételten a liberalizmus az, amely alárendelődik a nacionalizmusnak. Maga Beksics nyíltan és világosan ki is mondja: „Ha a liberalizmus és a magyar érdek ellentétben volna egymással, akkor minden fontolódás nélkül föláldozná az előbbit az utóbbinak oltárán."6 5 Ekkor még nem érzi e két tényező ellentmondását, de az áldozat, melyre késznek mutatkozik, már ott érlelődik a korszakban. A beksicsi program és a kormányzati körök ellentéte nemcsak parlamenti és hírlapi vitákat eredményezett. Beksics ugyanis hiába hangoztatta, hogy a szabadelvű kormányzat a „nemzeti állam" érdekeit képviseli, a kormánypárton belül sem fogadták egyértelmű helyesléssel tevékenységét. Míg Beksics, mesterei nyomán, a liberális reformok szükségességét, tehát cselekvést, társadalmi megmozdulást sürgetett, követelt, addig a párt és kormány álláspontja a „non movere" elve volt. Ez már önmagában elégséges ahhoz, hogy ellentéteket támasszon közte és a kormánypárt más tagjai között. Ez a belső ellentét is közrejátszik abban, hogy a kényesebb problémákat tárgyaló írásait álnéven jelenteti meg.66 De van egy másik, fontosabb következmény is. Az ti., hogy Beksicsnek mindazok az írásai, amelyek Tisza kormányzatának stabil időszakában kerülik* I 62 Antitimóleon : A legújabb politikai botrány. Válasz a „Legújabb politikai divatra". Bpest. 1884; Budapesti Szemle, 1884. 38. köt. 88. sz. 148. 1. 63 Antitimóleon : i. m. 62 — 64. 1. 64 Timoleon : i. m. 118 — 119. 1. 65 Timoleon : i. m. 11. 1. Mintegy- hat esztendővel később ugyanezt a gondolatot határozottabban fogalmazza meg: „Egységes osztatlan állam, egységes osztatlan nemzet: ez a kiindulási pont, törekvéseink ezélja, tetteink szabályozója. Ez a kategorikus imperativus, melynek minden reformunk alá van vetve." Beksics : Közigazgatásunk reformja és nemzeti politikánk. 156. 1. 66 Élete során a következő írói neveket használta: Censor, Timoleon, Memor, Atticus, Febronius. Egyes források neki tulajdonítják a Spartacus álnevet is. (Ld. : Gulyás: Magyar írók. Bpest. 1940. Új sorozat. II. köt. 916 — 917. hasáb; PestiNapló, 1906. máj. 8.) Ilyen megjelölés alatt azonban egyetlen könyvet, röpiratot sem sikerült Beksiccsel azonosítanom. Ha egy-kettő akad is a különböző bibliográfiákban, ezeknek megjelenési ideje, témája (pl. 1913-ban a munkáskérdésről) kizárja azt a lehetőséget, hogy Beksics tollából származzanak. Csupán azt tételezhetjük fel, hogy újságcikkeket szignált ezzel a névvel. 5*
